Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

108. országos ülés április 22. 188515 hoz bennünket egymáshoz, vagy eltávolít; de ne felejtsék el, hogy midőn önök ép abba helyezik az összetartás erejét, hogy meggyőződésüket nyíltan feláldozzák, akkor kiölik a parlamentből az egyetlen fentartó erőt. És tettleg tanúsítják azt, hogy állásuk alapjainak'erkölesi elemeit becsülik legkevesebbre, akkor lehet-e a partement joga beirva a törvénykönyvbe, lehet az elnök fej efelett Magyarország czímere kihimezve; de az ilyen képvi előházat isten és a természet törvényei a 48-iki chartával kezükben teljes jelentéktelenségre kárhoztatta. (Ügy van! balfelöl.) Horváth Boldizsár ur t. képviselőtársam tegnap megemlékezett arról, hogy az ország egy temetőhöz hasonlít, melyben a szabadelvű' eszméket temetik. A t. ministerelnök ur azt nem mondta rá, hogy nem hasonlít az temetőhöz, csak a szónok és ő, a ministerelnök ur vénülnek. Én sem tartom t. ház, hogy az ország temetőhöz hasonlít, de állítom azt, hogy a közszellem, hogy a szabadság iránti érzék, hogy a szabad intézmények sülyednek künn és sülyednek benn. (ügy van! bal felől.) A ministerelnök urnak az az elve, melyet tegnap az ellenzék hivatásáról felhozott, legjobban mutatja a sülyedést. Az ellenzék hivatását ő ugyanis abban találta, hogy eszméket hirdessen minden tekintet nélkül a gyakorlati valósításra. (Derültség balfelöl.) Rxve, a mennyiben az ellenzékre célzott, már t. barátom Pulszky Ágost megfelelt, de én ezt oly veszedelmes tévtannak tartom, hogy kénytelen vagyok hozzátenni azt, hogy ha ez elv igaz: akkor minden politikai jellemtelenség igazolva van. (Zajos tetszés a szélső bal és balfelöl.) Ha ez az elv igaz, akkor ki van ölve a nemzet kebeléből a bizalom nemes ércze, mert kormánypártot és ellenzéket csakis a politikai felelősség és az tart féken, hogy nézetük és kívánságuk gyakorlati valósításáról meg vannak győződve. Hogy ha e féket elvágjuk az eilenzékben: akkor történik az, hogy valaki nagyra emelkedik a nemzet akaratából az ellenzéken, mig elveket hirdetett (Tetszés balfelöl) és kicsiny lesz és lesülyed, de megmarad a kormányon azon elveknek teljes meghazudtolásánál {Hosszantartó zajos heiyeslés balfelöl és a szélső baloldalon) és még azt hiszi, hogy teljesen igazolva van eljárása: midőn nagyra emelkedtem ott mint ellenzék, hivatásomat teljesítettem ; midőn eldobtam ezen elveket mint kormány, akkor is hivatásomat teljesítettem. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Azt állítottam, hogy a közszellem sülyed kint és sülyed benn, annak ijesztő symptomái vannak és ez az eljárás ennek előmozdítója, (ügy van! a szélső baloldalon) Mert hát minek vegyük azt, midőn azt tapasztaljuk, hogy kint a közvélemény-, ben absolute nem adnak hitelt a politikai Ígéreteknek, a politikai szavakat és ígéreteket nem tekintik egyébnek, miittan.iiv meggyőződések számára kivetett huroknak, a melyben megfoghassák azoknak támogatását, a kik annyi változás után még elég könnyelműek ilyenekben bízni. (Igaz ! JJgy van!a szélső baloldalon.) Minek tekintsük azt, t. ház, hogy a szabadelvű intézmények iránt elhidegedett a nemzet és fájdalom azokban ma nem lát egyebet, mint az örökös alkalmazkodásnak, mint a corruptio megtürésének, mint a servilismus előmozdításának, mint egyáltalában az adott ígéretek megvetésének politikáját? (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon.) Minek tulajdonítsuk azt t. ház, hogy indolenssé és közönyössé válik a nemzet a politikai emberek viselete iránt és nem bizik abban sem, hogy érdekeit, hogy akaratát érvényesíthesse? Ha már most t. ház egy ily reformjavaslat van előttünk és ha tapasztaljuk azt, hogy ennél a reformnál épen az megy veszendőbe, a mit a nemzet egyetemes érdekének hirdet; ha tapasztaljuk azt, hogy ennél a reformnál az a legértéktelenebb, a mit a nemzet számára kiszemeltünk; ha tapasztaljuk azt, hogy önök részben hallgatva, részben ürügyek alatt, de készebbek megválni kimondott szavuktól, kimondott elveiktől, mintsem megválnia ministerelnök úrtól: akkor kérdem, nem arra a meggyőződésre jutnak-e ott kint, hogy itt csak a kényelmes elhelyezkedés és a kényelmes elhelyezkedés megtartásának politikája űzetik! (Elénk helyeslés. Igaz ügy van! a szélső baloldalon.) Midőn a javaslat itt tárgyaltatok, a jelszó az volt, nem cabinetkérdés, ki-ki meggyőződését szabadon követheti; és mégis a főrendiház egyezkedő elemeivel szemben a ministerelnök ur reá állt ellenkezőjére annak, a mit itt hirdetett és egyszersmind zálogba adta a szavát, a mit önöknek kell kiváltani elveiknek teljes feláldozásával. (Igaz! Tjgy van! a szélső baloldalon.) Legalább azt az egyet tehette volna meg, hogy önök részére a szabad elhatározást fentartotta volna, hogy ne akarta volna személyiségét latba vetni, midőn tudta és érezte azt, hogy az oly nagy sulylyal fog birni a túlsó párton és akkor azon kettős malomkő nyomásától, mely alatt áll, legalább egy tekintetben magát felmentette volna. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De ebben az eljárásban nem csak saját pártjának, de mert önök képezik a többséget, a háznak akarata sincs respectálva és önök abba a kényszerűségbe hozva, hogy nevük utolsó foszlányának feláldozásával mentsék meg a főrendi üzenetet. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbalon.) Ma még gyenge a democratia, gyenge, indolens és szervezetlen. Én nem tudom, hogy a sülyedés, a közszellemnek ezen sülyedése elérte-e színvonalának legalsóbb mértékét. Nem tudom, hogy a jövő áj meglepetéseket nem tart-e fenn számunkra, nem melancholiából és lemondással, hanem büszke önérzettel fentartom azon határozati javas-