Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-122

122. orsaágos ülés május 12. 1885. 295 hát azokat a múlt választáskor már mások más helyeknek ígérték. Kb hát t. ház, a szegény szegediek már annyira be vannak ázva, hogy holmi kender­áztatók s más ily apránként nyújtani vélt reme­dinmok nem segíthetnek rajtuk. A t. gróf képviselő ur, valamint a minister­elnök ur is igen nagyra van a reeonstruetió eredményeivel, pedig én ugy találtam, hogy ez a nagyon is kikürtölt eredmény nem felel meg a várakozásnak fal és töltés az van bőven, de nem ez teszi a város nagyságát,, hanem az emberek jólléte, az pedig hiányzik. A felmutat­ható eredmények nincsenek arányban azon 8—10 millió frttal, a mit a ministerelnök szerint, Szeged újjáépítésére fordítottak. Én meglátogattam Szegedet nem régen s megvallom, hogy olyforma benyomást tett reám, ittint Rhodus városa, a hol a lovagok által épített palotasorok ott állanak czímereikkel, monogrammjaikkal üresen s a törökök kis apró faviskokba tengetik életüket. Hát én Szegeden is sok monogrammos ezifra palotát találtam üresen. Egy része a belvárosnak ki van építve, de azontúl a hangzatos nevű sugár- és körutakon egy kiépült ház mellett van 3—4 üres telek, melyek ily viszonyok között századokon át sem fognak beépülni. Szóval találtam ott valóai monogrammos ezifra nyomorúságot s pezsgő élet helyett bús lehangoltságot­Hallottam említtetni, hogy Szeged egyik kereskedelmi emporíumává lesz hazánknak. Igaz, hogy azzá lehetne és lenne is kedvező fekvésénél fogva, önálló vámterület mellett; de igy csak pang mint hazánk minden városa. Szegedet előbb a Tisza, most az adósság árja öntötte el, egy második reeonstruetió szüksége előtt áll a törvényhozás, ennek foganatosítására nyújt alkal­mat Hermán Ottó barátom határozati javaslata s azért azt támogatom és ajánlom elfogadásra a t. háznak. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk!) A sze­gedi katastropha után valahányszor csak a kép­viselőház elé került Szeged város ügye, az a ház minden oldaláról a legobjeetivebb bírálat alá véte­tett és mindaz, a mi törvényhozásilag Szeged vá­rosa érdekében történt, nem lehet e ház sem egyik, sem másik oldalának különös érdeme, hanem e ház összes egyénei és pártjai együttes működésének eredménye. És én egyáltalában nem látom elérke­zettnek az időt, hogy ez úttól, melyet a képviselő­ház bölcsessége a más kérdésekben felmerült leg­hevesebb viták között is követett, a jelen esetben eltérjen. Ennélfogva tartózkodom ez alkalommal attól, hogy azon, egyes személyekkel és egyes el­foglalt álláspontokra vonatkozó kérdéseknek éles bírálatába bocsátkozzam. Tartózkodni fogok attól, hogy bizonyos polemicus hangot vegyek fel, mert semmi körülmények közt sem akarom felidézni a szenvedélyeket, melyek egy város reeonstruetió]á~ nak mindig csak megrontói lehetnek, melyek leg­inkább árthatnak a szervezés teljes befejezésének. Ennélfogva megengedi a t. ház, hogy minde­nekelőtt lehető rövid vázlatban elmondjam, mi az, mi azon reeonstruetió alatt, melyet állami recon­structiónak lehetne nevezni, történt. A katastropha bekövetkezése után, a mint a törvényhozási intézkedések megtörténtek, legelső sorban a pillanatnyi nyomort kellett enyhíteni és erre nézve történtek is intézkedések, a melyek azonban nem a reconstruetiónak magának képez­ték alapját. Ezek oly természetű intézkedések vol­tak, melyeket hasonló esetben bárhol meg kellett volna tenni. Nevezetesen az első intézkedés az volt, hogy az okozott kár felvétetett, mely kárfel­vétel, hanem nyújtotta is számokban kifejezett tö­kéletes képét a szenvedett károknak, de mégis irányadóul, tájékozásul szolgált arra nézve, hogy kik és mennyiben szenvedtek kárt. Ott, hol 6600 ház közül 6000 romba dőlt és tetemes kár esett az ingatlanokban, ily munkálat' nak 8 hónap alatt való keresztülvitele, midőn an­nak keresztülvitelét ugy a város polgárai, mint az államkormány a legnagyobb mértékben sür­gette, bizonyára nem volt valami elsietett dolog, valaminthogy azt hosszabb időre elodázni nem is lett volna üdvös. Következett azután a város általános rendezé­sére szükséges előfeltétel: a város niveaujának fel­vétele. Szegeden, valamint a többi alföldi városok­ban a Tisza partja mentén helyes niveau-felvétel, mely pedig ott nagy fontossággal bir, addig nem létezett. Ezen munkálat ismét oly valami, a mit nem lehet bizonyos idő nélkül keresztülvinni s ez Szegeden kellő idő alatt el is készült. Az összes telkek, az egész terület fölvétetett, a mi a város reconstructiójának az egyik első feltétele volt; s hogy ez hosszasabban nem tartott, ezért csakugyan nem lehet senkinek szemrehányást tenni. Ezután következett a város rendezése. A hol 6000 telket kellett felvenni, még pedig részben oly­formán, hogy a város megfeleljen a jelenlegi igé­nyeknek, nem azoknak, melyeket talán eg}'esek támaszthatnak irányában, hanem a melyeket azon város saját polgárai támasztottak városuk iránt, a rendezés keresztülvitelére újabban egy bizonyos idő volt szükséges. A rendezés folytán körülbelől 6000 teleknek részint kicserélése, részint a kicse­rélés következtében új tulajdonosaikra való átíra­tása újból igénybe vett néhány hónapot. Szóval az előfeltételek megszerzése, melyeknek alapján a város fölépítéséhez fogni lehetett, körülbelől 2 évi előmunkálatot igényelt. Ezek voltak azon hivatalos teendők, melye­ket hatóságilag lehetett csak elintézni; s ha ezek elintézése 2 évig tartott, e miatt legfeljebb az idő

Next

/
Oldalképek
Tartalom