Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

122. országos ülés májú* 12. 1885. 309 különösen károsnak, tekintettel a concrét helyzetre. Ostorozom a hibát, teljes jogom van hozzá, de Szeged követelményeire nézve nem szólok semmit, csak constatálom, hogy a helyzet bonyadalmas és egy mély és terjedelmes mozgalom indult meg. Szeged reconstructiója közvetlenül a parlament ellenőrzése mellett történt és most, midőn bajok mutatkoznak, küldessék ki országgyűlési bizottság, mely azokat megvizsgálja. (Helyeslés halfélől.) Ebben a meggyőződésben adtam be határozati javaslatomat és ezennel kijelentem, hogy nem fogadom el a kérvényi bizottság véleményét, hanem kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés halfélől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) A mai napon két felszólalást hallottam Hermán Ottó t. képviselő ur határozati javaslata mellett, melyek mindegyikéről elismerem, hogy — keveset levonva — azon a hangon volt tartva, melyen helyes lett volna ez ügyet megbeszélni. Ez Horánszky Nándor és Helfy Ignácz t. képviselő urak felszólalása. De azt követelni, hogy e határozati javaslatnál se párt, se bizalmi szempontot ne kövessünk, midőn az beadásakor ugy indokoltatott és a zárszó ban ugy védelmeztetett, mint az most történt, hogy a legaprólékosabb személyeskedésseb a kötelességérzet kétségbe vonatik és a helyett esak kitűnési és szereplési vágygyal vádoltatik valaki, akkor azt nem várhatja tőlünk senki, hogy elhigyük, hogy mindenki és maga az indítványozó is kerüli a pártérdeket é« a bizalmi szempontot. (Ugy van! jobhfélől.) Különben Horánszky Nándor t. képviselő ur felszólalására esak egy megjegyzésem van. 0 felemlítette, hogy eredetileg megmondta és most is azt tartja, hogy a katastropha bekövetkezéseért a kormányt illeti a felelősség. Mondatott ez már, t. ház, 1879-ben. Akkor megmondottam: nem akarok azoknak, kik ugy is elég bajban vannak, szemrehányást tenni; ne vitassuk a dolgot, de a kormány részére el nem fogadom a felelősséget. {Ellenmondás a szélső bálon.) Most sem akarom a szegedieket bántani; de arról meg lehetnek a f. képviselő urak győződve, hogy actaszerűleg kimutatható, hogy az, hogy a körtöltés 1876-tól kezdve a kellő időben el nem készült, midőn a kormánynak egyenes rendelkezési joga akkor még nem volt, az nem a kormány hibája, hanem a hiba ott van, hogy midőn az egyik terv elfogadtatott, sikerült egyeseknek, kiknek birtoka kívül maradt a körtöltésen, a városi közvéleményt megint megfordítani és kivévén a vezetést, a mit most is megpróbálnak sokszor — a józan belátásuak kezéből kivenni — az egész dolgot elhalasztani, ami azután valamennyinek kárára történt. E tekintetben tehát nem vállalhatom el, hogy a kormány volna a felelős. Maga a municipium volt az egyik fő hibás, leszámítva természetesen azt, a mi rendkívüli időjárás mellett majd minden országban időnkint ilyen katastrophák alkalmával előfordul, a minek bizonyságául utalok csak Francziaországra, hol az árvizes években á legnagyobb városok utczái viz alatt voltak, de nem követte ezt olyan katastropha, a milyen — fájdalom — bekövetkezett Szegeden. De itt sem fogna többé bekövetkezui, még ha jönne is egy másik nagy árviz, mert az épületek többé nem sárból, hanem solid anyagból emeltettek. Ezt jegyzem meg a katastropha eredetére nézve. Különben t. ház, azokra, a miket különösen Hermán Ottó képviselő ur gyanusítólag, megtámadólag, újból is frivolitással vádlólag felemlített, nem reflectálok. Hogy ki tekinti az ügyet frivol módon, ki jár el helyesen vagy helytelenül, és ki keveri a szenvedély és személyeskedés hangját a kérdésbe, azt ítéljék meg, hogy nagyobbakra ne hivatkozzam, Horánszky és Helfy képviselő urak, a kik különösen hangsúlyozták, hogy ezt az ügyet nem szabad személyi, bizalmi és pártkérdéssé tenni; de a dologra magára nézve igenis kell egy pár észrevételt tennem. És itt mindenekelőt egyszerűen megjegyzem, hogy Hermán Ottó képviselő urnak hasonlata, mely szerint, ha a vámvonal, mely felállíttatott a tanya és belváros közt, az összesnek érdeke volt, ez argumentum az Ausztria és Magyarország közti vámvonalat illetőleg, nem csak sántikál, de bocsásson meg a képviselő ur, lábnélkül született. Miért ? Mert igenis igaza volt Horváth Gyula t. képviselőtársamnak, hogy azon vámvonal jövedelme ott Szegeden az összes városnak jövedelme, tehát a város minden polgárának hasznára van, a kiknek érdeke az, hogy a város fennálljon. Már pedig azt nem gondolom, hogy a képviselő ur ama másik vámvonalat ugy képzelné, hogy azt mi itt fizessük, de volna azután a monarchia mindkét államának jövedelme; pedig a hasonlat csak ugy állana meg, ha igy állította volna a képviselő ur, e nélkül — mondom — láb nélkül született. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ennek meg feje nincs !) Hja, némelyiknek nincs feje, másiknak meg rossz feje van. (Élénk derültség jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Azután a tények helyreigazítása érdekében tartozom megemlíteni, hogy a mit Hermán Ottó képviselő ur a helyőrségre vonatkozólag felhozott, abban ismét tévedés van; mert nem azon helyőrség említtetett, melynek tiszti kara is a kaszárnyában van elszállásolva, hanem épen az, a melyet ősztől kezdve Szeged városa megnyert, eoncurrálva igen sok más várossal, a mely helyőrség tiszti karának nincs tiszti pavillonja s mely épen