Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

268 120. országos ülés május 9. 1885. mellékelve, ugy hogy, a ki 15 krajczárért megvette, építhetett, ott volt mellette az építési folyamodás is, csak a neve vagy a keresztvonás kellett hozzá. (Helyeslés jobbfelél.) Hogy mi kerülhetett itt sokba, azt nem értem. Ott a helyszínén nem tapasztaltam volna, hogy valaki visszaélést űz, lett volna módom és akaratom azt meggátolni. (Elérik helyeslés jobbfelöl.) Ugyanezt méltóztatott a kölcsönök kieszközléséről mondani, miután, sajnos, de tapasztaltam, hogy Szegeden egy pár uri ember üzletet kezdett csinálni abból, hogy a szegény emberrel, felesleges dolgok fejében, a miket neki elvégzett, fizettesse magát: az ilyen szegény embernek, ha hozzám jött, saját hivatalomban Írattam meg ingyen a folyamodást. (Élénk helyeslés, éljenzés a jobboldalon.) Ezért egy osztály Szegeden kissé megharagudott, de hát mindenkinek eleget tenni nem lehet. Í Derültség és helyeslés a jobboldalon.) Mutatja ezt a képviselő ur példája is. Azt mondja a képviselő ur, hogy ígéretek tétettek a városnak. EXTŐI hallottam; de hogy ki tette volna, azt sohasem hallottam, valóban szeretném tudni, ki tette ? Továbbá felhozta a képviselő ur, hogy Szegednek kellett volna és kell — daczára azoknak, mik érdekében történtek — az Alföld központjának, emporiumának, szóval mívelt városnak lennie. 0 az egyetemet is oda szeretné vinni, közigazgatási és bizonyos tekintetben igazságszolgáltatási központtá szeretné tenni Szegedet. Én is. Hanem azután mégis szemünkre veti a képviselő ur, hogy nem hagytuk meg a putrikat, hogy nem hagytuk meg a lakosságot ezekben, hogy közegészségi szempontból tettünk valamit, hogy kiköveztük a város főbb utczáit. Kövezni, egészséges házakat építeni nem kellett volna, de igenis az egyetemet oda kellett volna vinni. Mindezek t. ház, oly dolgok, a melyeknél az egymásután egy kicsit sántikál. (Helyeslés jobbfelöl.) Epén így van ez a kövezetvámmal és. a város jövedelmi forrásainak fokozásával is. Mindenekelőtt tagadom, hogy annak a tanyai embernek, kinek érdekét első sorban — elismerem — a képviselő ur van hivatva képviselni, semmi köze sem volna ahhoz, hogy az a város és a központ, a melyhez tartozik, díszesebb-e vagy kevésbé díszes, olyan-e, a mely oda vonza a pnblicumot; mert a tanyai uép részben abból a vásárból él, melyet Szegeden a központon folytat. Ha ez egy elsatnyult semmi, a tanyai ember hiába jön oda. Holott, ha az egy nagy fogyasztó központ, a tanyai embernek a keresete is fokozódik. Ezenkívül arra a tanyai emberre nézve nem mindegy, hogy szekerével agyig a sárban mehet-e a város utczáin végig és hogy elakad-e ugy, hogy ökrökkel kell kivonszolni, a mint az sokszor megtörtént, vagy ha bejön a vámvonalon és kövezeten viheti-e portékáját. A tanyai ember büszkén hivatkozott, saját fülem hallatára, hogy van színházunk, van becsületes városházunk és hála istennek, van jó utunk. A tanyai ember fel tudja azt fogni, csak nem kell neki félremagyarázni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azzal kívánom végezni beszédemet, hogy büszke vagyok arra, hogy Szeged belvárosa engem hivott fel, hogy vállaljam el a mandátumot, a melyet megtartani is igyeksze m; (Éljenzés jóbbfelől) de bennem is van a közérdek iránt annyi érzék, mint a mennyi volt Szeged város hatóságában akkor, midőn belátva azt, hogy az ily kórvényezés ugy a városra magára, mint a polgárokra csakis hátrányos lehet és megtette mindazt, a mit hite és meggyőződése szerint a város érdekében megtenni kellett. Ugyanezt fogom én is, mint a város egyik képviselője tenni. (Helyeslés jóbbfelől.) A mi magát a kérvényi bizottság javaslatát illeti, azt elfogadom: ellenben Hermán Ottó képviselő ur határozati javaslatát elvetem. Bővebben kiterjeszkedni reá azért nem akarok, mert arra megfelel a kormány, melynek ez hivatása. A kérvényi bizottság véleményére még csak azt kívánom megjegyezni, hogy helyesnek tartom, hogy a kérvény adassék ki a pénzügyminister urnak. Másfelől helyesnek tartom, hogy mind a mellett benfoglaltassék a határozatban, hogy ha bár követtetett eddig is épen Szeged városának felszólalása következtében és megkeresése folytán, mert a hatóság azt az utat keresi, mely czélhoz vezet és nem azt, mely feltűnést okoz — a pénzügymini sterium részéről egyes esetekben kíméletes eljárás : mégis hivassék fel a pénzügyminister arra, hogy ezt jövőben is tegye. Mert feladatunk épen az, hogy tartsuk meg a szegedi házakat lehetőleg a régi szegedi birtokosok számára; ne keressük, hogy az a ház, ha ellicitálják, a városé, vagy az államé lesz-e, de törekedjünk arra, hogy ne kelljen ellicitálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Igyekezzünk e tekintetben elnézők lenni; de csak azok iránt, a kik erre helyzetüknél fogva jogos igényt tarthatnak. Mert ne feledjük el azt se, hogy vannak ott oly házbirtokosok is, kik nem régi szegedi házbirtokosok, hanem a kiket, mint minden ilyen alkalommal szokott történni, a reconstructio hozott oda. Üzérkedtek a házakkal, egyiknek-másikuak sikerült is ez s az ilyenből aztán derék szegedi polgár lesz. De természetes, hogy midőn némelyek semmi nélkül kölcsönt vesznek fel, a mely a törvény szerint csak az ingatlan értékének íele részét képezheti s igy házat akarnak építeni, sokan tönkre is mennek. Én ezek érdekében csak hurnanísmusból és nem mint szegedi képviselő szólók. Mint szegedi képviselő beszélek a szegedi régi polgárokért. Ezeken segíteni kell, inert Szeged és az ország érdekében az van, hogy a régi szegedi polgárságot a maga erejében fentartsuk.