Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

294 ,22 •rszágos ülés mAjus 12. 1855. nyékát és ezt nem fogja szétoszlatni a kérvényi i bizottság szép körmondatokba foglalt, de vajmi keveset markoló véleménye, a mit a magyar példabeszéd „nesze semmi, fogd meg jól" mondattal szokott kifejezni. Kiadatik a kérvény a pénzügyministernek, azon ministernek, a ki természetszerűleg a fiecalis érdekek nyomása alatt áll s a ki ha, akarna se tudna a merev fiscalis szempontok fölé emelkedni, azon pénzügyministernek, a ki eddig is kezelte Szeged hitelügyét s kinek kezében elmérgesedett s a ki ha akarna se tudna az eddiginél jobbat tenni, a ki megengedem — hogy egyeseknek már tudniillik ha jól szavaztak, nyújthatna némi segélyt, de a tömeges bajon csak a törvényhozás felhatalmazása alapján tudna segíteni, (Ugy van! a szélső baloldalon,) S mert ily törvényhozási intézkedést helyez kilátásba Hermán Ottó barátomnak határozati javaslata, én azt fogom támogatni szavazatommal. Onnan a túloldalról többen, maga a ministerelnök ur in kikelt azon megalázó felfogás ellen, hogy a szorult helyzetbe jutott szegedieknek alamizsna, vagy adomány nyújtassák; ámde a pénzügyminister törvényhozási felhatalmazás nélkül csak alkalmi alamizsnát adhat, csak kegyet osztogathat; csakis a törvényhozási hozzájárulás által nyeri az a köteles segély jellegét s vetkőzi le a kegyelem, az alamizsna színezetét. Ministerelnök ur azt mondja, hogy Szeged veszedelmekor mi 1 millió segélyt indítványoztunk, a kormány nem fogadta el s hogy helyesen tette, mutatja az, hogy Szeged 6—10 millió segélyben részesült, azt természetesen elhallgatja, hogy nagyobbrészt közadakozásból és visszafizetendő kölcsönből. Most is ez út követendő, tudniillik kapsz segélyt, ha ugy fogsz szavazni, mint a hogy a kormány kívánja. Hát ez tudniillik nem államférfiúi, hanem kortes ministeri beszéd. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én igen jellemzőnek találom, hogy az előadó úrtól kezdve mindazok, a kik a kérvényi bizottság véleménye mellett síkra szállottak, egyesekről beszélnek s ez által akarják a kérvény jelentőségét csökkenteni; de uraim — a mint mondatott — 600-an vannak a kérelmezők, ugyanannyi családfők, ugyanannyi házbirtokosok s hátuk mögött legalább is tiz annyi hasonsorsú, a kiket bizonyos innen inscenirozott ellenműködés visszatartott a kérvény aláírásától. Hogyan lehet ily esetben kellemetlen helyzetbe jutott egyesekről beszélni. Szeged volt kormánybiztosa, mostani egyik képviselője gróf Tisza Lajos ur két részre osztja Szeged lakóit 8 büszkén hivatkozik azokra, kik nem szorulnak segélyre, azokat pedig, a kik. szegények, kik önhibájukon kivül jutottak bajba kigúnyolja, azok túlkövetelőknek, telheti éneknek tüntetik fel — úgymond — Szeged lakóit még azt is rosszalja, hogy nyomorukban — mibe a nagyzási mánia juttatta — felmernek jajdulni. • A gúnyolódásba segítségére jön a ministerelnök ur s azon csodálkozik, hogy a kérvényt csak 600-an írták alá, hisz — ugy mond — arra, hogy ne kelljen fizetni százezer aláírót is lehetett volna kapni. No hát t. ház, e gúnyolódás, a szerencsétlenségnek e pellengérezése és kicsúfolása a szegényebb választóknak, nem illik egy népképviselőhöz. Ugy látszik, hogy a gróf képviselő ur csak a kölcsönre nem szorultakat képviseli. Ámde ezek nagyon kevesen és azok akiketa bajba belesodort a reconstructió nagyzási hóbortja, nagyon sokan vannak. Engedje meg a gróf ur, hogy ha már ő nem védi, sőt elkárhoztatja ezeket, legalább mi igyekezzünk védelmezni oly támadások ellen, melyeket legkevésbé vártak és várhattak épen tőle, Szeged egyik képviselőjétől. Senki sem beszélt itt alamizsnáról, nem fizetésről — a mire a ministerelnök ur szerint oly könnyű aláírókat gyűjteni — Hermán barátom határozati javaslata, valamint a kérvény is fizetési halasztást kér. EK a legkevesebb, a mit nem kérni, hanem követelni lehet, mert a kormány- ráparancsolta a szegedi polgárokra, az ő tervei szerint való építkezést, tehát a túlépítkezés felelőssége is az övé; a válságot a kormány túlhajtott rendszabályai idézték elő, tehát az ő, illetőleg az állam kötelessége azt orvosolni is. Úgyde az orvoslás csak törvényhozásilag alapos vizsgálat alapján érhető el s ezért indokolt Hermán határozati javaslata. Hermán barátom százalékban mutatta ki a házak jövedelmezősége közti különbséget a belés külvárosban, erre gróf Tisza azon ellenvetést tette, hogy az meg van mindenütt, még itt a fővárosban is a külvárosi házak kevesebbet jövedelmeznek a belvárosiaknál. Igaz, csak hogy nagy különbség van az itt és az ott között, mert ha itt a külvárosokban üresen áll, vagy keveset hajt valamely ház, csak jövedelemcsökkenés áll be:mig ott, hol drága kölcsönből épültek a házak, egyéni szükségleteiket túlhaladó fényűző tervek szerint megrendelésből — ott a jövedelem-hiány s ennek alapján a pontatlan törlesztés és kamatozás következtében kidobják házából s potom áron elkótyavetyélik. Maga a legfiatalabb kiadású gróf ur is egy olcsóbb kölcsönre való convertáläsba veti reményét ; de ily conversiohoz a törvényhozás hozzájárulása mulhatlanul szükséges, mi Hermán barátom határozati javaslatát teszi indokolttá. A képviselő ur a szegediek keresetképességét akarja emelmi; de csak ugy apránként, kis adagokban, kenderáztatót, katonaság szaporítását, vasúti raktárok nagyításában s több ilyenekben keresi a panaceát, a harmadik egyetemet, királyi táblát dohány gyárt azt már nem emlegetik, mert