Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

125. országos ülés május 16. 1885. 375 az adott esetben, mert más destinatióra szántam. Hasonló okoknál fogva nem neveztem ki azon három egyént, kiket t. képviselőtársam említett, de kiknek neveit nem találom opportunusnak felemlíteni. De van a kérdésnek positiv része is, mert azt méltóztatott mondani, miért neveztem ki a Szepességbe ezt, Barsmegyébe azt, Aradmegyébe aantzt. Elmondom az esetet őszintén és egyszerűen. (Halljuk) A t, képviselő tir a sajtóra hivatkozik. A szabad sajtó oly politikai és társadalmi tényező, amely előtt minden józan ember meghajol. De azért nem hódolok minden egyes lapocska híreinek s nem mind igaz, a mi a kis lapokban mondatik. (Derültség.) A t. képviselő ur hihetőleg egy kis lapocska után méltóztatott azt hinni, hogy én Szepességbe azért neveztem ki — megnevezem az egyént — Trogmayrt, mert apja Sopronban kortesem volt. (Derültség.) Először is nem vagyok soproni képviselő, még pedig azért nem, mert nem akartam lenni. (Mozgás balfelől.) Másodszor nem tudtam, hogy Trogmayr urnak atyja Sopronban él; de utólagosan kérdezősködve kiderült, hogy Trogmayr tanfelügyelő ur apja a t. képviselő ur pártjához tartozik s nem az enyémhez. (Nagy derültség.) Trogmayr a központban szolgált, mint fogalmazó s a népoktatási osztályban működött. Igen jó munkaerő volt, ugy hogy az illető osztály bánta, hogy őt onnan elvettem. De Szegeden a tanfelügyelő elhunyván, rögtön ember kellett, oda küldöttem tehát őt, hol néhány hónapig teljes sikerrel működvén, ismét visszajött a központba. Üresedésbe jővén a szepességi tanfelügyelői állás, miután Trogmayr a német nyelvet tökéletesen bírja és azt tapasztaltam, hogy képes megfelelni a tanfelügyelői teendőknek, oda küldöttem őt, megbízván a tanfelügyelőség ideiglenes vezetésével. S a mikor őt vissza akartam hivni, nagyon mérvadó egyének a Szepességbőí kértek arra, hogy őt ott meghagyjam. A mi a barsi tanfeliigyelőséget illeti, ott is elhalálozván a tanfelügyelő, igen sokan speeuláltak ez állásra. (Nagy derültség.) Én kineveztem egy férfiút, a ki a pestmegyei tanfelügyelő mellett működött és a kit ugyancsak a pestmegyei tanfelügyelő ajánlott. Kineveztem őt rögtön, de nem véglegesen, csak ideiglenesen azon szándékkal, hogy ha látom, hogy nem felel meg állásának, felmentem és nem véglegesítem. Ugy vagyok azonban értesülve, hogy a megye nagyon meg van vele elégedve. És most venio ad fortissimnm virum, az aradi tanfelügyelőre, Varjassyra, a ki szintén nem a táblabírák, vagy a központi tisztviselők sorából való, hanem tanférfiu, mert a temesvári ipariskola tanára és igazgatója volt és ott rendkívül megvoltak vele elégedve. Ez esetben nem rögtönöztem a kinevezést, hanem időt engedtem magamnak s minthogy Varjassy Árpádot sok oldalról ajánlották nekem, magamhoz hivattam. Megjegyzem, hogy Aradon is nem csak három, hanem sokkal több competens volt, többen keresték az aradi tanfelügyelői állást. Mondom, magamhoz hivattam Varjassyt, vele érintkeztem és látván, hogy művelt, intelligens ember, hogy képes lesz az aradi tanfelügyelőség teendőit végezni, kineveztem őt már csak azért is, mert ha áll az, a mit a t. interpelláló méltóztatott mondani, hogy a néptanítók érdemesek és qualifikáltak arra, hogy tanfelügyelők legyenek, ugy merem állítani, hogy egy ipariskola igazgatója és tanára nagyobb mórtékben van qualifikálva ez állásra, főleg miután én azt kívánom, hogy az elemi és kivált a polgári iskolákban a tanuló ifjak ipar és közgazdasági tekintetben is nyerjenek művelődést. (Általános élénk helyeslés.) De Varjassyt is csak ideiglenesen neveztem ki és meg akarván győződni, vajon megfelel ez állásának, a kultusministeriumból egy igen megbízható egyént küldtem Aradra, hogy tegyen tapasztalatairól jelentést. E jelentésből kitűnt, hogy Varjassy buzgalommal, szorgalommal és tárgyismerettel működik és már is sok olyan bajt volt képes orvosolni, a melyeket eddig tűrnöm kellett. Azt hiszem tehát, hogy e kinevezés szintén kiállja a szigorú bírálatot És méltóztassék nekem elhinni a t. képviselő ur, hogy én Várj assynak nem adtam semmiféle politikai missiót, mert én nem akarom, hogy a tanfelügyelők kormánypárti politikát csináljanak ; de valamint ezt nem akarom, ugy oly férfiakat sem nevezek ki, a kik azután kormány elleni politikát csinálnak. (Élénk helyeslés johbfelől.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk éljenzés jobbfelöl.) Madarász József: T. ház! Én is kijelentem mint azt már kérdéstételemkor megjegyeztem, hogy távolról sem nyilatkozom rokon-, vagy ellenszenvből és mint kérdésem megtevésénél, ugy most is személyes indokok engem nem vezérelnek. Személyeket én is csak annyiban fogok említeni a mennyiben azt az ügy érdeke megkívánja. Valamint kérdés tételemnek ugy mostani nyilatkozatomnak is főoka egy részt a népoktatás és népnevelés, másrészt a tanai ok és néptanítóknak működésök által kiérdemelt önbecsérzetök ügye. S miként óhajtom, hogy a t. közoktatásügyi minister ur is minden személyi tekinteteket mellőzön, ugy én is egyedül a tanügy érdekében kívánok válaszolni. És miképen megismerem, hogy a minister ur nyilatkozatában bizonyos ministeri bureaukrata szellem iránti vonzalom nyilvánult, ugy engedje meg nekem, hogy kinyilatkoztassam, hogy én meg