Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

122. országos ülés május 12. 1885. 3OI sen venni vagy kicsiny leni azt, a mit a magyar nemzet Szeged fölemelése érdekében tett. Ha maradtak még egyes kívánságok kielégítetlenül, ezek hadd várakozzanak addig a rövid ideig, a mig a természetszerű fejlődés önként be fog állani. Abból, hogy —- mint beszédem elején is említettem — a 20—22 milliós kiadások, melyeket részint az állam, részint egyesek alig pár év alatt tettek, ma egyszere megszűntek ; hogy az a munka, mely mellett egy jó munkás a reconstructio idejében naponta 3—5 frtot szerezhetett, ma már nem létezik és a munkabér 60 krajczártól i frt 20 krajczárra esett le; hogy mig a reconstructionál nemcsak minden iparos, a legszegényebb is, foglalkozást talált, hanem még idegen helyekről is kellett iparosokat hozni, mig ma az iparos Szegeden a rendes szükségletek kielégítésére munkálkodik és nem egy nagy város megalkotásának úgyszólván emberi erőt felülmúló munkájában vesz részt: mindebből nem következik az, hogy Szeged városa visszaesett volna, hanem következik az, hogy Szeged rátért azon rendes, természetszerű fejlődés útjára, mely egészséges virágzásra vezet. Magát a reconstructio müvét 3—4—5 év alatt teljesen befejezni lehetetlen; 15—20 év is elmúlik, mire ez megtörténhetik. A királyi biztosnak, egyáltalában a kormánynak nem is az volt feladata, hogy a reconstructio müvét befejezze, hanem csak az, hogy a reconstructiojelőfeltételeit megszerezze. Ám mutassák ki, túllépett-e ezen egyáltalában akár a kormány, akár a királyi biztos. A reconstructio előfeltételeit pedig egyformán sürgette az ország és Szeged város minden polgára. Most abból, hogy a reconstructio előfeltételei megszereztettek, vádat faragni az ellen, a ki példátlan önfeláldozással áldozta magát az ügynek, a ki szolgálatában állott, nem a kormány, hanem a nemzet akaratának, a ki nem a kormány, hanem a nemzet intentióit akarta legjobb tehetsége szerint keresztülvinni, nézetem szerint igazságos mértékkel mérés nem volna. [Helyeslés a jobboldalon.) És most t. ház, befejezem beszédemet azzal, hogy kimondjam azt, hogy valahányszor egy olyan javaslat hozatik be, melynek czélja az, hogy egy ügy eíőmozdittassék és kellő megoldáshoz vezettessék, azon javaslat ellenzői és azon javaslat pártolói között lehetnek ugyan elvi ellentétek, de azon javaslatnak igazoltsága mindig megvan. Itt azon javaslat, melyet a kérvényi bizottság beadott, ugyanazon kormánynak teszi feladatává a kérdés további megoldását, a mely a feladatoknak, néze- I tem szerint eddig is megfelelt. A t. képviselő ur parlamenti enquétet akar kiküldetui. Ezen parlamenti enquéte ezen esetben ártalmas eszköz volna és nem arra vezetne, hogy a bajok kikutattassanak, hanem arra, hogy azon betegség, melyet nézetem szerint a t. képviselő urak képzelete teremj tett, ezen betegség létele még mások által is elismertessék. Ennélfogva, ha merném tenni, megkérném Hermán t. képviselőtársamat, hogy miután elérte azt a czélt, hogy a kormányt nyilatkozatra birja, valamint azt is, hogy a törvényhozásban ezen kérdés tanácskozás tárgyát képezze, Szeged jól felfogott érdekében indítTányät vonja vissza. De én ezen kérést a t. képviselő úrhoz nem teszem. Nem azért, mert tudom, hogy a t. képviselő ur azon meggyőződésben van, hogy az a reconstructio, azok a tények, mik eddig történtek — legalább a mint utólag birálja — nern^ olyanok, melyek az ő várakozását kielégítenék. 0 tulajdonképen — legalább beszéde alaphangjából ugy vettem ki — Szeged reconstructio]a mellett azon másik czélt is kitűzte maga elé, hogy a reconstructio alkalmával nézete szerint elkövetett téves irány és elkövetett hibák kiderittessenek. A t, képviselő urak a monogrammokon túl valamely komoly valóságos hibát a reconstructio keresztülvitelében eddigelé kimutatni nem tudtak — mert a mit az egyesek tettek, azt a hatóságnak szemére lobbantani nem lehet — de én azt hiszem, még ez irányban sem fognák a czélt elérni. De ha fentartja az indítványát a t. képviselő ur, egy czélt minden esetre el fog érni, ez nem lesz a legüdvösebb eredmény. El fogja érni azt, hogy azt a kérdést, melyet a parlamentnek összes pártjai 4 éven át, ingerült politikai viták közepette megtudtak tartani, mint különbség nélkül édes mindnyájunk kérdését, alig lesz lehetséges tovább mint ilyent megtartani. De arról legyen biztosítva a t. képviselő ur, hogy én és azt hiszem, e háznak legtöbb tagja erre az útjára követni nem fogjuk. A parlament összes tagjainak összetartása alapja és indoka annak, hogy a mi Európában nem történt ezen században: közel négy év alatt egy város úgyszólván a romokból feltámadt, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Hogy ez az irányzat helyes, azt egy felépült város bizonyítja. Az az irány, melybe a képviselő ur akar minket vezetni, még nem épített fel várost, nem is hiszem, hogy fel fogna építeni. Elfogadom a kérvényi bizottság határozati javaslatát. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Miután azon határozati javaslatot, melyet Hermán Ottó t. barátom benyújtott, én is aláirtam, méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden és inkább csak kijelentésekre szorítkozva, indokoljam azt, hogy miért járultam hozzá azon határozati javaslat lényegéhez. (Halljuk!) Az eddig lefolyt vita folyamán felmerült és a Szeged reconstruetiójára vonatkozó részletes kérdések birálgatásába vagy fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert először a reconstructio művének és eredményeinek részleteivel ismerős nem