Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

302 122. országos ülés május 12. 1885. vagyok; másodszor és főleg azért, mert azt tartom, hogy erről a vita akkor lesz helyén, ha a Szeged reeonstructiója következtében itt előállott közgazdasági helyzettel tüzetesen megismerkedünk. (Helyeslés balfelől.) Épen azért t. ház, én részemről kijelentem, hogy valamint annak idején azt találtam és éreztem és ma is vallom, hogy a t. kormányt súlyos felelősség terheli Szeged városának az árviz által lett eldöntéseért, mert 1876-ban, a katastrophát két évvel megelőzőleg, Szeged ép oly élet-halál harczot vívott az árvízzel, mint két évvel később s azon két évi időt nem használta fel a kormány arra, hogy az előreláthatólag minden körülmények közt és szükségképen bekövetkezni kellett katastrophával szemben Szegedet megvédje, (Helyeslés balfelől) ugy másrészről elismerem, hogy a reconstructio müvének keresztül vitelénél a t. kormány a törvényhozással egyétértőleg mindent megtett, a mi a reeonstruetió" eredményre vezetésének érdekében szükséges volt; valamint az ott működött királyi biztos is hasonlóképen elkövetett mindent arra, hogy a Szegedet ért súlyos csapás következményei lehetőleg enyMttessenek. Hogy helyes utakon jártak-e vagy sem ? vájjon nem kellett volna-e talán szerényebb mérvekben végrehajtani a reconstructiót, vagy nem lehetett volna-e kevésbé lázas tevékenységet kifejteni és más oly utakat választani, melyek folytán Szegedre vonatkozólag egy súlyos és nagymérvű közgazdasági helyzet elő nem állt volna, az egészen más kérdés, de tény az és elismerem, hogy ugy a kormány mint a királyi biztos a törvényhozás intentiójának megfelelően mindent megtett arra, hogy a Szegedet ért csapás következményei gyógy í ttassau ak. De t. ház, a kérdés most nem is e körül forog, hanem a körül, vájjon a végrehajtott reconstructio Szeged anyagi helyzetére vonatkozólag mit szült, milyen ott ma a helyzet és nem olyan-e, hogy ezzel szemben a törvényhozásnak és kormánynak valamit tennie kell, hacsak Szeged reeonstructióját nem abban látja, hogy ott épületek emeltessenek, hanem abban, hogy Szeged lakossága és jó népe a magyar államnak meg is tartassék. (Helyeslés balfelől) Ez a kérdés t. ház és hogy e tekintetben csakugyan bajok léteznek, arra nézve bizonyíték minden factor, mely eddig előttünk áll és minden felszólaló is egyetértett. A kérvényi bizottság például javaslatában jelzi, hogy Szeged város törvényhatóságának kezdeményezése következtében a kormánynál most is tárgyalások folynak erre nézve. A tegnapelőtt felszólalt t. képviselő ur, a volt királyi biztos, gróf Tisza Lajos szintén jelzi, hogy tagadhatlanul léteznek bajok, Az eddig felszólalt többi képviselő urak is hasonlókép nyilatkoznak és maga a kérvény is azt tartalmazza, hogy a Szegeden, a reeonstruetió következtében előállt anyagi helyzet súlyos és olyan, a melyre vonatkozólag valamit tenni kell, ügy hogy az illetők a súlyos terheket megbírják és azon bajokkal megküzdjenek, melyek ott valóban előálltak. És ha t. ház, annak idején a kormány és a törvényhozás összefogott arra, hogy összeműködve Szeged reeonstructiója érdekében minden megtörténjék, nem látom be, hogy ma, midőn annak eredményeit megismerni akarjuk, miért tagadtassók meg az, hogy a törvényhozás és kormány egyétértőleg az ott felmerülő bajok felett szemlét tartson és e tekintetben az ottani helyzetet constatálja. (Helyeslés balfelől.) Az mondatik t. ház, hogy arra való Szeged törvényhatósága, hogy nz ottani városi érdekek szempontjából tegyen meg mindent, a mi szükségesnek mutatkozik. Igaz, t. ház, de' ne feledjünk egyet és ez az, hogy Szeged város törvényhatósága természetszerűleg igen félénk, épen azért, mert az ott létező bajok orvoslását részben a kormánytól és a Magyarország ügyeit tényleg vezető hatalomtól várja és reméli, következőleg ép azért semmi oly lépést tenni nem akar, a mely ennek jóakaratát koczkáztathatná. Ez, t. h dolog termeszében fekszik. (Igaz! bal felöl.) Hiszen gróf Tisza Lajos igen t. képviselő ur, csak tegnap említette fel, hogy Szegeden mi mindennek kell még történnie, hogy lassan, fokozatosan, nemcsak épületei által, hanem anyagi helyzetében is reconstruáltassék. Felemlítette például, hogy oda még katonaságot kell tenni, dohánygyárat helyezni stb., szóval még oly intézményeket, melyek elhelyezéséhez, ha az csakugyan Szeged érdekében fekszik, bizonyára mindenki segédkezet fog nyújtani, feltéve, hogy ez az állam egyéb érdekeit érinteni és koczkáztatssi nem akarja, de legíöképen a kormány kezdeményezése szükséges, mert azt nem fogja ma Magyarországon senki sem tagadni, maga a ministerelnök ur sem, hogy parlamenti viszonyaink közt ezeknek létesítéséhez a kormány jóakaratával kell, hogy Szeged találkozzék. Hogy ily körülmények közt Szeged törvényhatósága igen félénk és minden léptében, ha nem is előre megbeszéli, de legalább értesül az iránt, hogy mily hangulattal találkoznék egy vagy más kérelme, ez a dolog természetében fekszik. Midőn a határozati javaslatot aláirtam, nem vezetett sem bizalom, sem bizalmatlanság, hanem az, hogy én részemről őszintén óhajtom tudni, hogy az előttünk fekvő panaszoknak van-e komoly alapjuk, vagy nincs, hogy Szegeden van-e baj, vagy nincs? Mert ha van baj, akkor lehetetlen, hogy a reconstructio műve az ottani bajok orvoslása nélkül véget érjen. (Ugy van! balfelöl.) Ezen intentio vezetett engem a határozati javaslat aláírásánál s bár elismerem, hogy csak akkor fogunk határozhatni azon teendők felett,