Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

123. országos ülé eddig történt, ideiglenes és úgyszólván előlegüzlet volt s a pénztári készletek rovására történt. A pénzügyministernek tehát tulaj donkép, de jure, mindig joga volt e nélkülözhetlen összegeket az illető vállalatoktól bekövetelni és visszavonni, a mi az üzlet természeténél fogva csaknem lehetetlen, de egyszersmind lehetetlenné tette volna magának az üzletnek fentartását, annál inkább pedig fejlesztését. Ezért volt a t. pénzügyminister ur már a múlt évben, midőn a költségvetést beterjesztette azon helyzetben, hogy jelezhette, hogy e tekintetben annak idején a törvényhozáshoz fog fordulni a szükséges forgó tőkék megszavazása, illetőleg ezen forgó tőkék mellett a pénztári készletekben előálló hiány pótlása végett. Akkor ezt nem tehette, mert a mint a törvényjavaslat indokolása bizonyítja, a különböző ministerinmokban tárgyalások voltak, ezen üzletágak forgó tőkéjének megállapítására nézve s minthogy a tárgyalások csak a költségvetés előterjesztése után fejeztettek be, ez előterjesztéseket a költségvetéssel nem tehette meg. Most terjesztette tehát elő a törvényjavaslatot. Mit kér e javaslatban a t. pénzügyminister ur? Tulaj donképen egy dolgot, de ez által két ezélt kivan elérni. Kér 18.170,000 frtnyi összeget, hogy erre felhatalmazás adassék a ministernek arra nézve, hogy ez összeget 5%-os papirjáradékkal beszerezhesse. Ezen összeg felhasználásával két ezélt akar elérni a pénzügyminister ur. Egyfelől az államvasutak, gépgyár és vasművek forgó tőkéjét kivánja megállapítani és állandósítani, a mennyiben az ideiglenes előlegüzleteknek véget vetvén, ezen vállalatoknak forgó tőkéjét, illetőleg pénzkészletét állandó forgó tőkének jelentené ki. De ugyanakkor visszaszerezni kivánja a pénztárak számára azon összeget, a mely ily módon évek hosszú során át, suecessive a szükség mértéke szerint fektettetett be a vállalatokba, hogy ezen összeg azon mértékben legyen meg, a mily mértékben azt az állam háztartásának nagysága, mértéke és természete szükségessé teszi. Tehát nem egy ideiglenes, nem egy a folyó kiadások fedezésére vonatkozó hitelműveletekről van szó, hanem az állam magánüzleteinek és vállalatainak állandó forgó tőkével ellátásáról s a pénztári részletek állandó kiegészítéséről, illetőleg az erre hiányzó összegek beszerzéséről. Hogy ezen vállalatoknak ilyen állandó forgó tőkére szükségük van, azt a t. ház előtt magyaráznom, azt hiszem, nem szükséges. Hogy erre szükség van azon mértékben, a melyben az elöirányoztatott, illetőleg az indokolás szerint terveztetik, e tekintetben bátor vagyok hivatkozni a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt adatokra. Az államvasutakat illetőleg — más hasonló természetű vasutaknak sokkal nagyobb forgó tőkéis májas 13. 1885 gj^g jük lévén — a számukra forgó tőkeképen megállapított 10.670,000 forint inkább kevésnek, mint soknak mondható. Minden esetre szükséges a gépgyár állandó forgó tőkéje szániára megállapított összeg is, a mely más hasonló természetű vállalatok forgó tőkéjéhez képest szintén nem mondható soknak. Az államvasutak gépgyárának és a diósgyőri gyárnak forgó tőkéjét más hasontermészetíí vállalatok mintájára egy szakbizottság, a mely szakbizottság munkálataiban részt vett a diósgyőri vasgyár igazgatósága is, 3V

2 millióban állapította meg. Ezen kivül vannak vasművek, a melyek már ez idő szerint 4 milliót meghaladó anyag- és készletértékkel birnak, a mely értéknek beszerzése természetesen a viszonyokhoz képest szintén suecessive történt. Igen szükséges, hogy ezen vállalatokra pénzügyi szempontból, tudniillik az államháztartás szükségei által semmi pressio ne gyakoroltassák, hogy etekintetben ugy járjunk el, hogy az államkincstártól igénybe vett összegvisszatérítésére a szükséges fedezet meglegyen. Ezen forgó tőke ily módoni megállapítása, azt hiszem, bővebb indokolást nem kivan. Hogy az állam háztartásának állandó forgó tőkére, pénztári készletre szüksége van, ezt sem kell bővebben indokolni. Tudjuk azt, hogy oly nagy háztartásban, mint a magyar államé, hol a bevételek és kiadások közt nemcsak a mi a hiányt illeti nincs még meg a teljes arányosság, de egyszersmind az évfolyamán a forgalomban sincsen meg a teljes arányosság; mert ez ország földmívelő ország lévén, igen természetes, hogy az államjövedelmek az esztendőnek inkább csak az utolsó harmadában folynak be nagyobb mértéken, holott a kiadások a naptári év szerint az egész éven át egyenlő beosztással fordulnak elő s különösen az év első napján, valamint Julius elején — mint tudni méltóztatnak — kamatfizetések végett nagyobb összegekre van szüksége a pénztárnak, a melyeknek nemcsak azon a napon kell készletben lenni, a melyen a ministernek a törvény alapján joga van a szükséges fedezetet hitelművelet útján beszerezni, hanem ezekkel elébb kell ellátni a fizető helyeket, mert különben a fizetés beállásának napján nem lennének az illetők azon helyzetben, hogy az állam kötelezettségeit kielégítsék. Ezen pénztári forgalom megmagyarázza azt, hogy az állampénztárban nagyobb pénztári készletre van szükség. A legutóbbi évtizedek némelyikében az 1883-ki zárszámadásokban kimutatott 25.600,000 forintnál jóval nagyobb összegek felett rendelkeztek az állampénztárok, így, hogy többet ne említsek, 1874-ben 43 és 1879-ben 33 millió forint állott rendelkezésre. Ezen összegek azonban leapadtak azon egyszerű körülménynél fogva, melyet már