Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

14 10S. országos lil's április 22 1SS5 tatlan önöknek azaz eljárása, hogy a reformot nem az intlcgenák teljes kirekesztésével hajtották végre; mert veszedelmes elemet, olyan elemet bent hagyni, melyre aggodalommal tekintenek, a tör­vényhozói kötelesség teljes elhanyagolása. A t.túloldalról hivatkoznak még arrais,hogy majd fogják ők reformálni ezt a főrendiházat, most megkezdetett a reform, jövőben fogják gyökere­sen és véglegesen végrehajtani. De elfeledkeztek egyről: hogy kivel fogják ezt eszközölni ? És ha önök csakugyan azon meg­győződésben vannak ma, hogy ezt a reformot ugy, a mint van, hagyni nem lehet, mondják meg önök, mivel igazolható fiz az eljárás, megalkotni egy in­tézményt azon fenyegetés mellett, vagy azon ki­fejezett akarat mellett, hogy azt legközelebb újra folytatni akarják? Mivel igazolható az az állítás, melylyel Horváth Gyula képviselő ur élt, hogy nem a főrendiház össze alkotásában, nem is* a képviselőháznak kifejtett erejében és politikai súlyában, de a kivül jövő közvéleményben találja ő azt a ellensúlyt, melyet mi a nemzet egyetemes képviseletének bevitele által akartunk elérni. Kell-e világosabb, kell-e súlyosabb elítélése egy politikai intézménynek, mint a midőn annak helyes működése iránti biztosíték nem önmagában, hanem a csak ritkán működhető és mindig csak abnormis viszonyok közt működő külső közvéle­mény nyomásába helyeztetik? (Ugy van! Ugy van! Tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Midőn ma, mi az ily módon ajánlott és védett megoldás ellen a napirendről való levételt — mert nincs többség és nincs kormány, mely azt helyes irányban felkarolja, sürgetjük, nem-e a nemzet érde­keinek egyedül megfelelő megoldást követeljük, midőn a kérdést ugy állítjuk fel: hogy vagy ne legyen főrendiházi reform, vagy ha lesz, legyen az ugy megoldva, hogy a nemzet egyetemes érdeke, a nemzet minden elemeinek érdeke meg van óva benne. Azt mondják önök, hogy a reformnak nyitva tartása valami nagy veszélyeket foglal magában. Azt mondja a t. ministerelnök ur — ebben osztva azon hunyászkodó hangot — hogy semmi jobbat még a jövőben várni sem lehet. Én e tekintetben egyre hivom fel a t. ház figyelmét. (Ralijuk!) A jelenlegi állapot kétségtelenül nyomasztó, de egyet­len egy vonással sem kedvezőtlenebb, mint a ja­vaslat alapján előálló; és van egy nagy elő­nye, az, hogy a reformkérdést nyitva tartja. En­nek súlyát érezzük nemcsak mi, sokkal inkább érzik a főrendek, a kik jól tudják, hogy minden év, minden hónap csökkenti azon esélyeket, melyek egy rendi megoldásnak kedvezők. A kiváltságok fenntartása mellett senki sem lelkesül az érdeklett elemeken kivfíl és lassan ugyan, de a most fel­világosított közvéleménybe érlelődik egy új és oly­neraű megoldás törhetetlen akarata, a minőt javas­latba hoztunk. És midőn önök ennek útját is el­zárják, ki higyjen az önök komoly akaratában el­veket valósítani, ki ne lássa, hogy csak a kényel­mes elhelyezkedés politikáját űzik. {Ügy van! halfelöl.) Pulszky Ágost t. barátom tegnap tüzetesen kifejtette ezen következéseket és nem láttam, hogy a túlsó oldalról bárki felállott volna, még a minis­terelnök ur sem, hogy ezeket megczáfolja. Én azokhoz csak egyetlen egyet függesztek s ez ab­ban áll, hogy az vissza fog hatni az önök állapo­tára, ezen ház politikai súlyára is. Nem azt mondom, hogy gyakran fognak elő­állani collisiók a két ház közt, hiszen a t. kormány fog gondoskodni arról, hogy már a kezdemé­nyezés, ugy történjék, (Ugy van! halfelöl) a miut a főrendiház akarja, (Elénk helyeslés balfelől) de érezzék Önök abban ezen ház állásának lesülyedé • sét, ezen ház irányadó politikai súlyának másod­rangra alásülyedését (Helyeslés halfelöl.) Nem azért mert a főrendiház erős, hanem mert önök gyengék, mert elvesztették hivatásuk öntudatát.C-É/e'írá helyes­lés halfelöl.) A másik pedig az, hogy én nem mondom, hogy időnként mulólag egyes érintkezés pontjai a főrendiháznak nem minden, de nagyobb részét ké­pező elemeinek nem lesznek a közvélemény némely köreivel. Lehetnek, de fájdalom, félő, hogy oly áramlatok alakjában, melyeknek túlsúlyát és ura­lomra kerülését egyáltalában nem kívánom. És önök, midőn egyrészről ezt az állapotot előidézték: előidézik azt meggyőződésük ellenére. {Ügy van! halfelöl.) Csak emlékezzünk rá, hogy mi történt, mi­kor első híre érkezett azon kiegyezésnek, emlék­szem rá, hogy csoportok alakultak, hogy minde­nütt az indignatio hangjait hallottuk, mihelyt annak bizonysága kitűnt, a legerélyesebb ellenszegülés hangja mutatkozott. Azután ezen ellenszegülés hall­kabb és hallkabbá vált, ki-ki érezte egyéni elszi­geteltségét, ki-ki megpróbálta meggyőződésével megalkudni, azt mondta: minek szegülnék ellene, ugy sem tudnám a javaslatot feltartóztatni. És ezen elszigeteltség érzetében, tudatában teljesen áldozatul esett előbbenimeggyőződésük,(Ügy van! Helyeslés halfelöl) pedig ne feledjük el t. ház, hogy e ház önérzete a nemzet önérzete, e ház hatalma a nemzet hatalma és ha a t. ministerelnök ur valami nagy előnyt lát abban, hogy ama párt minden vál­ságos köriílménj^ek közt összetart és gúnyosan emlegeti ellenünk azt, hogy hol széjelebb távo­zunk, hol összébb megyünk, akkor én ezt örvende­tes körülménynek az önök részéről csak egy eset­ben tartanám : akkor, ha az önök összetartása a meggyőződés-közösségére volna alapítva.(Ügy van! halfélöl.) Ám hozzák fel önök ellenünk azt, hogy mi hol széjjel megyünk, hol szorosabban csatla­kozunk, a szerint a mint megyőződésünk közelebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom