Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-123
§24 123. országos ülé-= májas IS 1885 ezeket drágábban is fizeti meg, felfogásom szerint, nagy nemzetgazdasági előny van abban, hogy a nyerstermények itt az országban dolgoztatnak fel s annyi embernek adatik itt kereset. S igy nem is volna nagy veszteség, ha valamivel drágábban is fizetné meg, mintha ezeket olcsóbb pénzen külföldön szerezné be. De ma, t. ház, nincs az a kérdés napirenden, vájjon ezen üzleteket a gyárakban kezelje-e az állam, vagy sem ? Ma ezeket tényleg kezelni kell, mert ezek a törvényhozás helybenhagyásával indíttattak meg és tartatnak üzemben. Ha ezeket folytatni kell — a mint helyes is — addig, a inig a magánipar azon czikkeket nem producálja, akkor addig, a mig fennállnak, ezen müvek forgó tőkéjéről gondoskodni kell. A másik kérdésnek eldöntése ma nem áll napirenden, hagyjuk tehát annak elvi eldöntését máskorra, a mikor az napirenden lesz. (Helyeslés jóbhfelol.) A t. képviselő ur azt kérdi, hogy mit fog a pénzügyminister ezen pénzzel tenni, ha igazán áll az, a mit ő mond, hogy abból forgó tőke fog beszereztetni és ha ezen 18 milliót felveszi, át fogja-e azt adni az államvasutaknak és a gépgyárnak, továbbá azt kérdi, hogy miért nem irta alá a törvényjavaslatot a közlekedésügyi minister is? Méltóztatnak tudni, az indokolás is világosan megmondja, hogy a 18 millióból 11 és fél millió már a múltban tényleg felvétetett s a folyó évben ismét 3 millión felül adatott azon vállalatoknak. Nem lehet tehát a 18 milliót odaadni, mert ha ezt akarná a minister tenni, nem 18 millió, hanem 32 millió forgó tőkét bocsátana rendelkezésre. Ez pedig nem czéloztatik. Hanem igenis az államkincstár fel fogja venni a 18 millió forintot, ezen összegből vissza fogja magának fizettetni azon előlegeket, melyeket eddig adott és fedezni fogja ezen összegből azon szükségleteket, a melyek a folyó év hátralevő részére a történt megállapodások szerint a forgó tőke fedezésére szükségesek. Ez tiszta és világos eljárás. Azt mondja a képviselő ur, hogy ez az eljárás nem eléggé őszinte, de ugyanakkor még azt teszi hozzá, hogy a mit állított, azt maga az indokolás is bizonyítja. Az indokolásban meg van mondva a felhasználás czélja és módja, hogy mi okból szükséges a felveendő összeg, azt mondani tehát nem lehet, hogy eljárásom nem őszinte. De azt is kérdi a t. képviselő ur, hogy hol van az a 40 millió, a mely összeget annak idejében Széll Kálmán akkori pénzügyminister épen ezen pénztári készletek szaporítására felvett. Azt hiszem, hogy ha a t. képviselő ur nemcsak az államköltségvetéssel, hanem az állami zárszámadásokkal is alaposan foglalkozik, láthatta és kivonatban ezen indokolásban is láthatja, hogy t880. és 1881-ben 32 millió hiányból ezen hiánynak egy .része a pénztári készletekből fedeztetett. Ennek egy része visszatérült 1882. és 1883-ban s maradt még 26 millió, mely az államkincstár készleteiből fedeztetett. Ezen felül előleg czímén adatott még az államvasutaknak ll l /a millió frt. Méltóztassék a két összeget összeadni és meg van a 40 millió, a melyet a képviselő ur keres. Hogy honnan eredt az, hogy 1880. és 188 l-ben a hiány nagyobb volt, az a zárszámadásokban indokoltatott. Eredt onnan, mert egyrészt 1880-ban a jövedelmek tetemes hátramaradása mutatkozott és másrészt abból, hogy a törvényhozás által adott 7.800,000 frtnyi felhatalmazással nem éltem ugyan ezen időben, végre ezen összegen felül 11 V* millió forintot kellett ezen czímen az államvasutaknak adni, melyre a törvényhozástól fedezetet nem nyertem. Azt hiszem, emlékezni fognak a t. ház tagjai, hogy ezen pénztári készletek apadását semmiképen nem tagadtam. Aki megnézi a zárszámadások eredményeit, szintén ezen tanúságot vonhatja le, hogy í879-től 1883-ig a pénztári készletek 8 millióval apadtak, tehát épen azon összeggel, a melyre adott felhatalmazással nem éltem, mert fel nem vettem a 7.800,000 forintot. Mindnyájan emlékezhetnek a t. képviselő urak, hogy ugy 1883 őszén, midőn az 1884. évi költségvetést beterjesztettem, valamint 1884. októberében, midőn az 1885. évi költségvetést beterjesztettem, mindkét alkalommal és különösen az utóbb hangsúlyoztam azt, hogy a pénztári készletek leapadván, azoknak pótlásáról gondoskodni szükséges, ugyanezt mondom azon indokolásban, melyet most beterjesztettem. így tehát az őszinteséghiányával engem vádolni nem lehet, mert a mint a pótlás szükségét hangsúlyozom most is az indokolásban, megmondtam azt már 1884 október havában is. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy mit használnak azon argumentumok, a melyeket ők felhoznak, mikor a felelet reá az, hogy leszavazzák őket. Ezt az állítást meg is lehet fordítani s mi viszont azt mondhatjuk, hogy mit használnak azon számok, a melyek a zárszámadásokban találhatók, mit használnak azon adatok, a melyek az indokolásban és a jelentésben foglaltatnak, mit használnak azon argumentumok, a melyeket a kormány és a t. előadó ur is felemlített? Mind nem használnak semmit sem, mert önök a kért összeget nem szavazzák meg. {Élénk tetszés a jobboldalon.) Ezen kérdéssel tehát quittek volnánk. A kérdés az, hogy a két részről felhozott argumentumok közül, melyek alaposak, melyek igazolják inkább az állítást. {Helyeslés johbfelöl.) Felhozták azt is, hogy miért van az államvasutaknak ezen forgó tökére szükségük ?
