Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

ű)g4 '20. országos ülés május 9. 1885. rendeltek a bukásig mindent, a mint hogy buká- | sok történtek, mert hiszen maga az előadó ur is beismerte, hogy a város saját polgárainak házait kénytelen visszavásárolni. És vájjon mi volt a rendszer a város jövedelmeinek fokozása tekintetében? Egy alföldi város egészen speciális, municipalis fogalom alá tartozik. Ali két részből, áll az egyik a tömörebb, a kiépített, a tulajdonképeni városból és áll egy nagy tanyavilágból, de ezek mint municipium együtt mind szerves egészet képeznek és ezen belső várost ezen vele összefüggő külső rész hozzájárulása nélkül fölvirágoztatni egyáltalában nem lehet. És mit tettek ? Megtették azt, hogy drasticusabb példával éljek, mintha Budapest főváros hatósága egyszerre azt mondaná, hogy a belvárost tudniillik a IV. kerületet fel akarja virágoztatni, annak nagy jövedelmeket akarván teremteni, ott egy külön fogyasztási vámvonalat állít fel, hogy a többi városrészben lakó dolgos emberek valahányszor bemennek, fizessék a fogyasztási adót, ez képezvén azután a nagyobb jövedelmet. Már pedig a szegedi tanyák épen oly szerves összefüggésben vannak a belső Szegeddel, mint Budapest többi kerületei a IV. kerülettel. Mi következett ebből t. ház? Az következett, hogy a fogyasztási vonalon megfizetett vámokat, melyeket a külső népesség fizetett, ez nagyon természetesen ráhárílotta a belső város lakosaira és igy megdrágította azok életét, a kik a katastropha ' által sújtva voltak s a kiknek olcsóbbá kellett volna az életet tenni, hogy az építési kölcsön kötelességeinek tegyen eleget. És Szeged kereskedői és iparosai ijedve tapasztalták, hogy a tanyákról milyen kevés ember jön a régi időhöz képest a városba, hogy onnan szükségleteit fedezze; az üzletemberek ijedve látták, hogy a kiknek ezelőtt 100 frt napi bevételük volt, most ez leapíidt 20, 30, 40 frtra. És ez nagyon természetes, mert a fogyasztási vámmal járó zaklatás a két szerves összefüggő részt, tudniillik a belső várost magát és annak tanyáit mindinkább elidegeníti egymástól és egy sajátságos tüneménynek vagyunk tanúi, annak, hogy az a Szeged városi tanyai polgár, kiakarva kerülni a fogyasztási vámot, az azzal járó zaklatást, felkeresi a szomszédvárosok piaczait, a hol ez kikerülhető, sőt a hol a tanyák tömörebben, együttesen állanak, ott kis piaczok keletkeznek, sőt egész emporiumok. Csak Szatymázra bátorkodom e tekintetben utalni. Hát t. ház, hol vannak azok az Ígéretek? Mert hiszen mi akkor, midőn a reconstructiónak olyím óriási nagy keretet adtunk, midőn az alföld metropolisáról volt szó, tanúi voltunk azon mozgalmaknak, melyek egy harmadik egyetemnek Szegeden való felállítását czéloztákés a melyeket [ épen gróf Tisza Lajos t. képviselőtársam is pártolt; mi tanúi voltunk azon Ígéretnek, hogy Szeged megyei központ lesz, hogy királyi táblát kap, hogy közmívelődési központtá fog tétetni, szóval az alföld metropolisává fog alakíttatni. Hát hol vannak mind ezek ? És mi a következménye mindezen dolgoknak? A következménye első sorban az, hogy a magyarságnak legtömörebben lakott része, legerősebb municipiumai, az egész alföld városai most már irigykednek Szegedre, rossz szemmel néznek rá; megszűnt az a bensőség, a mely ezeket összekötötte. Pedig ha tudnák azok a munieipiumok, milyen tehenei kénytelen küzdeni az állami kölcsönön kivül az a mai szegedi polgár, hogy egyáltalában megállhasson; ha ^tudnák, hogy házából kidobva, Szeged nem többé a telepítő, hanem a szétzüllő Szeged: bizony-bizony azok közül egyetlenegy sem irigyelné annak a Szeged városnak sorsát. Igen számos dolog van t. képviselőház, a melyben nyomról nyomra kimutatható, hogy félreértették a király szavát és a törvényhozás intentióját. Én nem hiszem, hogy a magyar király Szegeden azt értette volna az alatt, hogy Szeged szebb lesz mint volt, hogy Szeged legyen czifra, hanem, hogy mint municipium erős legyen és fejlődjék tovább valósággal^ egészségesen. (Igás! Ugy van! a szélső halon.) És meg vagyok győződve, midőn e ház egyhangúlag megszavazta Szegednek az áldozatokat és midőn az egész-magyar társadalom, az egész civilisalt világ sietett külön is járulni felségeiéhez, azzal a szándékkal tette, hogy ott nem egy beteg, elcsenevészedett, szétdúló municipium álljon fel, hanem egy a viszonyoknak megfelelő egyszerű, magyar telepítő község, mely mindent, a mit magába fogad, átalakítson és nemzetivé tegyen. T. ház! Ehhez a felvirágoztatási szándékhoz járult még az is, hogy mindig hire volt annak, hogy Szegedet forgalmi és kereskedelmi központtá fogják tenni. Hát én kérdem, hogy azok az újabb időben épített vasutak vájjon arra valók-e, hogy Szegedre a forgalmat összpontosítsák? Igen sajnálom, de kénytelen vagyok ezt határozottan tagadásba venni. Szóval t. ház, ha mindaz, a mi dísz, a mi szép, a mi úgynevezett monumentális, a mi monogram, a mi czímek és minden egyéb Szegeden fényesen sikerül, de az, a mire ily városnak első sorban szüksége van, hogy tudniillik minden erő odavezettessék, hogy ugy mint a megsértett élő testhez az összes nedvek oda toluljanak, hogy ott a forgalom megkönnyítésével és valóságos emelkedéssel egy új élet támadjon, ebben a tekintetben ugy a volt királyi biztosság, mint a hatóság ugyan vajmi kevés érzéket tanúsított. Hát t. ház, biztosítottam magamnak a zárszót