Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

308 122- országos ülés (Derültség a ssélsö baloldalon.) S ezek azután azok a szándékok, melyeket az ember minden alkalomra előránt és melyekről azt szoktuk mondani, hogy hiszen elvégre a pokol útja is csupa jó szándékkal van kikövezve. Engem nem az érdekel, t. ház, hogy mit szándékozik a t. ministerelnok ur, sem az nem érdekel, hogy mit szándékozik gróf Tisza Lajos képviselő ur, vagy ki mit szándékozik. Hanem én egy helyzettel állok szemben és a helyzet az, hogy Szegeden crigis fenyeget, hogy ezt komoly, számbavehető polgárok, a polgárságnak igen nagy része és olyan körülmények közt hangoztatja, mikor bekövetkezik Szegeden egy valóságos csoda. Ez a csoda az, hogy elfelejtették ott a politikai álláspontot és tudtak függetlenségi és kormánypártiak ebben a kérdésben teljes egyetértésre jutni. Már bocsánatot kérek, egy alföldi város polgárságánál ez mindig igen momentuosus dolog és jele annak, hogy azon mozgalomnak van alapja és hogy terjedelmes és mély. T. ház! Én nem érdeklődöm senki szándékai iránt, hanem csak azt óhajtom elérni, hogy legyen világosság és ha van szükség segítségre, ez megadassák, ha nincs, mondassék meg a parlamentnek és az egész világnak, hogy Szeged tökéletesen normális viszonyok közt van és semmi segítségre szüksége nincs. T. ház! Szeged jelenlegi helyzete világosan enged következtetni magára a szellemre. A szellem pedig mindig az, mely főforrását képezi egy város feléledésének, fő támaszpontját képezi annak, hogy egy város egy irányban induljon el, haladjon és fejlődjék. De hát mi az a szellem Szegeden ? Szegeden általános depressio uralkodik. Az a nép, mely oly büszke volt arra, hogy bár szerény körülmények és viszonyok közt, de minden adósságtól tisztán állott, most egytől egyig oda van vetve azon tudatnak, hogy 50 évig adóssággal van terhelve és az alól ki nem menekülhet. Méltóztassék a t. ház, ezzel szembeállítani azon valóságot, hogy az ipari és kereskedelmi forgalom általában csökkent, hogy tehát ezeknek a szorongatott polgároknak szeme elől mindinkább el van vonva a lehetősége annak, hogy talpra állj'anak, vagyoni állásukat annyira biztosítsák, hogy családjuk megmaradjon az apa telkén és az nyugodtan hányhassa le szemét, midőn elkövetkezik az órája. Nincs Szegeden egy elemedet ember, ki elmondhatná, hogy a telek, melyet őseitől örökölt, fiára és unokáira fog átszálni Ily nyomasztó viszonyok közt akkép beszélni, mint a túlsó oldalon, hogy például Horváth Gyula képviselő ur azt mondja, hasonlítsam össze a régi Szeged jövedelmét a mostanival és vagyonosodást fogok tapasztalni, az egyáltalában nem járja. Az •egyik oldalon constatálni a helyzet rendkivüliségét, s májas 12 18S5 az általános pangást és azután azt mondani, hogy vagyonosodás állt be, ily logica nem állhat meg és azt el nem fogadom. Mielőtt szavaimat bezárnám, legyen szabad még egyre reflexiót tenni. A t. ministerelnok ur szokott dialecticájával ugy akarta feltüntetni, a mit Enyedi Lukács t. képviselőtársam a vasutakra nézve előadott, mintha én, ő, vagy egyáltalában az ellenzék, vagy Szeged ellenzéki polgárai azt az álláspontot foglalnék el, hogy Szeged javára, az állam rovására kell cselekedni. Ezt a gyanúsítást és ráfogást a leghatározottabban visszautasítom, ugy magam, mint mindazok részéről, kik az által érintve vannak. Ha Enyedi t. képviselőtársam az ügyet előhozta, Horváth Gyula képviselő ur maga is elismerte, hogy semmi egyéb nem vezette, mint eonstatálása annak, hogy egy város, melynek a forgalom élénküléséré szüksége van — ez el van ismerve Szegedről — egy vasútvonal építése által forgalmát bizonyos fokig elvesztette. Mi nem azért hozzuk ezt fel, hogy nem kellett volna építeni, hanem hogy constatáljuk, miszerint Szegeden ismét veszteség van, ott vannak az illetékes férfiak, gondoskodjanak recompensatióról, valóságos okos intézkedések által, de nem oly intézkedések által, melyek szokásban vannak, vagy melyek itt jeleztettek. Mert azt mondja a volt királyi biztos ur, hiszen történt intézkedés, felszaporodott a helyőrség.^ Én a helyőrségre való hivatkozással szemben rá kívánok utalni arra, hogy építtetett egy tiszti pavillon s a mint a tisztek bevonultak, a polgárság, melynek igen sok üres lakása volt, rögtön kérelmezte, hogy az alakittassék át kaszárnyává, a tisztek pedig menjenek a polgárokhoz lakni, hogy kis jövedelmük legyen. Gondolom, 11 ezer forint forgott szóban. De természetesen a polgárok üres lakásai sokkal alsóbbrendűek, semhogy a helyőrségben uralkodó „Gesammtmonarehie-Geistot

8 oly veszélynek lehetne kitenni, hogy tiszta vérű magyar emberekkel utóvégre is megbarátkozzanak azok a tisztek. Az mondatott, hogy szándékban van egy kenderáztató intézet felállítása és az államvasút gépgyárának kitágítása. Egy úgyszólván végképen tönkrement városon, reconstructiójának ötödik évében ilyenekkel akarni segíteni és ilyenekre fektetni a parlament előtt a súlyt a létező gazdasági visszaesés közepette és akkor, mikor mindenki, még a volt kormánybiztos is elismeri, hogy a helyzet valóban nyomasztó és aggasztó: mondom, ekkor ily csepp, homeopathicus adagokkal előállani, no azokkal bizalmat kelteni teljességgel nem lehet. Én oly szándékkal adtam be határozati javaslatomat, hogy semmi receptet nem akarok irni és nem kívánok semmit specificálni, hanem megmondottam, hogy mit látok Szeged javára éa mit látok