Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

120. országos filét m;;jns 9. 18S5. 269 Kérem a pénzügyininister urat és kérem a házat is, határozza el, hogy a pénzügyministerium minden ily esetben a legvégső határokig menjen és ha e tekintetben törvényhozási intézkedés volna szükséges, hozzon ez iránt a ház elé esetleg törvényjavaslatot is. Ezt igenis óhajtom, de minden esetre óhajtom azt is, hogy mindazokra, a miket részemről is bátorkodtam fokozatos teljesítés végett a kormány figyelmébe hivatalból ajánlani, figyelmét fordítsa a kormány s azokat lehetőleg teljesedésbe is hozza. Különösen nagyon kérem — s ebben egyet értek Hermán t. képviselő árral — hogy különös gond fordittassék a közlekedési vonalak létesítésében arra, hogy az a város, melyet az alföld centrumává akarunk tenni, forgalmilag ne decentralisáltassék. Különben elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. (Élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Enyedi Lukács : Mielőtt előadnám azokat, a miket saját részemről a kérvényi bizottság határozati javaslata ellenében és az általunk beadott határozati javaslat védelmére mondani óhajtok bátor leszek néhány megjegyzést tenni azokra, miket előttem szólott Szeged I. kerületi képviselője mondott. Ezen megjegyzéseimet tenni fogom azon tisztelettel, melylyel iránta minden szegedi polgár viseltetik; viseltetnek még azok is, a kik az ő működésének eredményeire nézve talán tőle némileg eltérő véleményben vannak. Az igen t. képviselő ur első sorban azon szemrehányást tette nekünk ezen az oldalon, hogy midőn mi Szeged helyzetét e házban vita tárgyává tennők, Szeged hitelét rontjuk. Az ilyen szemrehányás nem új előttünk. Tapasztaltunk már hasonlókat, különösen a váltakozó pénzügyministerektől, a kik az ellenzékuek valahányszor ez az állam és kincstár helyzetét bírálta, mindig szemére lobbantották, hogy az állam hitelét rontja. Az én meggyőződésem szerint t. ház, nem az rontja az ország, vagy egyik-másik állam hitelét, a ki annak helyzetét leleplezetíenül feltárja, hanem ront] a az, a ki azokat oly helyzetbe hozta, hogy annak feltárása által hitelük csökken. (Igaz! (így van! a szélső baloldalon.) En nem mondom, hogy Szeged ilyen helyzetben van ; mert én semmi veszélyt, koezkázatot nem látok abban, bogy Szeged ügyei egészen leplezetlenül, a maguk valóságában a ház elé hozatnak. Megjegyzem még különben azt, hogy azok, a kiknek Szeged hitelérdekeire ügyelniök kell, a kik tudniillik oda hiteleznek, legalább is oly jól ismerik Szeged helyzetét, mint mi, a kik Szegedhez közelállunk. Az, a ki hitelt nyit vahtki számára, gondosan megvizsgálja annak helyzetét, kivel hitelügyletre lép. Azon szemrehányást tehát, hogy mi Szeged hitelét bármi tekintetken rontjuk, el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélsb' baloldalon.) Tökéletesen osztozom előttem szólott t. képviselő ur nézetében, hogy Szegednek nem kell alamizsnát adni, hanem fősúlyt kell fektetni arra, hogy a keresetmódok szaporittassanak. Én is tökéletesen azon véleményben vagyok, hogy Szegedet alamizsnából fentartani nem lehet, hanem ha azt akarjuk, hogy Szeged jövője biztosítva legyen, oly intézményeket kell létesíteni, melyek Szeged lakosságának keresetforrását növelni képesek, sőt a megélhetésre képessé teszik. (Helyeslés a szélső balon.) kz igen t. képviselő ur azt mondta, hogy ő részéről nem tudta, hogy Szeged városának tett volna ígéreteket és hogy milyen alappal bir Hermán képviselőtársamnak azon állítása, hogy ily ígéretek tétettek. Én ismerem az igen t. képviselő urnak kitűnő emlékező tehetségét és azért igen csudálkozom, hogy ezen alkalommal cserben hagyta ; mert mint alkalmam lesz az ő saját szavaiból bebizonyítani, ő maga is tett Szegednek hasonló ígéreteket és pedig a legkomolyabb pillanatokban. E tekintetben hivatkozom azon indokolásra, melylyel az igen t. képviselő ur még mint Szeged városának királyi biztosa az 1880: XVII. törvényczikk megalkotása alkalmával ezen törvényczikk elfogadását indokolta. Nagyon hosszadalmasan kellene a t. ház türelmét igénybe vennem, ha mindazon passusokat, melyeknek ily értelmük van, fel akarnám olvasni, azért csak arra szorítkozom, hogy egy-két tételt hozzak fel. (Halljuk! Halljuk!) Például: „A királyi kormány az államiság tekintetéből közérdekű szükségnek tekinti" azt, hogy a romba dőlt Szeged ismét fölemelkedjék, még pedig oly vagyoni és szellemi erővel felruházva, hogy különösen az alföldre nézve bizonyos fokig eddig is gyakorolt magasabb nemzeti és cuiturális missióját a czél fontosságának megfelelő mérvben teljesíteni képesítve legyen." (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbalon.) Ez, t. ház, oly határozott ígéretnek tekinthető és olyannak is vétetett arról a helyről, a melyről jött, hogy leghatározottabban mondhatom, mert ismerem a közviszonyokat, éveken át figyelemmel kisértem és magam is résztvettem Szeged közügyeiben, melyre alapítva határozta el magát Szeged lakossága, azon nagy építési vállalatra, mely neki jelenleg némi bajt okoz. T. ház ! Szegednek, mint emporiumnak, mint kereskedelmi központnak feltüntetése oly befolyásos, a hatalmai; képviselő helyről ha történik, nagyon természetesen alakosságban olyan reményeket kei tettek, a melyeknek kielégítésére eddig hiába vártak. Egy másik passus például így szól (olvassa): „A reconstructio művének ennélfogva a kitűzött ezél érdekében, azon kettős irány által kell vezéreltetnie, hogy egyrészt a vész által sújtott lakosság állandó visszatelepítése és elhelyezkedése lehetőleg előmozdittassék, másrészt pedig, hogy megvettessék a biztos alap, melyen ipar és