Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

119 országos ülés május S. ISSí. 223 igazolt jogosítványokra áll-e vagy nem? A törvény értelmében lehet például egy vízműből öntözés czéljából a vizet lecsapolni bizonyos feltételek alatt csak meghatározott időben, de más feltételek alatt hosszabb időben, ugy, hogy az eredeti vállalat korlátoltatik, esetleg egészen tönkre megy. Nyilt kérdés előttem, mert a javaslat nem ad feleletet, hogy e megszorítás és veszélyeztetés fennáll-e a rég megszerzett jogon alapuló és engedélyezés tárgyát nem képezhető jogosítványokra nézve is, vagy csak az újonnan engedélyezendőkre nézve. A javaslat továbbá az engedély meghagyását is attól teszi függővé, melyik a fontosabb közgazdasági érdek? Ismét nyilt kérdés, hogy ezen fontosság mérlegelése csak az új vállalatokra áll-e fenn, vagy a régiekre nézve is? Én általában nagyon veszedelmesnek tartom, hogy mind e viszonyokra nézve a közigazgatási hatóság határoz a maga bölcs belátása szerint a nélkül, hogy a törvény biztos cinosurät adna, mert a mint méltóztatnak a törvényjavaslatból kivenni, csaknem minden vizjogosítvány a hatóság rendelkezése alatt áll s magánrendelkezés alatt csak igen kevés. A 11. és következő szakaszok szerint magánrendelkezés alatt csakis a források, a csapadékvíz, a talajvíz ál]: nak s ezek is bizonyos megszorítások alá esnek. Ezek közt is nélkülözök egyet, mely ezek jogi természetével bir, melyet hasonló jogi elbánás alá kell helyezni. Méltóztassanak képzelni azt a gyakori esetet, hogy egyes ember, A agy társulat a hegyek alján az ottani szabad vizet nagy költséggel előállított vizmedenczébe összegyűjti és saját csatornájában vezeti néhány telekre, a hol az mezőgíizdasági, ipari vagy egyéb czélokra használtatik. Itt az egész létesítmény az illetőnek költségén teremtett mü. Pedig a javaslat ezt szintén a hatóság rendelkezése alá bocsátja. Ha a vízvezetéknek ez a neme nem soroltatik azon vizek közé, melyek a 1 í. és következő szakaszokban tárgyaltatnak, a legnagyobb és hajmeresztő igazságtalanság történik azokon, kik ily vízvezetéket létesítettek. Nagyon bölcs intentio t. ház, a vizet mindenki részére hozzáférhetővé tenni, de a mellett nem szabad arról megfeledkezni, hogy a már meglevő viz használatát kellő biztosítékban részesítsük. Képzeljük csak, vájjon hajlandó lesz-e valaki ipari vagy más czélokra vízvezetéket vagy vízművet létesíteni, ha nem biztos az iránt, hogy az fenn fog-e állhatni, minő teltételek alatt és meddig ; mert a mint volt alkalmam már említeni, a javaslat egyes szakaszai, például a 3í —34. stb. ezen viz használatát nagyon is korlátozzák, pedig ha valaki egy vállalatot létrehoz, tudnia kell, hogy mire költ és mennyit költhet. Legyenek meggyőződve, hogy ha a javaslat erre nézve ugy tartatik fenn, a mint van és ha a létesített vízműveknek nem ad több oltalmat, mint a mennyi ezen javaslatban adatik és ha egy harmadik illetéktelen személy beavatkozását megengedi rnint ez a javaslatban van, igen kevés ember lesz hajlandó ilyen problematicus vízművet létesíteni s ez által épen csak koczkáztatjuk azt, a mit el akartunk érni, tudniillik a víznek iparvállalatokra való felhasználását. Divatos dologgá vált t. ház, a mai időben az ipar fejlesztéséről szólni és különösen hivatalos oldalról. Igaz, egyeseknek osztogatnak előnyöket, éreztetik egyesekkel, hogy a kormánynak hatalmában van fejleszteni az ipart, ha tetszik; de legyenek meggyőződve, hogy valamint nem élhet az ipar könyöradományokból és kegyből, ugy az ipar szabad fejlődése csak ugy állhat be, ha nem nyirbáljuk azt meg mesterségesen. Én jobban szeretném, ha a kormány az ipar iránti érdeklődését azzal mutatná meg, ha bizonyos érzékkel viseltetnék azon feltételek iránt, a melyek nélkül az ipar nem állhat fenn; de az ipar fejlesztését hirdetni és azután mindig csak a mezőgazdaság érdekeiről gondoskodni, ez mégis lehet mondani, sajnos jelenség. Meg vagyok győződve, hogy ha az iparvállalatoknak a vizmtívek jövőjére nem nyújtunk nagyobb biztosítékot, ez annyira zsibbasztólag fog hatni az iparra, hogy nem fog fejlődhetni. A vizerő nagyobb mértékben felhasználása nélkül nem fejlődhetik az ipar. Hogy e javaslat teremtőinek az ipar érdeke nem igen feküdt a szivükön, az már abból is kitűnik, hogy a javaslatban contemplált viztársulatok nemei közt hiában keresem a társulatoknak azt a nemét, a midőn például néhány vállalkozó, mondjuk iparos egy vízműnek a felállítására szövetkezik és társulatot képez nem egy gyár folytatására, hanem többnemű, egymástól független külön álló vállalatnak vízzel való ellátására épít vízvezetéket és vezeti a vizet az egyes vállalatokhoz. Micsoda társulat ez? Az ipartörvény vagy a vízi törvény rendelkezései alá tartozik ezen társulat ? (Zaj.) Az imént hallottam egy argumentumot; de t. ház, nem kell, hogy mindig csak iparosok lépjenek ilyen társulatba. Lehet más egyénekből alakult társulat. Az ipartörvény az ipar társulatoknál iparosokat tételez fel. Ha tehát az általam imént említett ilyen társulat az ipartörvény alá tartoznék, az az ineonsequentia állna elő, hogy, mert az ipartörvény azt mondja, ha valaki az ipartársulatból kilép, nem tarthat igényt az ipartársulat vagyonára és annak egyéb kedvezményeire, ezen intézkedés fogna alkalmaztatni, a mi pedig semmiképen nem alkalmazható. A kormány valószínűleg nem lesz hajlandó ezen társulatokra nézve az ipartörvény illetékességét alkalmazni, hanem valószínűleg a vízi törvény illetékessége alá fogja vonni; noha a vízi társulatok ezen neméről a jelen