Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

122. országos ülés melyek ott szükségesekké váltak s e szempontból talán e határozati javaslat egyik tétele felesleges, de annak fő czélja az, hogy tudniillik az ottani bajok mindazon tényezők közreműködésével, de mégis az egyoldalú befolyásolás teljes kizárásával felismertessenek, az szükséges. E szempont vezetett engem, semmi mást nem akartam elérni és felszólalni is esak azért óhajtottam, hogy azon indokoknak kifejezést adjak, melyek engem a határozati javaslat aláírásánál vezettek. Ezért részemről Hermán Ottó t. képviselőtársam határozati javaslatát pártolom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Lehetőleg még rövidebben óhajtom véleményemet elmondani, nem annyira a dolog érdemére nézve, mint inkább Hermán Ottót, képviselőtársain határozati javaslatára, vagyis annak legfontosabb pontjára; mert tulajdonkép az képezi a vita tárgyát, vájjon országgyűlési bizottság küldessék-e ki véleményadás végett. Megvallom, nyugodtan meghallgatván a felszólalókat, ngy ezen, mint a túlsó oldalon, meggyőződtem arról, hogy az egyik sötéten, a másik rózsaszínűén túlzott, de mindannyian., konstatálták azt, hogy Szeged rendkívül abnormis helyzetben van és hogy módokat kell keresni asra, hogy ezen bajokon segítsünk. Némelyek reá mutattak azon módokra, melyeket a kormány alkalmazni akar, Horváth Gyula t. képviselő ur pedig másokat hozott javaslatba és reá mutatott az esetleges újabb veszélyekre, melyek Szegedet forgalmi szempontból fenyegethetik. Mindezek, nem Hermán Ottó t. képviselőtársam határozati javaslata ellen, hanem a mellett érvelnek. Hisz egy árva szóval sincs a határozati javaslatban érintve, hogy ez a küldöttség a multat vizsgálja meg és hogy talán ürügyet vagy okot keressen reeriminatiókra.Méltóztassanak meghinni, hogy erre itt senki sem gondolt. És hogy ha Horváth Gyula t. képviselő ur tiszta meggyőződésből mondotta, hogy ez a tárgy nem alkalmas arra, hogy a szenvedélyeket felidézzük, hogy abból pártkérdést csináljunk: méltóztassanak elhinni, hogy mi is épen igy gondolkozunk és érzünk. Egy árva szót sem mondunk e tárgyra vonatkozólag azon ezélzattal, hogy a t. kormányt megtámadjuk, hanem azért, mert aggodalmakat táplálunk azon város iránt, melyben immár a nemzet becsülete van engageirozva, azért mert oly nagy ünnepélyességgel karoltuk fel nemcsak mi Szeged ügyét, hanem felkarolta azt az egész művelt Európa. Nem ellenzéki viszketeg vezérel tehát bennünket. De hát különben is kérdem a t. kormánytól, tulaj donképen mi ok vezeti arra, hogy ezt a bizottság kiküldését ellenezze. Hiszen, ha vizsgáljuk ezen dolognak egész történetét, egész fejlőmig 12. 1885 303 dését, nyilvánvaló, hogy magának a kormánynak kellett volna benyújtania ilyen határozati javaslatot. Ne méltóztassanak elfeledni, hogy Szeged reconstructiója, ha nem is az ellenzéknek a műve, a mint az nem is lehet, mert mi nem vagyunk végrehajtó hatalom, de nem is kizárólag a kormánypártnak a műve. Az egész nemzet, az egész országgyűlés pártkülönbség nélkül járult ahhoz. Az első időben, midőn ott még veszedelem volt, pártkülönbség nélkül mentek oda a képviselők segíteni; a bizottság tanácskozásaiban is pártkülönbség nélkül részt vettek és indítványok egymásután, a mint a dolgok fejlődtek, ép ugy tétettek onnan és támogattatok ezen részről. Tehát a törvényhozás ritka egyhangú értelemmel járult ezen műnek létrehozásához. Most, midőn a mű be van fejezve, de rohamosan előállanak új bajok, a melyeknek előállása igen természetes, mert a mű új, mi sem természetesebb, mint az, hogy részt vegyenek ezen bajok okainak kikutatásaiban azon tényezők, a kik kezdettől fogva kezükbe vették a dolgot, indítványoztak, buzdították a kormányt; mi sem természetesebb, mint hogy a. t. kormány" most azt mondja: az egész dolog be van fejezve, de minthogy én e törvényhozással mindenben egyetértőleg jártam el, a mi ezen ügyre vonatkozik, óhajtom és kérem, ,h°g'J a képviselőház küldjön ki egy 9 tagú vagy több tagú bizottságot a dolgok megbeszélésére, nem a múltra nézve^ hanem, mint a határozati javaslat is mondja, concréte javaslatok tétele czéljából a jövőre nézve. Ha a kormánynak jó tervei vannak, a mint ezt remélem is: hiszi-e a t. kormány, hogy ezen bizottságnak csak egy tagja is ellenezni fogja azokat? Avagy van-e nekünk okunk feltenni a t. kormányról, hogy ha abban a bizottságban bármely oldalról tétetik helyes indítvány, azt a kormány nem fogja elfogadni? Hiszen a benyújtott határozati javaslat nem harezra hívja fel a kormányt, hanem ellenkezőleg arra, hogy együtt működjünk. En tudom mi a baj, és sokszor is hivatkoztam reá, bogy reánk nézve valóságos szerencsétlenség volt a 21-es bizottság. Ez ijesztette el már akkor is annyira a t. kormányelnök urat, illetőleg később erre gondolva, erről vett példát, Azt nem lehet tagadni, hogy e bizottság kiküldése bomlasztólag hatott az akkori kormány, az akkori kabinet erejére, mert a bizottság meglehetősen az egész kormányzatot kezébe vette és azóta láttuk, hogy valahányszor parlamenti bizottság kiküldésről volt szó, a t. ministerelnök ur mindig a lehető leghatározattabban ellenezte azt mondván, hogy soha sem fog ilyenekbe beleegyezni, rajta a felelősség, nekünk jogunk van őt interpellálni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen más parlamentekben is vannak erős és nagy többség által támogatott kormányok, de