Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

ISO. oriíágs)!* ülés május 9. 1&>5. £67 színezni, mert az által csak ártunk. Megmondom, milyen a helyzet Szegeden és hogyan lehet rajta segíteni. Azt méltóztatott tehát mondani, hogy 800 lakrész áll üresen a külvárosban. E száni igy ki­fejezve, körülbelül helyes ég talán még több is áll üresen. De mik e lakrészek épen a külvárosokban ? Méltóztatnak tudni, hogy a külvárosok igen mélyen feküdtek Szegeden és nagy részben most is mélyen feküsznek. A törvényhozás elrendelte, hogy Szeged városában a házak bizonyos magas­ságig, mely az eddig észlelt legnagyobb viz ma­gassága volt, oly anyagból építtessenek, hogy egy netalán ismét bekövetkezhető kntastropha alkal­mával az egész város el ne söpörtethessék a föld­színéről. Minthogy tehát az építési niveau az egész városban felemeltetett, azt pedig nem voltunk ké­pesek véghez vinni— a mit annak idejében ugyan követeltek — hogy az egész város területe feltöl­tessék, mert ez 10—11 millióval többe került volna és már csak a feltöltési munka is még egy pár évvel tovább tartott volna: természetesen most ezen, csak a jövendőben feltöltendő városrészek­ben a földszinti házak alatt van még egy lakrész, a mely tulajdonképen, ha az utczák, feltöltetnek, pineze lesz. Természetes, hogy ezekkel is szapo­rodott a lakrészek száma és igy most több van. mint a mennyi előbb volt és most a lakosság be­fogadására szükséges Ezek tulajdonképen pin­czehelyiségek, de most ajtókkal, ablakokkal el­látott egészséges lakások és meg lesz az alkalom ezen lakrészek benépesítésére akkor, hogy ha ott az üzleti telepek stb. szaporittatni fognak, mert ezen üzleti telepek fogják épen ezen lakrészeket használni. A belváros, hol kevesebb lakrész van, sok kai kevésbé szenved lakók hiányában. A kül­városokban azonban, hol az említett körülménynél fogva lakrészek tekintetében valóban túltermelés állott be, e lakrészek benépesítésére, mint mon­dám, lesz mód. Azt mondja a t. képviselt) ur, hogy mi el­tereltük a szegedieket a productiv munkától. Kérdem: mennyiben tereltük el? Annyiban talán, hogy Szeged város hatósága azoknak, a kik onnan kubikolni elmentek, igazolványokat adott; ! a mit, igaz, az önök lapjai azután ugy hirdetnek, hogy Szegedről kivándorlás történik'? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy is van!) Továbbá felemlítette a képviselő ur, hogy a belvárosban 5%-ot hajt a ház, a város közepén ! 3%-ot, a város szélein 2%-ot. Én azt gondolom, hogy ez széles e világon igy van, méltóztassék a képviselő ur Budapestet I megnézni. Budapest hasonló helyzetben van. Ne- \ künk, a kik a külvárosokban építettünk házat, ez j sokkal kevesebbet jövedelmez, mint a kik a bel- ' várostan építettek. Ez a dolog természetében van. j j Azért senkinek sem jutott eszébe reánk kevesebb házbéradót róni, mint a belvárosi házak birtoko­saira. Azzal is vádol engem a képviselő ur, hogy Szeged város recoastructiója par í'orce hajtatott végre öt óv alatt; erre tiz, vagy.nem tudom, hány esztendő kellett volna. Ezt illetőleg csak arra utalok, hogy midőn a reeonstructionális munkálatok folytak, mindig az volt a panasz, hogy ez a reconstructio nem törté­nik eléggé gyorsan, hogy még most sincs gondos­kodva a lakásokról, hogy hajlékuk legyen. Én azt hiszem, hogy valamint akkor nem volt indokolt az a panasz, ugy most sem indokolt a másik irányban a szemrehányás. Mert ha egy város lakosságának mentül rövidebb idő alatt nem adatik meg a lehető­ség, hogy elhelyezkedjék, ugy az elzüllik, máshol keres magának helyet és nem megy vissza Sze­gedre. (Élénk helyeslés j obi felől). Nekünk tehát lá­zasan kellett azon dolgoznunk, hogy a lakosságot mentül előbb elhelyezzük. A mit a képviselő ur az ideiglenes épületek tekintetében vádképen felhozott, azzal szemben engedje meg, hogy azt kérdjem: hogyan képzel a képviselő ur egy várost felépíthetni a lakosság által, ha meg nem engedjük, hogy házuk roncsai­ból a felken valamit összeüssenek, hol meghúz­hatják magukat, mig a házat felépíthetik, vagy másfelől megengedjük, hogy bizonyos véglegesség­gel építhessenek, mielőtt az utczák és terek meg­határoztatnának? Én nem tudom, miképen lehet egy várost reconstruálni, ha sem egyiket, sem mási­kat tenni nem lehet. Figyelmeztetve voltak, hogy semmi állandó, költséges helyiséget ne építsenek és ezt maga a város közönsége már májusban el­határozta, én pedig csak júniusban mentem le. E rendszabályok szerint nem volt szabad építeni semmit, mig az építési szabályok meg nem álla­píttattak. Azt méltóztatott mondani a képviselő ur, hogy ez építési, szabályok Paris és nem Szeged számára állapíttattak meg. Nem tudom, átnézte-e a képviselő ur az épí­tési rendszabályokat és tudja-e, hogy mennyire a minimumra van leszállítva az, a mit viz- és tűzbiz­tonság, valamint közegészség szempontjából kí­vánni lehet. Hiszen a képviselő úrtól itt nagy szó­noklatokat hallottunk a közegészség érdekében, azt mondta, hogy tönkremegy a nemzet, mert köz­egészség szempontjából nem teszünk semmit, Most pedig baj az, hogy épen közegészségi szem­pontból bizonyos niveuut, bizonyos nyilásnagy­ságokat kikötöttünk. (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az épí­tési engedélyek kieszközlése annyi meg annyi pénzbe került. Én kérdem, hol látott még a kép­viselő ur városi építési szabályokat, melyekhez épületi minták és költség kiszámítása lett volna 34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom