Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118, országos ülés május 7. 1885. 209 úgynevezett vízhasználati regale-jogokat; teljesen,[ érintetlenül fentartja azokat is s azon intézkedés által, mely a törvényjavaslatban foglaltatik és a mely szerint ezen vízhasználati jogosítványoknak a viziköny vekbe való bevezetését rendeli el, azoknak legkevésbé sem czélozza korlátozását, hanem ezen intézkedés ellenkezőleg épen azoknak biztosítására szolgál. Igaz ugyan, hogy már a jognak fennállása tekintetében is igen nagymérvű peres kérdések fognak felmerülni, melyeknek elintézésére minden esetre szükség lesz arra, hogy a földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi ministerium egy meglehetősen nagy vízi osztályt is szervezzen. És én, jóllehet pártállásomból kifolyólag is a kormánynyal szemben ezen kérdéseknek a ministerium által legutolsó és legmagasabb fokban történő elintézése iránt bizalommal viseltetem, mégis kénytelen vagyok a bizottság nevében kijelenteni, hogy fájdalmasan nélkülöztük azt, hogy ezen törvényjavaslat alkotását nem előzte meg a köz igazgatási biröság intézményének behozatala, mely biróság a közigazgatásnak egyetlen terén, sem volna oly nagy mértékben hivatva vitás kérdések eldöntésére, mint épen a vizjog terén. Végre t. ház kiváló figyelmet fordított a bizottság arra, hogy mindazon panaszoknak, melyek az iránt merültek fel, hogy az ország különböző vidékein a vízi társulatokra nézve eltérő viszonyok uralkodtak, teljes megszüntetése éressék el. A bizottság ép ezért beható tárgyalás után — és ez képezi valóban a bizottsági szövegezés legnagyobb eltérését —- mindazon elveket, melyek a tiszai törvényben foglaltatnak, ezen törvényjavaslatba is befoglalta mindazon kedvezményekkel együtt, melyek a törvényhozás által eddig állítólag csupán a tiszavölgyi társulatok részére voltak biztosítva. Mindezek a jelen törvényjavaslatban egyenlően kiterjesztetnek az ország valamennyi vidékére ; sőt tovább menve, ép a közérdek szempontjából a közérdek fogalmi meghatározása tekintetében az ezen bizottság által előterjesztett javaslat még némi kiterjesztést is tartalmaz. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy ennek mily nagy fontossága van ép a maximalis megterheltetés kérdése tekintetében. Erre nézve a jelen törvényjavaslat még a tiszai törvényben foglalt fogalmi meghatározást is inkább kiterjeszti, semhogy korlátozná, vagy megszorítaná. Miután a bizottságnak intentiója csakis az volt, hogy a teljes egyenlősítés éressék el, ha netán kívántatnék ezen különben tisztán fogalmi meghatározásnak kiterjesztése a tiszai társulatokra is, azt hiszem, előre is kijelenthetem, hogy én mint a bizottság előadója ahhoz szívesen fogok hozzájárulni. {Helyeslés jóbbfélöl.) A mondottak után nem szükséges t. ház, a törvényjavaslat nagy közgazdasági fontosságának | KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. további hangsúlyozásába bocsátkoznom. Ezen érdekeket a t. ház minden tagja amúgy is szivén viseli s ennélfogva részemről egyszerűen ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául leendő elfogadás végett. (Helyeslés jobbfelöl.) GuláCSy Dezső: T. ház! (Halljuk!) Miután nézeteim a törvényjavaslattal általában meg nem egyeznek és miután olyan nehézségeket látok a törvényjavaslatban, melyekre jó lelkiismerettel szavazatomat reá nem adhatom, mielőtt indítványomat benyújtanám, bátorkodom álláspontomat röviden körvonalozni. (Halljuk!) Azon kiindulási pontot, azon vezéreszmét, mely a törvényjavaslatban letéve van, teljes mértékben osztom, azon intentiókat, melyeket a törvényjavaslat elérni akar, tudniillik az ipar és kereskedelem előmozdítását és a vizek felhasználásának lehetővé tételét elodázni, megakadályozni nem akarom. Azonban t. ház, nézetem szerint ezen czél elérésére oly eszközök választattak, a melyek a már meglevő jogok sérelmét foglalják magukban. E javaslat czéljának elérése végett jogokat teremt, már fennálló jogoknak confiscálásával. E szavaim indokolására, bátor vagyok hivatkozni a törvényjavaslat illető szakaszaira. Nevezetesen már magában az 1. §-ban felhozott alternatív meghatározás, a mely a vizeket két osztályba sorozza, tudniillik magán rendelkezésű és hatósági rendelkezésű vizekre, olyan tételt képez, a mely ugy, a mint felvéve van, soha meg nem állhat a nélkül, hogy megmérhetetlen bonyodalmakra, sérelmekre okot ne szolgáltatna. Azt mondja a törvényjavaslat 11. §-ában, hogy magánrendelkezés alatt csak azon vizek állanak, a melyek azon földbirtokot, a hol felfakadtak vagy ahova lecsapódtak, el nem hagyták. Tehát csak addig állanak magánrendelkezés alatt, míg az első lecsapolási területen vannak. Ezen szakaszszal szoros kapcsolatban van, sőt annak kiegészítését képezi a 19. §., a mely a 11. § on kívül a többi vizeket szabályozza, mert ettől eltekintve, a többi vizeket mind a hatóság rendelkezése elé utalja. Azt mondja, hogy a 11. §-on kívül minden víz, tehát a mint a viz az én birtokomról 3 lépésre lemegy, az nem magánrendelkezés, hanem hatósági rendelkezés alatt áll. És miután a törvény minden vizet a hajózható folyótól kezdve le a legkisebb csermelyig magában foglalja, abban látom én a sérelmet, hogy annyira megszorítja a jogokat, hogy a tulajdonosnak a kihasználást merőben lehetetlenné teszi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat egyenkint felsorolja a hatóság alatti használatot. A 20. §. szól a hajózásról, a 2í-ik a tutajozás és fausztatásról, a 22-ik szól a kompok vagy révekről, a 23-ik a halászatról, a 24-ik a bányavizekről, a 25-ik a vizeknek fertőzése elleni megóvásáról. Tehát egyenkint rendelkezik a vízhasználatról.