Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

320 123. országos ülés május 13. 1885. részben említettem, hogy tudniillik az államnak vállalatai számára forgó tőkéről kellett gondoskodni és hogy azon ténynél fogva, melyet a pénzügy minister ur a törvényjavaslat indokolásában elég részletesen és határozottan előad, miszerint az 1881. és 1880-ik évben az államháztartási szükségletek fedezésére részben azért, mert a számára megszavazott fedezet egy részével nem élt, részben azért, mert a bevételek némely ágakban kedvezőtlenebbek voltak, mint az előirányzatok, gondoskodni kellett oly készletről, a melyet a hitelműveletből, melyre a pénzügyniinister ur felhatalmazva volt, nem nyert meg. Ezek azon tényezők, a melyek a pénztári készletnek oly csökkenésére vezettek, a mely előtt állottunk 1880-ban, midőn az 20 millióra szállott alá. Azonban az 1883-ki készlet, a mely 25.600,000-re ment. sem elégséges arra, hogy az állami pénztárak ellátva legyenek azon összegekkel, a melyekre az állami háztartásnak az év különböző szakaszaiban szüksége van. Azt hiszem tehát, hogy a pénzügy minister ur helyesen cselekedett, midőn részletesen és teljes őszinteséggel előadva ugy keletkezését és a kérdésnek jelenlegi állását, ezen törvényjavaslatban kéri a felhatalmazást arra, hogy a 18.170,000 forint, mely e két czélra szükséges, beszerezhesse 5°/° os papirjáradék által. A pénzügyi bizottság azon meggyőződésben van, hogy közgazdaságilag indokolt a forgó tőke beszerzése, illetőleg alakítása magának az üzletnek természete által és hogy pénzügyi szempontból indokolt a tőrvényjavaslat azért, hogy az állampénztáraknak készletre van szükségük és hogy a vállalkozók, ha a kellő forgó tőkével el lesznek látva, nem lesznek kénytelenek a folyó jövedelemből visszatartani azokat az összegeket, a melyek a forgó tőke kiegészítésére szükségesek valának, minélfogva az évi mérleg is sokkal inkább meg fog felelni az előirányzatnak, mert azon hiányok, a melyek a pénztári eredmények tekintetében némelykor előállottak, el fognak tűnni. Ezen indokok alapján ajánlom a t. háznak, a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! Habár a t. előadó ur többször bebizonyított fényes tehetségével igyekezett ezt a törvényjavaslatot a lehető legtermészetesebb szinbenbearatatni, én kijelentem, hogy a törvényjavaslatot még általánosságban sem. fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául először azért, mert e törvényjavaslatból hiányzik a legfontosabb feltétel: a benső igazság, másodszor azért, mert oly alakba van öntve, mely igazán unicummá teszi az összes pénzügyi tudományok terén, sőt még azon előterjesztések között is, melyek a mi t. pénzügyministeriumunk által e ház elé hozattak. Ha a törvényjavaslat czímét nézük, annak értelmében tényleg arról volna szó, hogy adjunk felhatalmazást a pénzügyministeriumnak 18.170,000 forintnyi kölcsön felvételére azon czélból, hogy ezen összeggel a magyar királyi államvasutak s ezek gépgyára, a diósgyőri gyár és a kincstári vasművek állandóan el legyenek látva forgó tőkével. Előre is megjegyzem, hogy ha csakugyan ugy volna is, ha ez nem szerepelne itt tisztán mint fictio, hanem lenne alapja is: még akkor sem járulhatnék hozzá, mégpedig a következő igen egyszerű okokból. A magyar királyi államvasutak meg tudtak éJni 15 esztendőn át anélkül, hogy valaki specialiter gondoskodott volna számukra forgó tőkéről. Én ellenkezőjét állítom annak, a mit a t. előadó ur mondott. Ha egy vasút, mely akkor, mikor kicsiben működött és alig rendelkezett Í200 kilométernyi hálózattal, már olyan nagy forgalommal birt, hogy maga tudta magának a forgalom természetéből időnkint előteremteni a szükséges forgó tőkét: annál könnyebben megteheti ezt oly óriási vállalat, a minővé a mi vasúti hálózatunk fejlődött, melynek oly rendkívüli forgalma van, mely oly dúsgazdag anyagszerrel bir, hogy elég betekinteni a legelső raktárba és ott együtt láthatjuk a forgó tőkét, mely oly elszámolási viszonyban van a legtöbb vasúti társulattal, hogy csak egy kis kereskedelmi tapasztalat kell hozzá, hogy a maga fizetéseit néhány héttel tovább halaszsza, követelései befolyását pedig néhány héttel előbb megsürgesse. Meg vagyok győződve, hogy a mint az államvasút fentartotta magát eddig, fenn fogná magát tartani ezentúl is és hogy kölcsönre e czímen tényleges szükség nem forog fenn. Azt fogja erre mondani at. minister ur: fentartotta magát, mert a kincstár előlegezte neki a maga készleteiből a szükséges pénzt s ép ezért szükséges ez a kölcsön, hogy ez jövőre ne történjék. Ez fel is van említve az indokolásban, de ebből is hiányzik a tényleges valóság. Nem ugy áll, hogy a t. pénzügyminister is tényleg előlegezett pénzt forgó tőke czímén, mert ebből az következnék, hogy vasutaink deficittel dolgoznak. Hanem tény az, hogy a t. pénzügyminister ur, hogy a költségvetést szebb színben tüntesse fel, hogy elhitesse a többséggel és az országgal, hogy ő csakugyan helyreállította az egyensúlyt az ordinariumban, felvett az ordinarium bevételi rovatába oly jövedelmet, melyről előre tudta, hogy az tényleg a kincstárba befolyni nem fog. Felvett 8—11 millió forint bevételt az államvasutak részéről, holott igen jól tudta, hogy az egész összeget azok ép azért nem szolgáltathatják ki,mert ily nagy üzlet kell, hogy a tőke egy bizonyos