Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

298 122. országos ülés május 12. 1885. nak vagyoni állapota olyan-e,melyen csak nagyobb állami segély, illetőleg állami közbelépés által lehetne segíteni? Ennem hiszem, hogy ilyen volna. Azt hiszem, hogy vannak nagy törvényhozási intézkedések, melyeknek meghozatala idővel Szeged városának fölvirágozását fogja előidézni, de nem hiszem, hogy oly törvényhozási intézkedések tehetők volnának, melyek mellett közvetlenül e város felvirágzása a jelen pillanatban oly mérvet venne, hogy ez által minden további esélytol az egyes polgárok megmenthetők volnának. Szeged város jól fölfogott érdekében szükséges e kérdést megvilágosítani, nem egyedül Szeged, hanem az állam többi polgárának szempontjából is. Hisz maga a nemzet s a fejedelem is állást foglalt Szegednek fölvirágzása mellett s azt hiszem, ezt az állást elhagyni sem az egyik, sem a másik tényező nem fogja, de szükséges, hogy azon illusiók, melyekben magukat egyesek ringatják, végre valahára eloszlattassanak, hogy ne higyje ám senki, hogy Szegeden állami feladat minden magán vagyont megtartani. Herman Ottó: Erre senki sem törekszik! Horváth Gyula: Az nem tartozik az állami teendők közé, hogy minden egyes esetben, midőn egyik-másik fizetésképtelenné válik, egy nagy beszéd tartassék és Szeged pusztulása hirdettessék. Herman Ottó: Erről nem beszélt senki! Horváth Gyula: Méltóztassék nyugodtan meghallgatni. Higyje meg a t. képviselő ur s a jövő meg fogja mutatni, hogy az, a mit én — miután meggyőződésem — kimondok, talán Szeged látszólagos érdeke ellen, többet használ Szegednek, mint az a dédelgetés, melyben a t. képviselő ur Szegedet részesíti és részesítette a múltban is. Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy ha azt állítja e házban, hogy Szeged városának ezer meg ezer polgára a végrehajtás küszöbén áll, a lakások mind üresek és Szeged vagyonilag hátrament: ezzel nagy mértékben elősegítette Szeged felvirágzását? Hisz a fejedelemnek s a nemzetnek bizalma, ez utóbbié pártkülönbség nélkül fűződött Szeged városa felvirágzásához s arról biztos lehet Szeged városa, hogy a inig egy magyar állampolgár lesz, Szegedet fölvirágzásában elő fogja segíteni. De az, hogy minden egyes esetből, mely egyes polgárok vagyoni viszonyára befolyással van, Szeged városának egy nagy érdeke hozassék a parlament elé, ez Szeged városának nem használ. Vegye a t. képviselő ur azon házbérjövedelmeket, melyek Szeged városában voltak a katastropha előtt s vegye, ha igazságos összehasonlítást akar tenni, az 1879-ik évi adóalapot és azon házbérjövedelmet, a mely ma van és látni fogja, hogy nem helyes azon állítása, midőn a helyzetet ugy tünteti fel, hogy Szeged városa a katastropha után vagyonilag nem fejlődött. Azt mondja a t. képviselő ur és azt mondja Orbán képviselő ur is, hogy a pénzügyminister ur szemei előtt fiscalis érdekek lebegnek és egyáltalán Szeged dolgát is fiscalis szempontból tekinti. En nem hiszem t. ház, hogy egyáltalán a fiscalis érdekből lehetne valamit ugy kezelni, a mint a szegedi kérdések kezeltetnek. Hiszen mi haszna van az államnak fiscalis közvetlen szempontból jelenleg a szegedi dolgokból? Szeged reconstructiója nem fiscalis, hanem közgazdasági érdek és ezen közgazdasági, kereskedelmi érdeknek megfelelőleg történtek az intézkedések. A pénzügyminister ur nem azon fiskális érdeket kellett hogy szem előtt tartsa, hogy esetleg minden egyes forintnak a kamatja megkerüljön, hanem azt a fiscalis érdeket keresi, hogy a tőke ugy helyeztessék el, hogy abból egyfelől a városnak, másfelől az országnak közgazdasági és kereskedelmi érdekei felvirágozhassanak. Máimaga a kölcsönkiosztás módja mutatja azt, hogy a kormácy épen ezen érdeknek kívánt szolgálni. Vájjon a kölcsön kiosztásánál azok birtak-e döntő befolyással, azok voltak-e többségben, a kik hivataluknál fogva a fiscalis érdekek megóvására voltak hivatva? Nem; hanem azok bírtak döntő befolyással, a kik a városnak közgazdasági érdekeit képviselték. Arra egyáltalán nincs lehetőség és szükség sincs reá, hogy a fizetési kötelezettség egy bizonyos időre felfüggesztessék, elhalasztassék, mint a hogy azt a t. képviselő ur indítványa czélozza. Hiszen Enyedi Lukács képviselő ur, a ki szegedi lakos s a kinek előadásán az igazság hangja rezgett át, bár felfogása némi tekintetben egyikőnk vagy másikunk nézetétől különbözik, maga mondta és ezt minden szegedi polgár egyformán hangsúlyozza, hogy vannak egyes esetek, midőn idő halasztással csakugyan lehet bizonyos esetekben segíteni; de ezek egyes esetek és általános intézkedést egyáltalán nem szükségeinek, nem is szűk segélhetnek. Vannak más esetek, midőn helytelen speculaíio sodorta bele az illetőket a különböző oldalról és leginkább szegedi polgároktól tett figyelmeztetés daczára abba, hogy oly építkezésekbe fogjanak, a melyek sem Szegeden, sem másutt j övedéi mezekké nem váltak volna. Hogy az ilyeneket állami erővel tartsuk fenn, állami intézkedéssekkel dédelgessük, az nincsen Szegednek jól felfogott érdekében, sőt azzal épen homlokegyenest ellenkezik. És most áttérek t. ház, annak kifejtésére, melyek nézetem szerint azon intézkedések, melyek Szeged jólétét, felvirágzását elősegíthetik? Es tán helyesen mutatott rá, nézetem szerint is