Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

222 118 országos iilé* mjus 7. 1885. ? idej én meg fogj a magyarázni, mert hogy ebből helyes következtetést lehessen vonni, abban kételkedem. A harmadik szakasz még sokkal szerencsétlenebb, a mennyiben azt mondja, hogy ,a vizvezetések a vízvezetési joggal együtt tartozéka azon ingatlannak, a melynek hasznára vezetik a vizet. Hát kérem, ki mondja, hogy a viz mindig egy ingatlan hasznára vezettetik ? Ez a kifejezés ismét bizonyítéka annak, hogy a bizottság egy bizonyos szűkkeblű mezőgazdasági szempontból korlátolt felfogásból indult ki. Mezőgazdasági vízvezetékeknél lehet mondani, ámbár ez sem helyes, hogy a vízvezeték a föld hasznára válik, de helyesebben itt is azt, kellene mondani, hogy a föld birtokosának a használatára van. De én igen sok használatot és vízvezetéket képzelhetek, mely nem a föld hasznára válik, hanem annak, a ki a földön gépet, vagy valamely vízmüvet felállít és az nem mindig azonos a föld birtokosával vagy tulajdonosával. Vagy például a vízvezeték vitetik egy talajra, melyet valaki bérel, ennek vízvezetéki joga van arra, hogy gépet hajtasson, gyapjút mosson. Itt tehát a földnek nem válik hasznára a vízvezetéki jog. Ebből a szempontból is furcsa kifejezés az, hogy ezen vízvezetéki jog és a vízvezeték elválaszthatatlan tartozéka az ingatlannak. Ha tehát ingatlan dolognak jelentetik ki a vízvezeték, hogyan lehet az, hogy midőn például csatornákon át, melyek ezövekeken vannak alkalmazva, vitetik a TÍZ, akkor a vízvezeték és a vízvezetési jog a vállalkozót megilleti ugyan, de a föld nem? Hol lehet azon állítólagos ingatlan vízvezetéket kebelezni, hol lehet ezen vízvezeték számára telekjegyzőkönyvet nyitni? Ugy hiszem, ezen illustratio talán a t. előadó urat is meg fogja győzni arról, hogy e kifejezés mond ugyan valamit, de nem szerencsésen sikerült formulázni és részint kevesebbet, részint többet mond, mint a mennyit óhajt. Épen így a törvényjavaslat némely egyéb szakaszára nézve is ki lehet mutatni, hogy mind a mi az általános jogszabályokra nézve fel van említve, meglehetős szerencsétlenül van formulázva ; részint felesleges, részint a mennyiben elkerülhetlenül szükséges, káros következményekkel lesz a közéletre, a jogbiztonságra, a gazdasági életre. De ezen kisebb szerencsétlenségeken kivül sokkal fontosabb és aggályosabb jogi szempontból az, hogy a vízvezetékek, a vizi jogosítványok iránti vagyonjogok nem állapittatnak meg kellőleg, hanem a bizottság csakis rendelkezési jogról szól és ezen joggal felruházza a közigazgatási hatóságot. Tehát Magyarország összes vizei és vizi jogai rendelkezésére fognak állni a közigazgatásnak és ez engedélyei által hol adni, hol megtagadni fogja a vizi jogot. Hogy ezzel mit tettünk, gondoljuk meg komolyan. Hisz ismerjük mindnyájan a közigazgatást. Tisztelettel meghajlom a díszes kivételek el'ótt, de nagyban és egészben közigazgatásunkra még mindig az áll, a mit 10 évvel ezelőtt onnan (a jobboldalra mutat) egy nagy statuaférfiu ázsiai viszonyoknak jelzett. Igaz, hogy ezen lOéviaera azóta alkotott néhány törvényt, mely közigazgatásunkat rendezni hivatva van, alakilag rendezve is lett némi részében, de hogy azon szellem, mely régen közigazgatásunkban uralkodott, azóta előnyösen változott volna, ezt nem merném állítani. Ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy azon jó szellem, mely régebben az intézmények ferdesége daczára közigazgatásunkban uralkodott, "az utolsó 10 év praxisa által nagyon hátrányosan változott meg. Én a jelenlegi közigazgatásnak nem akarnám kiszolgáltatni az összes vizi jogosultságokat a nélkül, hogy azokat kellő, minden tekintetben kifogástalan törvény rendezné. T. ház! Azon jogbiztosíték, melyet különösen akkor kell követelni, ha a vizi jog kezelése és a vizi engedélyek megadása a közigazgatási hatóság kezébe adatik, fájdalom 9 törvényben csak nagyon gyéren mutatkozik, csak néhány helyen található, de annál több helyen található ennek ellenkezője. Különösen a már szerzett jogokra nézve mutatkozik bizonyos mostohaság és közöny. A bizottság mondja ugyan, hogy szándékában volt a szerzett és fennállott jogokat tiszteletben tartani, de a javaslat fogalmazásában nem találom ezen intentiót megvalósítva. A javaslat 190. §-a, mint már ki volt emelve, szól ugyan a régi jogosítványokról és azt rendeli el, hogy ezek igazolás tárgyává tétessenek s a mennyiben vagy régi engedély, vagy 20 évi gyakorlat alapján fennállnak, igazolandók; de hogy ezen igazolásnak mi a következménye, hogy ezen igazolás szól-e engedélyre, vagy nem és hogy folyik-e abból mindazon korlátozás, melylyel az engedély jár, ezt a törvény nem szabja meg határozottan. Különösen a mi a jogosítvány tartamát illeti, a javaslat 34. §-a korlátozza az engedélyezendő jogosítványokat bizonyos évekre, legfelebb 50 évre. Kérdem — és erre nagyon szeretnék választ kapni, valamint azon kérdésre is, melyet az előttem szólt gróf Károlyi Sándor képviselő ur tett — kérdem, vájjon a régi jogosítványokra is áll-e ezen időre való megszorítás és honnan számítsuk ezen legföljebb ói) évet? Az ipartelep és a vizi jogosítvány fennállása vagy annak igazolása, hogy a törvény életbeléptetése óta-e? Mindez nyílt kérdésnek maradt, valamint az is, hogy azon többi megszorítás, melyet a törvény tartalma.-, ezekre a régi, a törvény előtt már fennállott és kellőleg