Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

109. •rsiágoi ülés íiprilis 23. I8SS-6. 31 sítva teljesítette volna és ennek folytán — egy gyei többször megcsalva mint most — körülbelül ott állnánk, a hol most állunk. De ha akkor már hibát követtünk el, nem következés az, hogy azt precedensnek vegyük, melynek folytán kényszerítve volnánk mindig ezen hibába esni. Ez alkalommal újra jogokat elvesznek és osztogatnak és itt áll a zsidó és követeli a mr.gáét. De hisz mi kizártuk az indigenákat a törvényhozásból és ezt helyesen tettük, de midőn mi ázsiai fajú, a civilisatio velünk egyenlő fokán és a mi a fő, egyenlő erkölcsi alapon álló, de nem hazánkban lakó régi jogosultak jogait elveszszük, mert az illetők idegenek: ne ajándékozzuk azok helyét oda egy idegen sémi fajnak, melynek e hazában lakása átok és nem érdem, melynek erkölcsi törvényei a mi törvényeinkkel homlokegyenest ellentétbe állanak, ugyanazonosok erkölcstelenségeinkkel. És azért, ha a ministerelnök nr a múltkor nem fenyeget, mi épen ezen 5. §. mostani szerkezetéből azt olvastuk volna ki, hogy abból apriori ki van zárva a zsidó. Mert kérdem a ministerelnök urat és az egész házat, hogy mikép öregbíthetné a főrendiház tekintélyét mai felfogás szerint a zsidó, hacsak valamelyik vén zsidó vénsége által nem. Mindezekért a főrendiház és a mostani szavazásnál a képviselőház is, elvetette a d) pontot, a többség sajnálattal ugyan, de — saját közbeszólásait, melyek beszédem alatt történtek, veszem irányadóul — in melius változtatá elhatározását. A ministerelnök abba beleegyezve, azon fenyegetéssel állt elé itt a múltkor, hogy biz ő minden törvényhozási határozat daczára kinevezés útján a zsidó vallás képviseltetéséről gondoskodni fog. Ez határozott önkény, (Élénk ellentmondás jóbbfelől) melylyel az újonnan hozott törvény intentióját sértené meg. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy itt egy elv sértetett meg; bátorkodom őt kérdezni, kormányzatára nézve mit tart ő irányadónak, elveit-e, vagy az ország törvényeit? Szomorú volna, ha a törvények iránti hűsége gyengébb lábon állana az elvek iránti hűségénél. A törvényhozás a zsidó vallás képviseletének elvét elvetette, a ministerelnök ur azon reservatióval egyezett belé, hogy a törvényt megkerüli és a mi törvény útján elejtetett, azt hatalmi utón fogja érvényesíteni. A törvényjavaslat ezen paragraphusban megadná néki az eszközt, de nem adhatja meg erre az erkölcsi jogosítványt és ez utóvégre az országgyűlés mindkét házának megsértését foglalná magában, miután a d) pont elvetését elfogadva, a főrendiház ebbeli akaratját magáévá tévé a képviselőház is. Ez pedig egy oly sértés, melyet öntudatos parlament nem tűrhetne és melynek fel említése az alkotmány hanyatlása és a ministeri omnipotentiának legrikítóbb példája. Erkölcsi kötelessége a nemzet képviselőinek az eszközt a törvényhozás akaratjának kijátszására a kormánytól megtagadni és a zsidók kinevezési lehetőségét meggátolni, annál is inkább, miután a visszaélést e ponttal a zsidók jogtalan érdekében a ministerelnök ur már be is jelentette. Igaza van tökéletesen Ugron Gábor t. képviselőtársamnak, hogy mi antisemiták az antisemitismus terjesztésében nem vagyunk képesek oly érdemeket felmutatni, mint a ministerelnök, de engedje meg a t. képviselő ur, hogy mi antisemiták nem is akarjuk az antisemitismust azon fokra felcsigázni, a melyre akarva vagy akaratlanul az a ministerelnök ur eljárása által felcsigáztatik; mert ily fokú antisemitismus csak a zsidókérdés mérges, azaz erőszakos és törvénytelen megoldását eredményezheti, míg mi megbízásunk és programmunk alapján e kérdést egyedül törvényes és békés utón akarjuk megoldani. Ezért nyugodtan utasítjuk vissza azon.vádat, hogy minket vallási türelmetlenség, vagy fajgyűlölet vezetne. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Hogy mi a zsidó fajnak eltagadhatlan és elvitázhatlan bűneit teljes szivünkből utáljuk, az igaz, de azt minden tisztességes magyar és más nemzetbeli keresztény megteszi. Csak akkor volnánk megrovandók, ha a keresztényeknek az uzsorát, a csalás, a hamis bukás privilégiumát akarnánk megnyerni; de mi mindezeket a bűnöket a keresztényeknél csak ugy utáljuk, se kevésbé, se többé, mint a zsidóknál és csak arra a czélra törekszünk, hogy törvényeink — ugy mint bün tető coclexünk teszi — e speeificus zsidó bűnöket ne szabadalmazza. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Hogy ily bűnös cselekmények a zsidók specificus bűnei, azt eddig csak a tisztelt zsidó vallású képviselők tagadták minden statistikai adatok daczára, mely adatok közül csak egy jellemzőt akarok felhozni, melyről e napokban értesültem. Az 1851. népszámlálás alkalmával Buda várának 3000 lakosa közt csak 99 zsidó lakosa volt és ezek közül 66 az akkori Fortunában lakott — valószínűleg azért, mert Fortuna szekerét az akkori gojimok által meg nem engedett módon akarta megülni. Ily privilégiumok képviselését a törvényhozás meg nem engedheti és csakis ezért bátor vagyok a t. háznak egy módosítványt ajánlani, azt Idszem. ha annak elfogadása azt a máskép igen kétes értékű javaslat elfogadását a másik házban nem késleltetné. Miután nincs zárszavam, előre kívánom kijelenteni, hogy minden túloldalról jövő, a vallási jogegyenlőségről szóló ellenérvelést egyszerűen visszautasítok, mert a minister ur szavai, hogy „izraelita hazafiak", a mi magában véve nonsens..,