Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-120
270 12 °- ers»ágos ülés m jus 9. 1885. kereskedelem emelkedésének nélkülözhetien kellékei s a v árosías társadalmi élet kifejlődésének közelebbi tényezői, habár szerényebb igények szerint is kifejlődhessenek." (Helyeslés jobbfelöl. Derültség a szélső baloldalon. Zaj.) T. ház! Milyen intézkedések történtek, hogy a kormány nevében a volt királyi biztos uraltál tett ezen Ígéretek megvalósuljanaii? í Halljuk!) A Szeged reeonstructiójára vonatkozó törvény az 1880: XVII. czímet viseli. Azoknak, akik Szeged reeonstructióját tervezték, a kik Szegedet kereskedelmi és forgalmi emporiummá akarták tenni, mindenekelőtt számolniok kellett azon közgazdasági tényezőkkel, a melyekre akkor hivatkoztak és melyekre ma is hivatkozás történt. És mégis azt tapasztaljuk, hogy ép azon vasutak, melyek Szegednek forgalmát lejebb szállították és elterelték, körülbelül egy évvel a reconstructio megkezdése után keletkeztek és váltak törvénynyé; igy apest zimonyi vasútról az 1881 :XLV. törvényczikk, az arad-csanádi vasútról az 1881 :XLVII. törvényczikk rendelkezik. Ezek tehát mind olyan intézkedések, amelyek nem azt a ezélt voltak hivatva elősegíteni, a melyet maguknak kitűztek, hanem épen Szeged városát elterelték azon czéloktól. Hogy ez mily nagy mértékben történt, az iránt bátorkodom némely adatokkal szolgálni. Az igen t. előttem szólott képviselő ur összehasonlította Szegednek az árviz előtti helyzetét a mostanival és ugy találta, hogy az árviz előtti helyzettel szemben a mai Szeged minden esetre nagy haladást tüntet fel. Lássuk, t. ház, milyen ez a haladás forgalmi tekintetben. Szeged forgalma főkép két irányban történt. Az egyik leginkább a szomszéd Bács- és Csongrádmegyével, a másik Csanádmegyével. Különösen a Bánát és a csanádmegyei forgalom a tiszai hidat használta összekötésül; ha tehát látjuk, hogy a hidvámnál a közlekedés, a forgalom és a jövedelem is tetemesen csökkent, akkor tényleg be van igazolva, hogy Szeged mai forgalma mily viszonyban áll az árviz előtti forgalomhoz. Erre nézve hivatalos forrásból merített adataim a következők: 1878-ban a régi rozzant hídon átment í .313,000 egyén, kik a legkisebb díjtételt fizették; 1884-ben átment 1.027,000, tehát a csökkenés közel 300,000, vagyis 33 Á. (Egy hang jobbfelől: Hát a csanádi vasút!) Ép azért,Jűsz ez a baja Szegednek. A kocsiforgalom hasonló tüneteket mutat fel. Mig 1878-ban 214,000 egy- és kétfogatú kocsi ment át, addig 1884-ben csak 150,000, tehát ismét majd egy harmaddal kevesebb. A jószág forgalma ugyanazon jelenséget tünteti fel. Mig 1878-ban 57,836 darab ment át a tiszai hídon, addig í 884-ben 42,000 darab, tehát az apadás 36%. Továbbá a reconstructio ideje óta létesített kövezetvámnál hasonló különbséget látunk; 1882 ben a kövezetvám 98,000 forintot | jövedelmezett, 1.883—84-ben csak 83,000 forintot, tehát leapadt 20%-kai. Ez világosan feltünteti azon tényt, hogy Szegednek forgalma a reconstructio előtti Időhöz képest nem lendületet, nem emelkedést, hanem hanyatlást tüntet fel. Az előttem szólott t. képviselő ur a reconstructionalis mü keresztülvitelének időtartamára nézve tett egy megjegyzést. Hermán képviselőtársam azt mondta, hogy épen a crisisnek egyik oka, hogy három év rendkívüli rövid idő arrp., hogy egy ilyen nagy munka keresztülvitessék. Nekem is az a meggyőződésem, hogy Szeged reconstruetióját oly rövid időre szorították, azon bajoknak egyik okozója, a mik ma Szegedet sújtják. Mert ha Szeged reconstructiója hosszabb időre lett volna tervezve, akkor azon építkezéseket Szeged saját erejéből állította volna ki, igy azonban kénytelen volt a fővárosból, Bécsből, a külföldről importálni a munkásokat és az építési czikkeket, melyeket különben maga állíthatott volna elő. Igen világos, hogy mikor olyan építkezési czikket, mint például a tégla, 24 millió darabot Szegedre hoztak, mikor minden kész ablakot, ajtót, lakatot, kulcsot stb. Budapestről vagy Bécsből kellett hozatni, hogy akkor az ipar felvirágzására valami nagy reménynyel nézni nem lehet. Az a kifogás, hogy ennek oka az lett volna, mivel a lakosság elhelyezése gyorsan legyen eszközölve, nehogy onnan elszéledjék és más városban keressen lakást, az annál kevésbé áll, mert hiszen ideiglenes lakházak építésére engedély adatott és ha a lakosság 8—10 évig lett volna azon helyzetben, hogy ezen ideiglenes lakásokban a reconstructiót keresztülvigye, akkor a kivándorlás nem következett volna be. De különben sem lehetett volna ettől tartani, mert Szeged lakossága annyira ragaszkodik azon hetyhez, a hol született, hogy azt még hadsereggel sem lehetne onnan elűzni, nemhogy a reconstructio nehézségei miatt vándorolt volna el. (Helyeslés.) Még egy igen fontos kérdésre vagyok bátor a t. ház türelmét pár perezre kikérni, A kérvényl bizottság határozati javaslatának indokolását legfőkép azon körülményre fekteti, hogy Szeged köztörvényhatósága maga megtagadta a kérvény támogatását és pártfogását. Erre nézve legyen szabad némi felvilágosító nyilatkozattal szolgálni az által, hogy elmondom a kérvény történetét. Legelső sorban meg kell jegyeznem, hogy ezen kérvény megindítói nem ellenzéki férfiak voltak, hanem a kormánypárthoz tartozó egyének. Azok, a kik Szegeden a politikai ellenzékhez tartoznak, mert Szegeden a városi érdekekre nézve mi ott pártpolitikát nem ismerünk, e kérvény keletkezésére befolyással nem birtak. Midőn ezen kérvény a törvényhatóság elé került, épen azon egyének, a kik a politikai ellenzéknek vezérei, ezen kérvény ellen szavaztak, köztük magam Is. Megoion-
