Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-122
304 122- országos Ülés május 12. 1885. ebből még nem következett ott az, hogy a parlamenti életből a parlamenti bizottságok kiküldését kizárták volna. Elismerem, hogy a 2l-es bizottság kiküldése rendkívüli dolog volt, elismerem, hogy csakugyan nem bizottságnak feladata egy egész országnak kormányzatát kezébe venni. Ez csak rendkívüli katastrophák, nagy megrázkódtatások után történhetik ; de concréte esetekben az egész világon küldenek ki ily parlamenti bizottságokat és a kormányok is nagyon szívesen támogatják azokat, sőt a maguk részéről is proponálják. Miután épen a felszólalásokból merítettem érvet az ily bizottság kiküldésének a támogatásra, részemről csatlakozom a határozati javaslatnak különösen első pontjához, mely e bizottság kiküldésére vonatkozik. Mert a mi a második pontot, a moratórium megadását illeti, miután a ministerelnök ur ennek ellenében olyanforma kijelentést tett, hogy ez idő szerint nem nyilatkozhatik, de ha lehet, fog valamit tenni s miután a bizottság határozati javaslat szerint is épen javaslattétellel van a kormány megbízva, azt hiszem, Hermán Ottó képviselő ur nem fog e ponthoz ragaszkodni, de igen az első ponthoz, mi is mindnyájan ragaszkodunk. (Helyeslés a lál- és szélső cxtiolJ.cű/on.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt a szó a bizottság előadóját és a határozati javaslat beadóját illeti meg. Münnich Aurél előadó: T. ház! Csak néhány rövid megjegyzést kívánok tenni a hallottak után. Hermán Ottó képviselő ur határozati javaslata a bizottság javaslatával megegyezik abban, hogy mindkettő elismeri az orvoslás szükséges voltát. Másrészről ugy Hermán Ottó képviselő ur, mint a kérvényi bizottság kívánatosnak tartja, hogy a mostani államkölcsön a lehetőség szerint convertáltassék olcsóbbra. De lényegesen eltérnek egymástól abban, hogy Hermán Ottó képviselő ur parlamenti bizottságot kivan kiküldeni az orvoslás eszközlésére, a kérvényi bizottság pedig a kormányt kívánja ezzel felruházni. Kívánja pedig azért, mert nem látja, hogy Szeged városa oly abnormális állapotban lenne, mint Hermán képviselő ur említette, ki a szegedi állapotokat csakis a szabályszerűen keresztülvitt reconstructio természetes folyományának tekinti. Meg kell jegyeznem, hogy az adatokban lényeges eltérés van, még pedig a végrehajtások elrendelésére nézve. Mert Hermán Ottó és Enyedi Lukács képviselő urak azon állítása, hogy tömegesen rendeltetett el a végrehajtás, a szombati ülésben általam felhozott számokkal nem egyező: A magyarázatot ott keresem, hogy mind a kérvényezők, mind Hermán Ottó képviselő ur az intéseket is végrehajtás számba vették; igy lehető, hogy 626 végrehajtás lenne kitűzve. Pedig azt hiszem, hogy az intés és a végrehajtás közt nagy különbség van. (Helyeslés jobbfelől! Ellenmondások, derültség a ssélsö baloldalon.) Végre pedig legyen szabad reflectálnom Hermán Ottó képviselő urnak egy vádjára, melylyel a kérvényi bizottságot illette. Azt mondotta a képviselő ur, hogy javaslatunk sarktétele nem felel meg a valóságnak, mert a törvényhatóság nem jelentette ki a kérvény alaptalan voltát. Bátor vagyok erre vonatkozólag a kezeim közt levő eredeti végzésre hivatkozni, melyet Hermán Ottó képviselő ur ugy látszik nem olvasott el és nem méltatott kellő figyelemre. A végzés igy szól: „Nem várható tehát, sőt nem is áll a város érdekében, hogy ily tömegesen alájegyzett és az egyes folyamodók részéről semmi igazolással nem támogatott kérvény a város megterheltetését előidéző intézkedés megtételére elegendőnek találtassák." Azt hisre-T?, ebből kitűnik, hogy a kérvényi bizottság állítása nem alaptalan. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a sgélső baloldalon.) Herman Ottó: Mindazok, a melyek eddig a túloldalról és az előadó ur által felhozattak, engem csak megerősítettek abban, hogy határozati javaslatom mellett megmaradjak. Midőn ezt kijelentem, mindenekelőtt Horváth Gyulát, képviselőtársamhoz fordulok, hogy mai beszédének, a mint ő ezt az enyémmel tette, alaphangjára vonatkozólag némely dolgokat elmondjak. Azt tartom, hogy Horváth Gyula képviselő ur egész beszéde a legfényesebb indokolás határozati javaslatom mellett, mert a míg egy városnak intézményei és állapota mellett oly érvek hozatnak, minőket Horváth Gyula képviselő ur sorolt elő, addig azt mondom, hogy szükség van a viszonyok felderítésére. A t. képviselő ur azt akarja a ház előtt bebizonyítani, hogy ha Szeged belvárosa és a külsőségek közé fogyasztási vámvonal tétetik, akkor a két rész sokkal inkább összeolvad és szorosabb kapcsolatba lép, mint e nélkül. E kijelentésének igen örvendek és le is vonom ebből a consequentiát, mert a képviselő urnak jövőben azt kell mondani, hogy ha Magyarország és Ausztria közt a kapcsolatot szorosabbá akarjuk fűzni, akkor vámvonallal kell Magyarországot körülvenni. (Elénk derülMg szélső balfelöl.) A t. képviselő urnak egy másik hasonló érve az, hogy azt mondja, hogy én azt gondolom, hogy csupán Szegeden van baj, depressio és hátramaradás, hogy menjenek Kecskemétre, Szabadkára, Makóra és nem tudom még hová, mindenütt azt fogom találni, hogy nagy a visszaesés és a baj, tehát ez nem egyedül Szeged baja. Hát
