Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-119

119. országos ülés májas 8. 1885. 23 1 kérdését meg nem oldotta, maga is vacillált, in- j gadozott, imbolygott, határozatlankodott; mert ime egyes szakaszokban mégis utal arra, hogy vannak vizi tulajdonjogok és azok bizonyára egyeseket is megilletnek. Ha ilyen elvek jönnek be a törvénybe, akkor t. ház, a felmerülhető egyes kérdések elintézését nem elősegíteni, hanem nehezíteni és bonyolítani fogjuk. Ezekben bátorkodtam t. ház, nézeteimet előadni. Még csak egyet érintek, tudniillik azt, mit gróf Károlyi Sándor igen t. képviselőtársam már tegnap indokoltan felhozott, hogy a vizi dolgokat érintő kérdéseknek két, habár különválasztott legfelsőbb forumtói függő elintézése aggályos, mert ez a két fórum, tudniillik a közlekedési és bizonyos tekintetben a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium bármily szívélyes viszony uralkodjék is a két minister közt mindenkor, bármily nagy legyen is bennük az ügy iránt való szeretet, a közérdek iránt való gondoskodás, a tevékenység ambitiója, ez azt hiszem, egyáltalán nem szolgálhat bizonyítékul arra nézve, hogy a vizjogra vonatkozó elvek a jövőben egyöntetűleg érvényesüljenek. A közigazgatási bizottságok határozataiból, mint más téren látjuk, egynéhány év múlva, ha e javaslat törvénynyé lesz, itt is egész kis döntvénytár fog majd a közönségnek rendelkezésére állani, a közgazdaság és a mezőgazdaság és ipar nagy hátrányára. Mindezek alapján a benyújtott törvényjavaslatot én a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén felj egyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a minister és az előadó urakat. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk !)Mielőtt a t. házat arra kérném, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék, az általános vitában mondottakra némi reflexiókatkivánok tenni. (Halljuk!) Általánosságban ugyan a törvényjavaslat nem igen támadtatott meg, legnagyobb részt csak azon ellenvetés történt, hogy az nem sürgős, meg nem érett Ezen ellenvetésekre az előttem szólott t, képviselő urak, kik a törvényjavaslatot elfogadták, bőven megadták a czáfolatot; mindamellett bátorkodom ezekre magam is némi megjegyzéseket tenni. A sürgősségre vonatkozólag nekem az a hitein t. ház, hogy a culturalis fejlődés alapját képező törvényeink meghozatala nem akkor van indieálva, mikor már a legnagyobb sürgősség esete beállott, hanem jóval előbb a végből, hogy culturalis fejlődésünket minél előbb megindíthassuk. Azért én részemről kötelességemnek tartottam ezen törvényjavaslatot, melyben culturalis haladásunknak egyik fő momentumát, fő feltételét látom, mielőbb a t. ház elé terjeszteni. A mit Haviár t. képviselő ur kiemelt, hogy az egyik képviselő leginkább gazdasági érdekből, a másik pedig leginkább ipari érdekből pártolja e törvényjavaslatot, azt én egészen helyesnek és indokoltnak találom. Mert csakugyan ugy ipari, mint gazdasági culturalis fejlődésünkre ezen törvény egyaránt fő alapot képez. Számos iparvállalat nem tudott fejlődni azért, mert sokaknak hibája, kishitűsége miatt nem tudott a viz erejéhez hozzájutni, nem tudta fölhasználni a viz természetes, legolcsóbb erejét, másrészt a birtokosok nem tudták földjeiket a fölösleges viztől megmenteni, mert nem tudtak sem pénzhez jutni, sem társulattá alakulni vizeik levezetésére. Szóval a culturalis fejlődés mezőgazdaságunkban nem tudott oly lendületet nyerni, a melyre határozottan szükségünk van. Méltóztatik emlékezni a t. ház, hogy az alig néhány hónap előtt lezajlott költségvetési vita alatt az ellenzék részéről azon szemrehányás tétetett a kormánynak, hogy nem adja meg a közgazdaság fejlődésére szükséges intézményeket, nem nyújt módot arra, hogy létrejöhessen több oly munka, melylyel még hátra vagyunk a culturában. És midőn a kormány most ily javaslattal lép elő, az ellenzék egy része szükségesnek tartja azt megakasztani és a haladásra szükséges feltételt megtagadni. Én nem tudom fölfogni okát, hogy miért teszi azt, midőn néhány hó előtt ily természetű javaslatok és intézkedések megtételét sürgette. Vájjon hasonló támadásnak lesznek-e kitéve azon törvényjavaslatok, melyeket nemsokára ugyancsak közgazdasági okokból a ház elé terjeszteni fogunk ? A mezei rendőri törvényt ugyanis szintén sürgették. Akarom hinni, hogy ha az a ház elé kerül, azt nem fogják önök ugy ellenezni, mint most ezt a vízjogi javaslatot. Sürgettetett az állategészségügyi törvény, remélem, hogy a t. ellenzék több jóakarattal fog azon törvényjavaslat iránt viseltetni. A mi a törvényjavaslat érettségét illeti, azt hiszem, hogy ha ezen törvényjavaslattal még több testület és még több encméte fogna foglalkozni, akkor valószínűleg az érettségnek azon fokát fogná elérni, a mit agyonenquéteirozásnak szoktak nevezni. Két és fél évig foglalkoztak szakemberek, jogászok, gazdák, iparosok e törvényjavaslat előkészítésével. Nem állítom, hogy javítást ne tűrne el, de félek attól, hogy a minden áron való javításnak az lesz a vége, hogy agyonjavítják e munkálatot. Lesz a részletes tárgyalásnál — tudom előre — módosítvány, de ha elfogadtatik, javítás lesz-e a törvényjavaslaton, az más kérdés. És ha tovább tartana a törvényjavaslat érle-