Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

123 országos ülés míjas IS. JSS5- 325 Azt indokolni, azt hiszem, egyáltalában alig szükséges, hogy nagy üzletnek forgó tőkére szüksége van. Minden vasútnak, gyárnak megvan és azt hiszem, hogy a kért összeg magassága eléggé indokolva van az előterjesztésben. Ezen összeg kell azért, mert maguk azon összegek, melyek az államvasutak sok helyen levő pénztáraiban vannak, maguk is meglehetős összeget tesznek, kell anyagkészletek beszerzésére, melyek ma meg vannak, kell a pályafentartási munkálatokra; mert méltóztatnak tudni, hogy az államvasutak jövedelmei az év második felében folynak be nagyobb mérvben és a pályafentartási költségek, különösen a sínek kicserélése sokkal olcsóbba kerülnek az év elején, midőn a munka olcsóbb. Ezen összegekre akkor van szükség, midőn, az államvasutaknak maguknak jövedelmük nincs. íme ezek teszik szükségessé a törvényjavaslatban kért forgótőkét. Azon kérdésre, hogy miért nem történt ennek elintézése a szervezés előtt, meg van a válasz az indokolásban. Akkor, a mikor a kérdés még nem volt oly acut, akkor igen csekély összeg, csak néhány százezer volt szükséges és könnyebb volt ez összeget a meglevő pénztári készletből fedezni. Felfogásom szerint pedig hibás eljárás lett volna, apróbb összegekért évről évre újabban a töi'vényhozáshoz járulni: hanem adatokat kellett szerezni a kormánynak a tapasztalás nyomán, hogy ki tudja választani a szükséges összegeket. 1884-ben lett acuttá e kérdés, mert ezen egy évben 4 millió forinttal szapo^ rodott a forgó tőke-előleg és elérte a 11 és fél milliónyi összeget, melynek végleges fedezéséről most szó van. Ezért kezdettem meg a tárgyalásokat még a múlt őszszel és nyújtottam be ma a törvényjavaslatot, mely mint említettem, nem új, minthogy már utaltam reá, mikor a költségvetést előterjesztettem. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot, mely teljes őszinteséggel adja elő a viszonyokat s melyben semmi elburkolva nincs, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon ) Horánszky Nándor: T. ház! A t, pénzügyminister ur előadása után, melynek egyes részleteire beszédem folytán ki fogok terjeszkedni, még inkább szükségét érzem annak, hogy magam és elvbarátim nevében a lehető rövidséggel előtérj eszszem azon indokokat, melyek arra bírnak, hogy e törvényjavaslatot el ne fogadjam. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad, ha egyébért nem, némi elégtétel kedvéért néhány momentumot kiszakítanom pénzügyi életünkből, hogy lássa a t. ház és az ország, milyen az a gazdálkodás, mely államháztartásunkban foly. (Halljuk!) Mindenki emlékszik t. ház, hogy midőn 1881-ben az országgyűlés megnyittatott, a legmagasabb trónbeszéd a többek közt egy passuat is tartalmazott, mely azt mondja, hogy államháztartásunkban a rend helyreállíttatott. Igaz, hogy midőn ez akkor vita alákerült, akkor akképenigyekezett a kormány ezt magyarázni, hogy nem ugy érti, hogy az államháztartás bevételei a kiadásokat fedezik, hanem ugy, hogy államadósság beszerzése könnyebben megy, mert a rente elhelyezés vígan foly és az államháztartás nem jő többé azon helyzetbe, melyben elébb volt, tudniillik, hogy a szomszédba kell menni napi kölcsönért, hogy a fizetések fel ne akadjanak, vagy midőn megtörtént, hogy az állam egy hivatalnokának ezer forintnyi fizetését hatosokban kellett kifizetni. És ime azon évben, midőn constatáltatott, hogy a rend helyreállíttatott, ma már a minister jelentése és az indokolás szerint kitűnik, hogy midőn 1881-ben az előirányzat 25 millió deficitet tüntetett fel, most már, midőn egy törvényjavaslat előterjesztésének indokolásáról van szó és a zárszámadásokban is kimutatott megfelelő összeg felfedeztetik, azt látjuk, hogy a deficit 48 milliót meghalad, sőt nem tudni, vájjon azon évben az államadósságok törlesztésére is nem vétetett-e fel egy bizonyos összeg és nem állíttatott-e be a költségvetésbe, mely esetben a 48.000,000 forintot is tetemesen meghaladja a tényleges deficit. Ez, t. ház, mutatja, hogy midőn az állami költségvetés és az erre vonatkozó előirányzat tárgyaltatik, a kormány nemcsak szóval, de számokban kifejezetten is szépíti a helyzetet, midőn pedig a valóság érdekében fel kell tüntetni, hogy miként áll a pénzügyi helyzet, akkor kiderül, hogy körülbelül kétannyit tesz ki a valóságos deficit, mint a mennyiben az előirányoztatott. Itt van továbbá egy másik momentum is. Minden évben nagyobb összegű kölcsönt veszünk fel, ezt beállítjuk az államháztartásba mint rendes bevételt, constatáíjuk a deficitet, ezután fújjuk vastagon és vékonyan trombita- és dobszóval, hogy milyen jól megy az ország dolga és mennyire javul az államháztartás, de a közönség nem foglalkozván részletesen az ügyekkel, nem tudja, hogy a bevételek közt vannak oly tételek is, melyek államkölcsön útján szereztettek be s mint bevételek állíttattak a költségvetésbe. Itt van a folyó évi költségelőirányzat is, a melyre vonatkozólag a költségvetési törvény constatálja, hogy az idén az ordinariumban mintegy 4.800,000 forintnyi többlet mutatkozik. Most azonban kezd nyilvánvalóvá lenni, hogy egy kis baj van a kréta körül s igy szükséges gondoskodni, nehogy az igért és a költségelőirányzatban constatált plus valahogy elényészszék. Tekintettel a pénzügyminister urnak felszólalására és annak azon részére, a mely az államvasutak bevételeinek magasságára vonatkozik, bátor leszek t. ház, a helyzetet számokkal constatálni és tisztázni. 1884-ben az államvasutak gépgyára és a diósgyőri aczélgyár bevétele