Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118. országos ülés májas 7. 1885. 217 elkövet és helyesen, a t. kormány az állampénz tárból, hogy azt a legvirágzóbb fokra emelje. Tartunk vándortanítókat, felsőbb tanintézeteket, költünk milliókat az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság fejlesztésére. Pedig sok tekintetben a vizben több termő erő van, mint a földben mert egy katastralis hold földből a legjobb gazda sem tud egy métermázsánál többet produeálni húsból, egy katastralis hold vízterületen ellenben merem állítani, 3 métermázsa, sőt még több hal is megterem. Hogy minő consequentia van tehát abban, hogy midőn földünk culturáját minden tekintetben felkaroljuk, akkor a vizben létező milliónyi értéket elhanyagoljuk, ennek értelmét egyáltalában nem vagyok képes felfogni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kohókat, melyekre oly nagy súlyt fektetett az előttem szólott képviselő ur, végre is, ha a patakot elvonjuk tőle, annak hiányát egy kis g'óz pótolja és ha minden kohót az országban gőzzel hajtatunk is, nem fog milliókra menő kár belőle következni, de biztosítom a t. házat, hogy a halainkban elveszett és elhanyagolt állapot a nem^ zetnek évenkint millió kárt és hiányt okoz. Legyen szabad e térre kissé bővebben kiterjeszkednem. (Halljuk!) Kis gazdaságomban t. ház, mert erre akarom számításomat alapítani, 1870 ben halas tavat rendeztem be, melynek területe 19 katastralis hold, illetőleg 30,000 négyszögöl volt. 1870 őszén Apatinból egy bárka halat hozattam 400 frtért. Tisztán combinatio alapján és tanulmányozva csehországi halászkönyvekben, kezdtem meg e vállalatot s az eredmény 1871-ben az lett, hogy földvári halászok vették meg halaimat s kaptam azokért 8,540 frt évi jövedelmet. Igaz, ez a jövedelem fokonkint apadt 5 éven keresztül, de azután 3 éven át megállt a rendes stádiumban s meg vagyok győződve, hogy ezt a termőképességet tavam folyton megtartotta volna, tehát a 3 utolsó évben a 19 katastralis hold évi 800 frt jövedelmet hozott és igy minden katastralis hold 40 írton felül. Ha az egész jövedelmet veszem, 7 év alatt esikátiag 1 évre 1,365 frt 69 kr., könyvvezetés szerint, vagyis egy-egy holdra mintegy 75 frt. Ha ezt azon állapothoz arányítjuk, melyben azelőtt a lápos tóterülete jövedelmezett, mondhatom, hogy legalább 3—4-szer annyit termett a viz terméke halból, mint azelőtt. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy aránylag ugyanennyi halat a Dunában vagy más kis vizbe is lehetne termelni, de megyénkben a nálam tapasztalt eredményen mozgalom indult meg, mely az első középdunai haltenyésztő társulatot alapította meg, melynek vezérigazgatója én lettem. Igaz, hogy vállalatunk szerencsétlenül járt, mert két év múlva a Paksnál torlódott jég a felső megindult zajlást visszatartva, az egész felső jégzajlás vállalatunkon ment keresztül s azt elsodorta, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. de azért azon szép eredményt igérő vállalatból is levontam tapasztalatomat. Miután tudom mily arányban nő a hal a Duna vizében is, innen minden vizre következtetve, bátor vagyok párhuzamot vonni. (Halljuk!) Elfogadva ugyanis azt, hogy egy katasteri hold az én tavamba több mint 40 frtot jövedelmez, merem állítani, hogy egy magánbirtokos közvizeinkből katasteri holdankint legalább 20 frt jövedelmet kapna. S mit jövedelmez ma? Időt vettem magamnak s kiszámítottam a Duna területének nagyságát, a paksi határt véve fel alapul. E számítást vagyok bátor bemutatni azért, hogy haltenyésztésünk kérdése fontosságát kimutassam. A paksi határban a Duna területe 1,400 katasteri hold s ezért kap a birtokosság évenkint 204 frt regale hasznot, tehát esik egy kataszteri holdra 14Vakr. jövedelem, holott esni kellene 20 frtnak. Ha ezt kivihetjük az országban az összes Dunára, miután annak területe áll körülbelül 100,000 katasteri holdból, melynek holdját 20 írttal számítva, halban 2 millió frt értéket kellene jövedelmezni s jövedelmez a paksi alap szerint — mely pedig nem a legrosszabb — 14,500 frtot. Ez óriási különbség s nem értem, hogy a t. kormány ezt eddig figyelemmel nem kisérte s nem iparkodott e fontos nemzetgazdasági tért megragadni és csudálkozom, hogy ezt az általános vízjogi kérdés egészen érintetlenül hagyja, pedig hogy ennek megoldása ide tartozik, kitűnik abból, hogy a 23. §. annyit mond, hogy e tekintetben az eddigi szabályok irányadók, de ezáltal a bajon segíteni egyáltalán nem lehet s nem fogunk. Azt kérdheti tőlem talán valaki, hogy mi oka annak, hogy a hal a Dunában pusztul és hogyan lehetne a bajon segíteni. Ha megengedi a t. ház, erre fc kiterjeszkedem, még pedig azért, mert e téren erősnek érzem magamat és meg vagyok győződve róla, hogy nem csalódom. (Halljuk!) Ismerem t. ház, azt az elfogultságot, a melynél fogva igen sokan és sokszor igen okos emberek is, midőn azt kérdi tőlük valaki, hogy miért nem fordítanak gondot a haltenyésztésre, panaszkodva azzal felelnek, hogy: „hja! nem lehet, mert a Duna vize elromlott, rossz". A Duna vize ma ép oly jó, mint volt valamikor és hogy ez ugy van, bátor vagyok azt tényekkel bebizonyítani. Havalakilátott a Dunán mostanában halászni, azt találta, hogy például az a kifogott ponty olyan gyönyörű eleven, kövér és ízletes, ugy hogy izletesség tekintetében párja nincs. Tehát a viz rossz nem lehet, hanem hogy kevés hal van és az is pusztulásnak indul, ennek okát is meg fogom magyarázni. Hogy a viz jó, azt könnyű bebizonyítani. A ki ismeri a halak 28