Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

123. erszágos ülés m&jss 13. ÍS85. 213 küzdelem és zavar után, a milyen a múlt években is volt, forgó tőkét előteremteni a nélkül, hogy arról külön gondoskodjék és szaporítsa a pénztári készleteket. Most pedig, midőn a ministerium oly fényesnek festi a helyzetet, midőn az ordinariumban már helyreállott az egyensúly, sőt ott már plnssal is dolgozunk, előáll a szükséglet, hogy a pénztári készleteket is szaporítsuk. Oly állandóság ez, mint a minő volt hitelmíveleteinkben eddig mindig. Azt hiszem, eljött már ideje, hogy dolgozzunk komolyan, mondjuk meg az igazat; álljon elő a minister ur, mondja meg, igazán ugy van, elszámítottam magamat, midőn a költségvetésbe éveken át a bevételi rovatba ily nagy összegeket vettem fel, ezek be nem folytak, mert vannak más szükségletek, melyeket első sorban fedeznünk kell. Vallja be őszintén, hogy az ország terhei oly nagyok, hogy rendes költségeinket sem vagyunk képesek rendes jövedelmeinkből fedezni, hogy nagyon távol állunk az ordinariumban az egyensúly helyreállításától és hívja fel a törvényhozás figyelmét komoly intézkedésekre, hogy szemleszálíhassunk a jövővel, különösen azon jövővel, mely most hazánkat fenyegeti. Hiszen nem titok, hogy helyzetünk a külföldön napról napra nehezebbé válik. Méltóztassanak elolvasni az utolsó híreket, látni fogják, hogy mily nagy csapást mért reánk újabban nemcsak Németország, de Bismarck egy bejelentése szerint Spanyolország is. Ily helyzettel szemben talán már itt volna ideje, hogy azon férfiú, kinek kezébe le van téve az ország pénzügyi kormányzata, komoly, radicalis intézkedésekre hívja fel a törvényhozást, ne pedig ily mesterségesen összeállított, elburkolt tervezetekkel még inkább félre akarja vezetni a közvéleményt. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Legelőször is azokra kivánok válaszolni, miket előttem szólott Helfy t. képviselő ur e törvényjavaslat ellen felhozott. Azt mondta a képviselő ur, hogy hiányzik e törvényjavaslatból a benső igazság és ha az államvasutak meg birtak élni forgó tőke nélkül addig is, mig kisebb volt a forgalom és az üzlet, sokkal inkább megélhetnek tehát ezentúl, mikor nagyobb lesz az üzlet és a forgalom. Ezen állításban csak az a kis tévedés van, hogy forgó tőke eddig is volt és ezentúl is lesz, de eddig sem szereztetett az államvasutak saját bevételeiből, valamint ezentúl sem szándékoltatik ezekből fedeztetni. A különbség csak az, hogy eddig fedeztetett a meglevő pénztári készletekből a törvényhozás hozzájárulása nélkül, a pénzügyminister felelősségére; most pedig, midőn ezen szükséglet már nagyobb lett és meg van állapítva, a kormánynak a törvényhozáshoz kell fordulnia és e kérdés állandó rendezését kívánni. De az, hogy forgó tőke nélkül gazdálkodtak volna valamikor e vasutak, sehogy sem áll. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ne volna könnyű most forgó tőke nélkül gazdálkodni, mikor ott van a nagy anyagkészlet. De honnan szereztetett ez be? Ép azon forgó tőkéből, melynek szabályozásáról s az állampénztárba visszafizetéséről most szó van. Ha államkincstárból nem előlegeztetett volna, a meglevő nagy anyagkészletet nem lehetett volna beszerezni, mely most rendelkezésre áll és melylyel szemben az államvasutak 11 és fél millió tartozása áll. Itt, t. ház, elburkolva semmi sincs s a pénzügyminister nem akar mást, mint azt, a mi tényleg czéloztatik. Mert méltóztassék módot adni arra, hogy e forgó tőke másként adassék meg az államvasutaknak, illetőleg, hogy az államvasutak az állampénztárnak visszafizessék a kincstári előlegeket s akkor nem lesz szükség a pénztári készleteket szaporítani. Vagy a forgó tőkét kell meghagyni és akkor a pénztári készleteket kell kiegészíteni, vagy a forgó tőkét kell elvonni és akkor a pénztári készletek szaporítására nem lesz szükség. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy a pénzügyminister azért, hogy a költségvetés szebb színben mutatkozzék, az államvasutak jövedelmét nagyobb összeggel irányozta elő, mintsem az várható volt. Ámde a pénzügyminister máskép nem irányozhatja elő az államvasutak bevételét, mint a hogy azt a valóságnak megfelelőleg előre számítani lehet. De akként számítni, hogy a jövedelem ennyi lesz, az államkincstárba azonban kevesebb fog befolyni, mert forgó tőke czímén visszatartatik egy része, a mi elszámolási rendszerünk mellett nem lehet, mert nekünk bruttóköltségvetésünk van és ennek alapján az egész várandó jövedelmet kell felvenni a bevételek közé. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy ha elismeri is azt, hogy az államvasutaknak forgó tőkére van szükségük, megtagadja azt a diósgyőri gyártól és a kincstári vasmú'vektől és erre nézve felhozza azt, hogy ő elvileg sem helyesli, hogy az állam ily üzleteket kezeljen és hogy az állam drágábban fizeti meg e gyártmányokat, mintha másutt szerezné. T. ház! Sem az nem áll, hogy az államkincstár az anyagokat olcsóbban kapja az államvagyon egyik ágazatából, mint máshonnan, mert például a fát és kőszenet ép oly drágán veszi meg, mint más magánvállalkozótól, sőt több példa van reá, hogy az állami erdőségektől drágábban veszi; sem az nem áll, hogy drágábban számítaná gyártmányait, még ha állna is ez, abban sem látnék nagy szerencsétlenséget, mert ha az állam oly tárgyakat készíttet a gépgyárakban, melyek az országban különben nem készíttetnek és ha 41*