Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-120
262 120. orszáeros ülés május 9. 18 v 5. nek orvoslása, ugy mint eddig is a kormány intézkedései folytán eszközöltessék, valamint, hogy Szeged közgazdászat! emelésére kilátásba helyezett intézkedések foganatosíttassanak: ezen kérvény kiadatik a pénzügyrninisternek. Hermán Ottó: T. ház! Azzal akijelentéssel kezdem, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslatát el nem fogadom. Nem fogadom el pedig különösen, kiválóan három oknál fogva. Az első ok t. ház az, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslatának kiindulópontja, vagyis sarktétele nem felel meg a valóságnak; nem felel meg a valóságnak azért, mert Szeged szabad királyi város törvényhatósága múlt évi áprilisban hozott határozatában nem jelentette ki, hogy a kérvényezők petituma alaptabn, hanem ellenkezőleg elismeri a határozatban azt, hogy nem egyesek, hanem az építkezők egy része súlyos bajban szenved, sőt tovább megy és kimondja ugyanazon határozatban azt, hogy kívánatos volna, hogy az egész közönségen, mely az államkölcsönt igénybe vette, könnyítés történjék, mert valamennyien súlyos állapotokban vergődnek. Ez felel meg az igazságnak és az a határozati javaslat a folyamodáshoz he van csatolva. Ez az első ok, a miért én a kérvényi bizottság határozati javaslatához hozzá nem járulok. De van még egy másik ok is, melyért a határozati javaslatot el nem fogadom. Ez az, hogy ugy a határozati javaslatban, mint az előadó ur által mondottakban különösen hangsúlyozva van, hogy a kormány ezentúl hajlandó lesz egyeseknek megengedni, hogy halasztás adassék nekik. Már t. ház, magam részéről tudom s velem igen számosan nemcsak e házban, hanem Magyarország egész társadalmában igen jól tudják, hogy mit jelent a jelen kormány által az egyeseknek engedélyezendő könnyítés. (Ugy van ! a bal-és szélső baloldalon.) Ez előttem elhatározó és nyomós ok, annyival is inkább, mert maga a törvényhatósági határozat nem egyesekről, hanem az építkezők egy részéről beszél s kimondja határozottan, hogy az egész építő közönség súlyos helyzetben van. A harmadikok, a miért nem járulhatok a határozati javaslathoz az, hogy kilátásba van helyezve a kormány gondoskodása arról, hogy Szeged városának közgazdasági s más tekintetben való előhaladása előmozdittassék. Ez ebben a házban nem először hangzik, de már megszoktam, hogy az ily prolongált ígéretekre ne adjak semmit. Ott, hol egy városnak közönsége, a melynek rendkívüli helyzete általánosan el van ismerve, súlyos körülmények közt van, ott az áll, a mi akkor állott, a midőn Szeged elpusztult: bis dat qui cito dat, kétszeresen segített, a ki gyorsan nyújtott segélyt. De a kilátásba helyezett jövőben csillogtatott intézkedésekre, melyek itt megnevezve sincsenek, akkor mikor egy vá- | ros polgársága súlyos körülmények közt fetreng — ezekre semmiféle határozatot építeni nem bírnak, íme ez a harmadik ok, a melynél fogva a kérvényi bizottság javaslatát el nem fogadom. Ennek kijelentése után t. ház, legyen szabad Szeged városa első kerületének képviselőjéhez, volt királyi biztosához, gróf Tisza Lajoshoz fordulnom és felhívnom a képviselőház figyelmét arra, hogy midőn Szeged állítólagos reconstruetiój a befejeztetett, átmeneti intézkedésekre lett szükség. Ezen átmeneti intézkedések tárgyában be is adatott egy törvényjavaslat. Én akkor kifogásoltam azt, hogy a visszalépő királyi biztos nem találta megfelelőnek, hogy a t. házat a végrehajtott reconstructio egyes phasisairól felvilágosítsa. Pedig érdemes lett volna, mert nemcsak a nemzet, hanem az egész müveit világ óhajtotta ezeket ismerni. Kifogásoltam azt, hogy nem adta képét annak, mikép véli eszközölhetőnek, vagy biztosítottnak látja-e, hogy a reconstructio folytán a rendes kerékvágásba térve Szeged, a fejlődés útján haladhasson. Rosszaltam, hogy a reconstructiónak oly keret adatott, a melyet betölteni nem birtak, hogy nem Szeged népének foglalkozására és hajlamaira voltak tekintettel, hanem hogy át akarták gyúrni a productiv munkához szokott szegedi polgárt nagyvárosi polgárrá, a mi nem sikerült. A keretet nem birták betölteni, mert az üresen álló lakások száma nagy. E tételre vonatkozólag kifejeztem akkor azt, hogy az üresen álló lakásokra vonatkozólag kezemben hiteles, megbízható adatok nincsenek, de hogy bejárván Szegedet, az autopsia alapján tapasztaltam, hogy a legtöbb ház kapuján és ablakán ki van téve az a bizonyos nyomtatott czédula: „Üres lakás". Ekkor Szeged volt kormánybiztosa engem itt e házban meghazudtolt, mondván, hogy ez egyáltalában nem áll és felhozta, hogy vannak ugyan ott üres lakások, de nem oly nagy számban, hogy ezek számbavehető bajt okozhatnának. Minthogy én, mint Szeged város eryik kerületének képviselője hasonló sorsban vagyok, mint számosan esen oldalon, hogy a városi hatóság minket képviselőnek egyáltalában nem ismer el és ezért nékünk positiv adatot nem bocsátanak rendelkezésünkre, én mint gyakorlati észjárású ember több polgárral felvettem az üresen álló lakásokat, habár a felvételt nem birtuk befejezni, mert az országgyűlés vége felé járt. Azonban a külső városrészben a Budapesti körúton kivül eső részekbe 838 üresen álló lakás constatáltatott s ha t. képviselőtársamat, gróf Tisza Lajost érdekli, kész vagyok ezt az összeállítást rendelkezésére bocsátani, melyben utczáról utczára és házról házra vannak az üres lakások kitüntetve. Ezt, t. ház, az igazság szempontjából és saját becsületem érdekéből hoztam fel és még
