Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-122
306 l22- «*zágos ülés május 12. 1885. kellő helyen." Ez aztán az alkotmányos lelkületnek és érzületnek remek és fényes példája, hogy midőn egy nemzet képviselete oda áll, egy elpusztult város reeonstructiójára megszavazza az eszközöket, akkor az ezen munkálat végrehajtásával megbízott királyi biztos nem a törvényhozás termében a nemzet előtt számolt be működéséről, hanem a kellő helyen, az illetékes személynek. (Nevetés a szélső haloldalon.) És most ott vagyunk t. ház, hogy már akkor kezdődtek bizonyos dolgok, miknek folytatását most is látjuk, mert a mit Horánszky t. képviselőtársam azzal fejezett ki, hogy Szeged város hatósága igen gyönge, ez igaz és ha Horváth Gyula képviselőtársam felhozza velem szemközt, hogy én a királyi biztosság eltörlését mindig sürgettem. Igenis, tettem ezt azon indokolással, hogy a ki akar a munkához erős kart, annak a kart gyakorolni kell, a királyi biztos pedig elszoktatta Szeged hatóságát, magistratusát az öntevékenységtől s innen van azon félénkség; és tény az, hogy még ma is fennáll Szegeden egy oly intézmény, melyre a magyar hivatalnoki hyerarchiában nincs, semmi, czím, de van a németben a „Beschwichtigungs-Hofrath", (Derültség bal- és szélső baloldalon) mely ott Szegeden minden bajok eltussolásán és palástolásán legnagyobb buzgósággal töri magát. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobhfelől.) Ugy a t. ministerelnök ur, mint gróf Tisza Lajos képviselő ur súlyt fektetnek egy szóra s ez a szó az, hogy ha a képviselőház megadná a két évi halasztást, ez alamizsna lenne. T. ház, a halasztás nem involválja azt, hogy ezeknek az embereknek ajándékoztassák valami. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon) A dolog tulajdonképeni lényege az, hogy az államkölcsön nem volt elégséges arra, hogy Szeged építkező közönsége tisztán abból építse fel a házait, tehát kénytelen volt rövid lejáratú kölesönhöz fordulni s a helyzet súlya és a baj abban van, hogy az építkezők túlnyomó nagy része mint buzaszem a két malomkő közt, ugy van a két kölcsön közt, tudniillik az állami és rövid lejáratú kölcsön közt. Ezen helyzet tökéletesen világos. A mit ezen emberek elérni akarnak, az, hogy adassék meg nekik a mód arra, hogy előbb a rövid lejáratú kölcsöntől szabaduljanak s azután teljes készséggel teljesíteni fogják kötelességüket az államk öles önnel szemben. Van-e ebben méltatlanság vagy igazságtalanság t. ház, vagy van-e jog arra, hogy alamizsnáról beszéljünk ? De ismerem én azt az alamizsna szót; az az alamizsna szó arra való, hogy az én álláspontomat compromittálják. De az nem fog bekövetkezni. Mert a ki Szeged népét ismeri, a ki azt ismerte közvetlen a katastropha után még házainak romja között — és ennek bizonysága lehet épen maga a király, kire mindig hivatkoznak — az tudja, hogy ott senki fia nem nyújtotta ki kezét alamizsnáért. (Ugy van! a szélsőbalon.) És valamint nem tette ilyen igen súlyos, ilyen iszonyú körülmények közt, ugy most sem kér alamizsnát, hanem követeli a világosságot és az igazságot. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Hogy a t. volt királyi biztos urnak érvelése mennyit ér e dologban, azt legvilágosabban mutatja az a fogalom, melyet ő a szegedi lakásokról iparkodik itt a parlamentben elfogadtatni. A volt t. királyi biztos ur azt mondta, hogy ezek pinczelakások, ezek egyáltalán be fognak temettetni és nem kapnak lakosokat. Hát ez t. képviselőház, egyáltalában nem áll. Mert létezik Szegeden az úgynevezett lakrész-adó s ennek tárgyai tisztán olyan lakások, a melyek, mint valóságos lakások, adó tárgyát képezik; ott semmi pincze, semmi kamara, semmi ilyen mellékhelyiség nem értendő. És a hivatalos kimutatás szerint jelenleg 1,600 ilyen, a lakrészadónak alávetett helyiség lakó nélkül áll. (Ugy van! a szélső balon,) Én tehát feltettem volna arról, a ki a város ügyeit intézte, rendezte és mint maga mondja, rendes folyamatba hozta, feltettem volna, hogy kötelességének tartja itt is e tiszthez híven eljárni és nem iparkodik arra, hogy az én álláspontomat gyengítse s elérje azt, hogy az övé gyengüljön meg. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház, a lázas reconstructio képezte tárgyát a volt királyi biztos felszólalásának s különösen hangsúlyozta ezt a dolgot. Azt mondta, lázasan kellett reconstruálni, mert veszély forgott fenn, hogy Szeged népe elszéled és többé vissza nem tér, Bennem, t. ház, él a gyanú, hogy a kik Szeged reconstruetiójára vállalkoztak, csakugyan nem ismerik a magyar embert, de nem csak hogy nem ismerik a speciális alföldi magyar embert, hanem nem ismerik a népeknek egy igen jeles vonását sem, a mely mondhatni alapját képezi annak, hogy egyáltalán nemzetek alakulnak, megmaradnak és daczolnak a századokkal. A szegedi lakosság, t. ház, nem széledt volna el, nem hagyta volna el tűzhelyét, ép oly kevéssé, mint nem megyén el a tápéi ember, a kiért pedig édes keveset vagy épen semmit sem tettek, a kit minden legkisebb árviz kidob a házából. És ő mégis ismét tulajdon arra a helyre építi a viskóját! És hát a Vesuv környékén nem ugyanezt tapasztaljuk-e, hogy midőn a Vesuv lávája elsepri a helységeket, azoknak lakossága mégis mindig a kihűlt lávára építi viskóit és a svájezi ledőlt hegyektől elsepert számos helység népe nem mindig ugyanazon romokra és törmelékekre épít-e? Hát azt az egyet nem ismerik és nem tudják-e, hogy a magyar nép, mely sokáig minoritásban volt, azt, hogy mégis államalkotó elem tudott lenni, hogy fenn tudta magát tartani mint culturnemzet,
