Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

120. országos iiléc májai 9. IS&ä. 263 csak azt teszem hozzá, hogy 1884-ben üresen állott 1400 és néhány lakás, 300-an felül a bolt és hogy a jelenlegi hivatalos kimutatás szerint üresen áll 1,600 lakás, 77 bolt. Minthogy már most Szeged városának lakossága régi productiv munkájától elterelve, nagyrészt az állami kölcsön törlesztésének tekintetéből a lakbér bevételekre van utalva, kiemelni kívánom, hogy az államkölcsön minden városrészben egyenlően terheli meg a lakosságot, a mennyiben minden lakos, ki abban részesült, 67c-ot fizet a kölcsönért és törlesztésért, de a bevétel különböző. Az eddigi tapasztalatok szerint a lakbérbevétel az I. kerületben 4—5%, tehát 1%-kal kevesebb, mint a mennyi az államkölcsönért fizetendő ; a II. kerületben átlag 3 és a III. kerületben átlag 2%. Ezek t. ház, oly számok, a melyek nincsenek arányban azon terhekkel, a melyek a házakra nehezednek. Legyen tehát megengedve, hogy én most annak a pangásnak az okait vizsgáljam meg, mely hogy Szegeden fennáll, tagadni nem lehet; s azt hiszem, hogy a túloldalról sem tagadhatja senki. E pangásnak természetes okai vannak; legfőbb oka pedig az, hogy Szeged reconstructiój a, eltekintve a keretektől, par force hajtatott végre. Kem az volt az Lányadó, hogy egy az árviz által úgyis súlyosan, iszonyúan sújtott lakosságnak megadassák a kellő idő, hogy e catastrophából, mely első sorban úgyszólván a saját maga vagyona felett hagyta kétségben az embert, hogy alig volt, ki saját vagyonállapotát ismerte volna, kibontakozhassak; de nem engedtetett neki annyi idő sem, hogy mr.gát kellőképen tájékozhassa és hogy meggyengülve vagyonában, azon időt megnyerje keresete által, hogy azután építkezéshez foghasson. Erre tekintettel nem volt a reconstructio, hanem min kezdte? A tél előtt álló lakosságnak megengedte, hogy arra a borzasztóan kemény télre ideiglenes viskókat emelhessen. Az ideiglenes viskók emelése hozzá volt kötve egy reversalishoz, melynek értelmében az illető, ki a provisoríus viskót felépítette, tartozott azt lerombolni akkor, midőn a hatóság ezt tőle a reeonsíructió folyamában követelte. Már most t. ház, a jog szempontjából a hatóság által leromboitatásra ítélt viskók jogosan voltak lerombolhatok. Ezt nem tagadja Szegeden senki. De annak a polgárnak vagyoni állapotára bizony nem volt igen helyes, nem volt időszerű a lerombol bekövetkezett az, hogy kinek ily viskója esetleg a szabályozási vonalba esett, az megkapta a rendeletet, a saját maga által aláirt reversalis alapján, hogy viskóját bontsa le. De az ő házhelye, melyet kapott, néha a második, harmadik utczába, vagy a harmadik, negyedik szomszédságba még nem volt arra való, hogy ott építsen és ő sem volt képes, hogy oda állandóan építkezzék. És most bekövetkezett az, hogy számos polgár másodszor emelt hatósági engedély mellett provisoríus viskót. És vannak esetek, hol háromszor is történt építkezés és csak akkor jutott a polgárok nagy része oda, hogy állandó házat építhessen, sem vagyonállapotához, sem az adott kölcsön összegéhez képest, hanem kénytelen volt emelni a megállapított építkezési szabály értelmében, mely nem számolt az illető vagyoni helyzetével. Mert hát az volt az irányadó, hogy Szegednek gyorsan föl kell épülnie. Én nem mondom, hogy szerzendő nagy érdemek voltak a mérvadók, melyek az illetőket erre lelkesítették; de hogy gyakorlatilag városom emeléséhez nem értettek, azt a kezdődő nagy bonyodalom csakugyanbebizonyította, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Eljutott a lakosság odáig, hogy házait állandóan fölépítse. Ezt el is végezte. Már most t. ház, minthogy Szegeden minden valamire való ember többszörösen provisoríus építkezéssel, majd még ál landó építkezéssel volt elfoglalva: munkaerőt kellettbehozni, kívülről szállítottak be munkásokat. Az építkezés drágaságáról nem is szólok; csak azt említem, hogy e polgárok éveken át építkezéssel voltak elfoglalva, tudniillik befektették házaikba egész vagyonukat és a productiv munkától elesve, pénzt szerezni nem tudtak. Hogy mit tesz az egy lakosságnál, mely amúgy is meg volt viselve, ha huzamos ideig építkezésre van utalva és kénytelen elhanyagolni üzletét, melyből önmagát és családját fentartja és esetleg kölcsönét is törleszsze, azt bővebben magyaráznom nem szükséges. Hozzájárult még az, hogy a modern fiscalitási szempont arra birta a kölcsönadókat és kiosztogatókat, hogy már az utolsó kölcsön rátákból mindjárt levonták a törlesztést, hogy, mint be van bizonyítva, 1000 frtos államkölcsönből mindjárt 75 frt esett el, csupán előkieszközlésekre (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van!) és más hasonló kiadásokra stb., szóval minden meg volt arra, hogy nagyszerű építkezés történjék; de annak lehetőségével, hogy a város lakossága továbbra is életképes legyen, nem törődött senki, vagy ha törődött, bocsáttattak a lakosok közé ígéretek, miknek beváltása még ma is az éj homályában késik. {Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalo:/,.) Mikor azután a reconstructio idáig volt, akkor következett egy más dolog, tudniillik a végrehajtott reconstructionalis féi^es dolgoknak fentartása, miről jövőben folytonosan gondoskodni kell és kiadatott a jelszó: legfőbb dolog az, hogy Szeded városnak mint városnak jövedelmei emellessenek, biztosítassanak. Es mert a modern kormányozás! rendszer a szokott kaptafára, melyről amúgy is tudjuk, hogy oda teszik az államot és annak alárendelnek a bukásig mindent, ugy tettek Szegeden: felülhelyezték a várost és annak alá-