Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-119
109- országos ülés május 8. 1886. 239 kárára" kifejezés igen általános, mert végre is, mindenkinek nincs köze s a víz feletti rendelkezés által kell, hogy érdekeiben az legyen megóva, ki a viz használatára jogosult. Ennélfogva a „mások" szó helyett ezt óhajtanám tétetni: „a viz használatára jogosultak". Ajánlom módosítványomat a t. háznak. Nagy István jegyző (olvassa a módosítványt). Dárdai Sándor előadó: Kérem a t. házat, ne méltóztassék a módosítást elfogadni, mert a viz használatára jogosultságnak igen különböző nemei vannak. Vannak oly általános használatok, melyekre mindeuki jogosult és vannak olyanok, melyek csak hatóságilag engedélyeztetnek és a kifejezés bevétele nyomán kétség merülhet fel, hogy vájjon Haviár t. képviselőtársam melyik használatot érti? Itt a szövegben „mások" kifejezés alatt azok értendők, kik az előző szakaszok értelmében a vízhasználatra szerzett joggal bírnak. Mást ez alatt nem lehet érteni és ezért miután azt mit Haviár t, képviselőtársam indítványoz, nem tartom javításnak, kérem a t. házat, hogy a módosítást ne méltóztassék elfogadni. Haviár Dániáit Szavaim helyreigazítása végett vagyok kénytelen szólani. A t. előadó ur ugy értelmezte előadásomat, mintha én a vízhasználatra jogosultak alatt azt értené ni, hogy egyik vagy másik irányban jogosultak. Pedig épen én azt modtam, hogy a „mások" kifejezés oly nagy czím, mely alá mindenki elfér, még az is, a ki vízhasználatra nincs jogosítva. Már pedig a törvény czélja az, hogy azok érdeke védessék meg, a kik jogosultak. Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-c a szakaszt a bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik a szakaszt változatlanul elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség a szakaszt az eredeti szövegben elfogadja s igy Haviár Dániel képviselő ur módosítványa elesett, líakoVSZky István jegyző (olvassa a régi 13., most 12.%-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa a 14. §-£). Horánszky Nándor: Kérdem a t. minister urat, nem lát-e ellenmondást a 12. és 14. §-ok közt? A 14. §-ban az van mondva, hogy a birtokos a rendőri szabályok megtartása mellett és a következő szakaszok figyelembe vételével mindenféle munkát végezhet. Ellenben a 12. §. azt tartalmazza, hogy a birtokos a viz felett nem rendelkezhetik, ha mások a vizet a birtok területén kívül hatósági engedély, vagy tényleg fennálló jogosítvány alapján használják. E kettő közt felfogásom szerint ellenmondás van, mert a 14. §. később következik, mint a 12-ik. A 14. §. rendelkezéséből az következik, hogy olyan vizet, mely egy helyen talajvíz ugyan, de a mely { mégis lefolyik, megakadályozhat a tulajdonos a saját területén, hogy az le ne folyjon, ha azt használni akarja; holott a 12. §. azt mondja, hogy erre nincs feljogosítva. Ez minden esetre contradictio. Vagy az egyik vagy másik áll, de a kettő meg nem fér. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: A tulajdonos a vizet addig szabadon használhatja, mig az határában van, de annak lefolyását meg nem akadályozhatja. Elnök : A képviselő ur nem adott be módosítványt, Horánszky Nándor: Nem, én csak kérdést kívántam a, t. minister úrhoz intézni, Gr. Széchényi Pál, földmívelés- iparés kereskedelemügyi minister: Bátor vagyok arra kérni a t. házat, ne méltóztassék már most kimondani a szakaszok megváltozott számát, minthogy nagyon sok szakaszban hivatkozás van más szakaszokra, hanem egyszer-mindenkorra méltóztassék kimondani, hogy az előadó ur a tárgyalás végén át fogja az egész javaslaton vezetni a számok megváltoztatását. Elnök: Természetes dolog, hogy a szakaszok számának változni kell, de a változások keresztülvitele tulaj donképen akkor lesz lehetséges, ha az egész javaslat el lesz fogadva. A most 13., régi 14. §. nem táinadtatvánmeg szövegezésében, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Rakovszky István jegyző (olvassa a 115—IC. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 17. %-t). Dobránszky Péter : Az ásvány- és gyógyvizeknek azon nagy fontosságánál fogva, melylyel azok ugy közegészségi mint közgazdasági, népesedési és közmívelődési, sőt kincstári, pénzügyi szempontból is bírnak az újabb törvényhozások gondoskodtak arról, hogy az ásvány- és gyógyvizek számára védterületet állapítsanak meg. Ez oly nagy fontosságú intézkedés, hogy némely országban, mint például Francziaországban egészen külön törvény az 1856 ik intézkedik e tekintetben; vagy más országokban, például Poroszországban az általános bányatörvényben van igen beható intézkedés az ásvány- és gyógyvizek védelme érdekében. Előfordultak tudniillik oly esetek, hogy földmunkálatok, ásások, fúrások, bányamíveletek ősidőktől íogva fennálló és használatban levő ásvány- és gyógyvizek fennállását veszélyeztették, vagy legalább azok bőségét és minőségét csökkentették. Ilyen eset például a legújabb időből a tepliczi, csehországi gyógyhely esete, a hol bányamíveletek következtében a források egy időre eltűntek s ennek folytán a város és az egész vidék lakosságának egyik legfőbb keresetforrása lett veszélyeztetve.
