Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

14 10S. országos lil's április 22 1SS5 tatlan önöknek azaz eljárása, hogy a reformot nem az intlcgenák teljes kirekesztésével hajtották végre; mert veszedelmes elemet, olyan elemet bent hagyni, melyre aggodalommal tekintenek, a törvényhozói kötelesség teljes elhanyagolása. A t.túloldalról hivatkoznak még arrais,hogy majd fogják ők reformálni ezt a főrendiházat, most megkezdetett a reform, jövőben fogják gyökeresen és véglegesen végrehajtani. De elfeledkeztek egyről: hogy kivel fogják ezt eszközölni ? És ha önök csakugyan azon meggyőződésben vannak ma, hogy ezt a reformot ugy, a mint van, hagyni nem lehet, mondják meg önök, mivel igazolható fiz az eljárás, megalkotni egy intézményt azon fenyegetés mellett, vagy azon kifejezett akarat mellett, hogy azt legközelebb újra folytatni akarják? Mivel igazolható az az állítás, melylyel Horváth Gyula képviselő ur élt, hogy nem a főrendiház össze alkotásában, nem is* a képviselőháznak kifejtett erejében és politikai súlyában, de a kivül jövő közvéleményben találja ő azt a ellensúlyt, melyet mi a nemzet egyetemes képviseletének bevitele által akartunk elérni. Kell-e világosabb, kell-e súlyosabb elítélése egy politikai intézménynek, mint a midőn annak helyes működése iránti biztosíték nem önmagában, hanem a csak ritkán működhető és mindig csak abnormis viszonyok közt működő külső közvélemény nyomásába helyeztetik? (Ugy van! Ugy van! Tetszés a hal- és a szélső baloldalon.) Midőn ma, mi az ily módon ajánlott és védett megoldás ellen a napirendről való levételt — mert nincs többség és nincs kormány, mely azt helyes irányban felkarolja, sürgetjük, nem-e a nemzet érdekeinek egyedül megfelelő megoldást követeljük, midőn a kérdést ugy állítjuk fel: hogy vagy ne legyen főrendiházi reform, vagy ha lesz, legyen az ugy megoldva, hogy a nemzet egyetemes érdeke, a nemzet minden elemeinek érdeke meg van óva benne. Azt mondják önök, hogy a reformnak nyitva tartása valami nagy veszélyeket foglal magában. Azt mondja a t. ministerelnök ur — ebben osztva azon hunyászkodó hangot — hogy semmi jobbat még a jövőben várni sem lehet. Én e tekintetben egyre hivom fel a t. ház figyelmét. (Ralijuk!) A jelenlegi állapot kétségtelenül nyomasztó, de egyetlen egy vonással sem kedvezőtlenebb, mint a javaslat alapján előálló; és van egy nagy előnye, az, hogy a reformkérdést nyitva tartja. Ennek súlyát érezzük nemcsak mi, sokkal inkább érzik a főrendek, a kik jól tudják, hogy minden év, minden hónap csökkenti azon esélyeket, melyek egy rendi megoldásnak kedvezők. A kiváltságok fenntartása mellett senki sem lelkesül az érdeklett elemeken kivfíl és lassan ugyan, de a most felvilágosított közvéleménybe érlelődik egy új és olyneraű megoldás törhetetlen akarata, a minőt javaslatba hoztunk. És midőn önök ennek útját is elzárják, ki higyjen az önök komoly akaratában elveket valósítani, ki ne lássa, hogy csak a kényelmes elhelyezkedés politikáját űzik. {Ügy van! halfelöl.) Pulszky Ágost t. barátom tegnap tüzetesen kifejtette ezen következéseket és nem láttam, hogy a túlsó oldalról bárki felállott volna, még a ministerelnök ur sem, hogy ezeket megczáfolja. Én azokhoz csak egyetlen egyet függesztek s ez abban áll, hogy az vissza fog hatni az önök állapotára, ezen ház politikai súlyára is. Nem azt mondom, hogy gyakran fognak előállani collisiók a két ház közt, hiszen a t. kormány fog gondoskodni arról, hogy már a kezdeményezés, ugy történjék, (Ugy van! halfelöl) a miut a főrendiház akarja, (Elénk helyeslés balfelől) de érezzék Önök abban ezen ház állásának lesülyedé • sét, ezen ház irányadó politikai súlyának másodrangra alásülyedését (Helyeslés halfelöl.) Nem azért mert a főrendiház erős, hanem mert önök gyengék, mert elvesztették hivatásuk öntudatát.C-É/e'írá helyeslés halfelöl.) A másik pedig az, hogy én nem mondom, hogy időnként mulólag egyes érintkezés pontjai a főrendiháznak nem minden, de nagyobb részét képező elemeinek nem lesznek a közvélemény némely köreivel. Lehetnek, de fájdalom, félő, hogy oly áramlatok alakjában, melyeknek túlsúlyát és uralomra kerülését egyáltalában nem kívánom. És önök, midőn egyrészről ezt az állapotot előidézték: előidézik azt meggyőződésük ellenére. {Ügy van! halfelöl.) Csak emlékezzünk rá, hogy mi történt, mikor első híre érkezett azon kiegyezésnek, emlékszem rá, hogy csoportok alakultak, hogy mindenütt az indignatio hangjait hallottuk, mihelyt annak bizonysága kitűnt, a legerélyesebb ellenszegülés hangja mutatkozott. Azután ezen ellenszegülés hallkabb és hallkabbá vált, ki-ki érezte egyéni elszigeteltségét, ki-ki megpróbálta meggyőződésével megalkudni, azt mondta: minek szegülnék ellene, ugy sem tudnám a javaslatot feltartóztatni. És ezen elszigeteltség érzetében, tudatában teljesen áldozatul esett előbbenimeggyőződésük,(Ügy van! Helyeslés halfelöl) pedig ne feledjük el t. ház, hogy e ház önérzete a nemzet önérzete, e ház hatalma a nemzet hatalma és ha a t. ministerelnök ur valami nagy előnyt lát abban, hogy ama párt minden válságos köriílménj^ek közt összetart és gúnyosan emlegeti ellenünk azt, hogy hol széjelebb távozunk, hol összébb megyünk, akkor én ezt örvendetes körülménynek az önök részéről csak egy esetben tartanám : akkor, ha az önök összetartása a meggyőződés-közösségére volna alapítva.(Ügy van! halfélöl.) Ám hozzák fel önök ellenünk azt, hogy mi hol széjjel megyünk, hol szorosabban csatlakozunk, a szerint a mint megyőződésünk közelebb