Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-119

230 1!9. országos ülés míjiis 8. 1885. kult meg és hogy ezek a lehető lelkiismeretesen igyekeztek a kérdést megoldani, a mint ezt a jelentés és a szabatos indokolás isigazolja: de hogy a főszempont a vizek rendezése, a vizek ell ni védekezés és a vizek használati módja elvonta figyelmüket egy lényeges szemponttól, tudniillik a jogitól, kétségtelen abból, hogy a főkérdést, melyen megfordul az egész, különösen a vízhasználatot illetőleg: a tulajdon kérdését és a vizek osztályozását mellőzi, e felett átsiklik, sőt mint a jelentés első pontja mutatja, ezt még érdemül tudja be magának. Hiszen minden ily, a gyakorlati életben előforduló esetnél, különösen az enyém és a tied kérdése merül fel, az döntendő el és ha törvény nem szab határt arra nézve, hogy e kettő hol választandó el, ha nem mutat tájékozást a közigazgatási és azon hatóságoknak, a melyekre e törvényjavaslat érvényesítését akarja bizni, ne méltóztassék hinni, hogy annál könnyebb lesz az egyes esetek elintézése, mert annál nagyobb bonyodalmakra és annál ellentétesebb hatósági intézkedésekre fog ez alkalmat szolgáltatni. Misem természetesebb, mint az, hogy a viz használatával, a viz igénybe vételével az a kérdés merül fel: kié, kinek van joga hozzá és kinek nincs? Ha jónak látná a törvényhozás a közigazgatási hatóságokra bizni az ezen kérdésekben való intézkedést, annál bajosabb ezekre ruházni azon kérdésekben a döntési jogot, hol arról van szó, hogy valami valakié-e, vagy senkié? Hogy a jogi szempont teljesen mellőztetett, igazolja az egyes szakaszoknak szövegezése, nemcsak irályozási, hanem elvi tekintetből is. Utalok e tekintetből röviden az 1. §-ra, mely azt mondja, hogy az általános magánjogi törvények és szabályok intézkedései a jelen törvény által szabályozott magánjogi viszonyokra a mennyiben alkalmazhatók, a mennyiben azokat ezen törvény intézkedései, vagy a dolog természete ki nem zárják. Engedelmet kérek, az különös, hogy itt a vizeket érintő, minden tényleges és jogi viszonyra vonatkozó törvényről van szó és mégis a magánjogi törvények és szabálvok intézkedéseit bizonvos tekintetben fentartja. És milyen feltétellel? Csak annyiban, a mennyiben azt a dolog természete hozza magával. Én, t. ház, még ily általános nagy feltételt, melyet megfogni, melyet tisztán körvonalozni nem lehet, melynek határai nincsenek, törvényben nem láttam. És megvallom, sem mint magánember, sem mint esetleges birtokos vagy szakember, teljességgel nem tudnám magamat tájékozni arra nézve, hogy hol kezdődik az én jogom, melyet én érvényesíthetek, vagy hol azon kötelességem, melynél fogva valamely vizjogot tűrni tartozom. így a 2. §., mely nagyon röviden és igen velősen azt mondja, hogy: ^források, álló és folyóvizek ingatlan dolgok", bizonyos értelmet akar kifejezni, hanem ily kifejezés, hogy a folyóvizek ingatlan dolgok, nem állhat a törvényben. A mi folyó, az nem állandó, az ingatlan nem lehet s beleütközik az ingatlannak régi meghatározásába, mely szerint: ingatlan az, a mi átlagának sérelme nélkül egyik helyről a másikra át nem vihető. Hiszen a folyóvizet nem is kell átvinni; az maga foly. Hogy hogyan lehet ingatlannak nevezni a vizet, midőn a javaslat egyáltalában nem rendelkezik arról, hogy a nálunk fennálló törvények ezekre mint ingatlanokra mennyiben alkalmazhatók és alkalmazandók. A 3. §. már valamivel hosszabb. Nem is kívánom a t. ház türelmét annak felolvasásával fárasztani. Röviden az van benne mondva, hogy a vízvezetékek azon ingatlan tartozékának tekintendők, melynek szolgálatára a vizet vezetik vagy a melyről azt elvezetik. Ha ez igy marad, alapot nyújt arra, hogy a hol vízvezeték van, például Budapesten, az illető háztulajdonos a vízvezetéket és az abban rejlő vizet tökéletesen a magáénak nyilváníthassa és tarthassa s ugy tekintse, mint saját tulajdonát képező házának tartozékát. Hogy pedig ez czéloztatnék akár a t. kormány, akár a t. bizottság részéről, azt elképzelni nem tudom. De hogy midőn ugy a t. kormány, valamint a bizottság a vizek tulajdon- és birtokjogának kérdését föltétlenül mellőzte és szándékosan kerülte s mikor nem akart zátonyra jutni a Scyílán, ugyanakkor megfeneklett a Charybdisen, igazolja, bizonyítja a 161. §. tartalma. Mig a jelentés 1. pontjában igen szépen van indokolva és mintegy hangulatot csinálva, előtérbe van tolva, hogy a vizek tulajdon- és birtokjogának kérdése meg nem oldatik, addig a 161. §. igy szól: „Ha vízi munkálatok végett másnak tulajdonát képező területeken és vizeken előmunkálatok teljesítendők s az illető terület tulajdonosa azokat akadályozná, a vállalkozó az illetékes alispántól vagy polgármestertől előmunkálati engedélyt kérhet." Hogyan lehet itt megtudni, hogy valamely viz kinek a tulajdona, ha egyáltalában mellőzni szándékolta tik az, hogy a viz tulajdon és birtokjoga megállapittassék ? A 162. §. 5. pontjában szintén ilyen szöveget tartalmaz; ez azt mondja: „Azon területek, vizek és vizi müvek részletes megjelölését, melyek megszerzendők vagy szolgalommal terhelendők, úgyszintén azok tulajdonosainak neveit." Tehát itt is azon vizek tulajdonosairól van szó. Már t. ház, ez egyáltalában nem maradhat igy és épen ez bizonyítja, hogy a törvényjavaslat akkor, midőn a viz tulajdon- és birtokjogának