Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

208 !1S. emág#í 8!éi májns 7. 1885. helyes elveket tartalmaznak. Utóbb azonban, különösen a legközelebbi időben, az eléggé saj­nosán szerzett bő tapasztalatok felhasználásával épen a viz elleni védelemre vonatkozólag törvény­hozásunk ezen részét a tökélynek oly magas fokára emelte, hogy ezen törvényjavaslat jóformán csak azon intézkedéseknek reeeptiójät foglalja magában, melyek eddigi törvényeinkben máris foglaltatnak. Most érkeztünk csak ezen törvényjavaslat által a feladat sokkal nehezebb részéhez: tudniilik a vízhasznosítás rendezéséhez. A feladat ezen nehéz­ségét még inkább növeli az, hogy a már létező víz­használatoknak mint szerzett jogoknak minden irányban épségben hagyását kívánta a kormány javaslatában, de egyúttal a bizottságnak is minden törekvése arra volt irányozva, hogy a már létező víz­használatok minden tekintetben a maguk épségében fentartassanak. A jelen törvényjavaslat ép azért nem akar újabb alapot teremteni,hanem csak a létező j og­alapon gondoskodik annak fejlődéséről. Ép ezért ez nem is képez úgyszólván vízjogi codificatiót, ha­nem, ha ugy szabad magamat kifejezni, tisztán csak egy vizrendtartás megalkotását ezélozza. És ebben csak azok ütközhetnek meg, a kik a folyó­vizek feletti korlátlan magántulajdon egészen helytelen álláspontjára helyezkednek. Felesleges­nek tartottam volna ezen helytelen álláspontnak czáfolatäba bocsátkozni, miután magában a bizott­ságban ezen álláspont még csak kifejezést sem nyert. Minthogy azonban tudom, hogy ezen állás­pont ezen házban képviseletre fog találni, kény­telen vagyok előadói kötelességemnél fogva már a priori ezen kérdéssel foglalkozni. (Halljuk!) T. ház! A mi törvényhozásunk soha sem fo­gadta el a közvizek és magánvizek közti meg­különböztetést. Ezen megkülönböztetést sehol Magyarország törvényeiben nem leljük. E meg­különböztetés egyáltalán csak a római jog alapján fejlődött, mely jog Magyarországon receptióra egész teljességében soha sem talált, a mint ezt mai örökösödési jogunk részben egészen önálló fejlődése is bizonyítja. Nagyon érthető, hogy a római jognak azon classicus korában, mikor még a viz közhasználatának más nemét a hajózáson kivül nem ismerték, a köz- és magánvizek közti ezen megkülönböztetés fennállhatott. Tény az. hogy az egész római jogban sehol sem törté­nik említés még csak vizi malmokról sem, csak a legkésőbbi császárok korában találunk egyetlen egy helyet, mely vizi malmokról említést tesz. A mi törvényhozásunk a hajózható és nem hajózható és e szerint a közvizek és magán vizek megkülönböztetését sem ismeri és épen azért nálunk ä viz használati regálé is kiterjedt épen ugy a Dunára, mint bármely patakra. Azonban viszony­lag épen ugy fennállott az államnak fenhatósági joga és ingerentiája tekintet nélkül arra, hogy hajózható-e a folyó vagy sem. Azt hiszem, ennek igazolására nem szüksé­ges egyébre utalnom, mint a legközelebbi napok­ban lefolyt tárgyalásokra, midőn ezen ház behatóan foglalkozott a Rába és Rábcza és mellékfolyóinak rendezésével s a mely alkalommal a hajózás ér­deke egyáltalában még csak tángálva se lett. Én ugyan értem azon törekvést, miszerint a vízhasználatból némelyek mintegy következtetni, kiokoskodni szeretnék a vizeknek magán tulajdon­jogát ; azonban épen azok, a kik ezen merev állás­pontra helyezkednek, igen gyakran követelőleg lépnek fel és kifogásuk legalább eddig soha sem volt az ellen, hogy ha az állam az általuk magán­tulajdon czímén vindieált magán vizek rendezésére milliókat költött. Azt hiszem t. ház, hogy mindezek folytán a törvényjavaslat jogalapja ellen semmi kifogást sem lehet emelni, annál kevésbé lehet pedig, mert tény az — a mit ugyan Hódossy t. képviselőtár­sam előbbeni felszólalásában kétségbe vont — hogy a vizeknek tulajdonjogi kérdése ezen törvény­javaslatban mellőzve van; megengedem, hogy az megoldva sincsen, de szándékosan nem töreke­dett sem a törvényjavaslat, sem a bizottság an­nak megoldására, sőt azt hiszem, hogy még a magánjogi törvénykönyv megalkotásánál sem lesz szükséges a viz tulajdona iránt intézkedni s hogy még ott is mellőzhető lesz ezen kérdés. A kérdés egyáltalában csak az, vájjon lehet­séges-e a viz tulajdonjoga kérdésének megoldása nélkül a vízhasznosítás kérdését megoldani? Én azt hiszem, hogy nemcsak lehet, hanem minden­esetre még sokkal könnyebbé is válik ez által a víz-használat kérdésének megoldása. Nem akarok én itt azon kérdés tárgyalásába bocsátkozni, váj­jon a földtehermentesítés után mennyiben és mily arányban igényelhetik a partbirtokosok az ő part­juk hosszában a vízhasználat bizonyos részét; de tény az, hogy a külföldi törvényhozások, melyek a közvizek és magánvizek közti megkülönböztetés álláspontjára helyezkedtek, ez által csak önma­guknak teremtettek nagy nehézségeket és kény­telenek voltak az elfogadott magán-vizeket oly korlátozásokkal és oly kivételes intézkedésekkel megnyirbálni, hogy a magán vizek és közvizek közt különbségül egyéb alig maradt, mint annak puszta jogezíme. Azt hiszem, hogy nem az a kerülő út, hogy ha mi nem állapítunk meg üres jogczímet, hanem az volna kerülő út, ha oly jogczímet állapítnák meg, melyet azután deriválnánk a törvényjavaslat egyéb intézkedései által. Meg kell még jegyeznem t. ház, félreérté­sek kikerülése végett, hogy ezen törvényjavaslat épen a jelzett álláspontnál fogva nem is érinti az

Next

/
Oldalképek
Tartalom