Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-119
119. országos ülés laéjus 8. 18Sö. <L25 Következik a napirend: a vizjogról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szivák Imre: T. ház! Mi, kik a magyar alföldön a vizjogot a Tiszával és a belvizekkel való nehéz küzdelemben tanultuk meg, kik ezen javaslat behozatalát örömmel üdvözöljük és attól ugy jogi, mint közgazdasági tekintetben jelentékeny eredményt várunk, azt hiszem tartozunk a t. háznak első sorban azzal, hogy nézeteinket, aggodalmainkat egész őszinteséggel s határozottsággal elmondjuk, a mennyiben azok által egyrészt a t. túloldalon nyilvánult aggodalmak eloszlatására, másrészt a törvényjavaslatnak némely még kiegészítésre szoruló részeinek javítására hathatunk. (Halljuk!) Az eddig kifejtett aggodalmak — a mint legalább én fogtam fel — leginkább a részletekre vonatkoznak. Ezek jogosultságával egyelőre nem foglalkozva, azt hiszem elég, ha általánosságban vagyok bátor annyit jelezni, hogy a törvényjavaslat igazi értékének helyes mérlegelése lényegileg attól függ: milyen álláspontot választunk annak kritikájánál, milyen elvekből, tudniillik kiválólag jogi vagy közgazdasági elvekből, indulunk-e ki annak megbirálásánál, mert • mindkettő jogos, a mint az állam végezélja is kettős, tudniillik a jogbiztonság és a közjóiét emelése és e tekintetben a törvényjavaslatot annak három főrészére vonatkozólag kívánom bírálat alá venni: az általános alapelvek, a vizi társulatok rendezése és a végrehajtás tekintetében. (Halljuk!) Mi, kiknek a törvényjavaslat életérdekeit érinti, legnagyobb vívmányt találunk az alapelveknek szerencsés conceptiójában. E tekintetben a felfogás, elismerem, eltérő lehet a szerint, a mint valaki ezen alapelvek megbirálásánál a fősúlyt a jogi vagy pedig a közgazdasági érdekekre kívánja kiválóbban helyezni. Annyi tény, hogy a vizjog nagyon nehéz problémáinál sokszor tapasztaljuk azt, hogy a jogi tekintet a közgazdasági tekintettel a legiaerevebb ellentétbe jön. És épen az teszi nehézzé a probléma megoldását, hogy midőn két fő államérdek: egyrészről a jogbiztonság és más részről a közjólét emelése egymással szemben álló ellentéteket teremt, én nem habozom egész általánosságban kimondani, hogy a törvényjavaslat megbirálásánál a fősúlyt a közgazdasági érdekekre helyezem, mert meggyőződésem az, hogy a törvényjavaslat jogi tekintetben, jogi életünk fejlődése tekintetében is nevezetes eredményeket fog létrehozni, de lényegileg nem jogi szempontok tették e javaslatot szükségessé, hanem azon általános érzet szülte, hogy vizjogunk fejlesztésével a közgazdaság és a haladó idő ipari, kereskedelmi és közforgalmi követelményeinek tegyünk eleget. Tagadhatlan, hogy ezen alapelveknél a közgazdaság igényei, a statusquoval, a szerzett j KÉPVH. KAPLÓ 1884—87. VI. KÖTBT. jogokkal sokszor ellentétbe jönnek. Hogy ebből a nehéz problémából milyen kivezető utat válaszszunk, ezen kérdésre ÍV/A hiszem, a törvényjavaslat helyesen adj \ meg a választ akkor, midőn a szembenálló érdekek közt mindig a közérdeket és különösen a közgazdasági téren kifejezésre jutó közérdeket veszi a rendezés alapjául. Általánosságban ezen alapelvek tekintetében a törvényjavaslat, azt hiszem, ezéljának megfelel; mert mig egy részről a közgazdasági érdekeket kielégíti, kielégíti pedig az által, hogy a szolgalmakat kötelezőleg állapítja meg minden birtok terhére, a közgazdasági érdekek elsőbbségét összeütközés esetében biztosítja, megengedi bizonyos esetekben a magán jogoknak kellő kártalanítás mellett kisajátítás útján való korlátozását, végre biztosítja azt, hogy használat tekintetében az eddigi tulajdonosnak van elsőbbségi joga, ez által az hiszem, jelét és bizonyságát adja annak, hogy egyrészről a haladó idő követelményeit közgazdasági tekintetből figyelembe veszi, de másrészről nem szakít azon conservativ történeti iránynyal sem, melyen eddig legalább magánjogunk nyugszik. A mi korlátozást most a törvényjavaslat a szerzett és magán jogokkal szemben megállapít, az nem új, sőt e tekintetben merem állítani, hogy a törvényjavaslat több kiméletességgel jár el, mint a mennyit eddig létező ^törvényeink tanúsítanak. Méltóztassanak venni például a kötelező szolgalmak theoriáját. Már a hármas törvénykönyvben Vérbőezy I. rész, 87. szakasz világosan, minden kétséget kizárólag megállapította a kötelező szolgalmakat, kimondván, hogy mindannyiszor, a hányszor a szomszédos területekről lefutó vizek elhárítása töltések, gátak emelését teszi szükségessé stb. azt az illető föld birtokosa tűrni tartozik. E tekintetben kérdés tehát csak az lehet: gondoskodik-e a javaslat arról, hogy a magán tulajdon megszorítása soha sem következik be máskor, mint csak elkerülhetetlen szükség és a közérdek, közhasznosság esetében és akkor is mindig kellő kártalanítás mellett? En azt hiszem, e tekintetben a javaslat a legíúlzottabb aggodalmakat is képes eloszlatni rendelkezéseivel, azért én részemről a magán tulajdonnak azon korlátozásait, metyek a javaslatban foglaltatnak, melyek miatt a javaslatot tegnap általánosságban megtámadták, készséggel és nyugodtan szavazom meg, mert egyrészt eddigi történeti jogfejlődésünknek megfelel, nem teszünk semmi egyebet, nem mondunk ki semmi újat vele, csak azt, a mit minden civilizált nemzet eddig saját haladása, előmenetele szempontjából polgári, vagy vízjogi törvénykönyvébe felvett és a melyek törvénykönyvbe iktatásáról egyetlen egy állam, egyetlen egy kormány, mely actualis politikát űz és a
