Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-117
117. orsoágog ülés május 6. 1885, Í91 sorozó járásban az illető közegek eljárása ezt látszik mutatni; az újonezok majdnem mindenikét üzzal utasítják vissza, hogy: „diesmal sckwach, auf ein Jahr zurückstellen". A honvédorvos hiába igyekszik az ilyen ifjakat a felülvizsgáló bizottság elé állítani, annak nincs eredménye. Miért? Csak azért, mert ezen felülvizsgáló bizottságok nagyon különösen vannak szervezve. És erről at. minister nr szólhatna a legilletékesebben; mert államtitkársága alatt történt már változtatás a felülvizsgáló bizottság szervezetében; az a változtatás tudniillik, hogy mig azelőtt a felülvizsgáló bizottság egy közös hadseregbeli törzstiszt és közös hadseregbeli orvosból, egy honvéd-törzstiszt, honvéd-orvosból állott és mint polgári elnök, egy megyei főorvos szerepelt, addig most három év előtt a sorozó bizottságok megtoldattak még egy törzstiszttel, most jelen van a dandárnok is és hogy a közös hadsereg a sorozó bizottságokban egy szavazattal többel rendelkezik s leszavazzák a honvédség képviselőjét. Hiába mondja azután a honvéd-orvos, ezt vagy amazt az embert vegyék be, hogy maradjon a honvédségnek is, a felülvizsgálatnál a felelősséget elvállalom érette, a közös hadsereg urai összenézve egymásra mosolyognak, mint az augurok, mert tudják, hogy a felülvizsgáló bizottságban a sorhaüak képviselői döntenek. Ez az újonczozás sorsát a legmostohább viszonyok közzé juttatja és oly szinben tünteti fel a nemzetet, mintha satnyulna, mint azt a jelen sorozásból következtetni is lehetne. Óhajtom, hogy a t. minister ur nyilatkozzék, nyugtasson meg nemcsak engem, hanem nyugtassa meg a törvényhatóságokat, az egész országot, hogy ne kelljen azon sajnos hitben élnünk, hogy satnya, kivesző nemzedék vagyunk, kik nem vagyunk képesek még a sorhadi jutalékoknak elég ujonczot szolgáltatni, nemhogy még a honvédségnek is bírnánk juttatni. A baj azonban szerintem egyebütt keresendő t. ház. Köszönettel venném a t. honvédelmi minister úrtól, ha nyilatkozni méltóztatnék — tán van is már értesülése, a beérkezett jelentések következtében — hogy mennyi besorozott ujonez jutott a jelen sorozás alkalmával ÍI honvédség számára s a kikre még reménye lehet a honvédségnek, tudniillik az utóállítások alkalmával jelentkezettek száma iránt; tudom, hogy még ezekre is számítanak valamit. Ezekre azonban nagy súlyt nem helyezek, mert többnyire oly elemekből soroztainak be, süketek, vakok, bénák, kiket csak azért soroztainak be a honvéd-orvosok, hogy mégis valami számot producálkassanak, hogy legyen a kit tanítni lehessen; de ez nem sok haszonnal, csak költséggel jár, mert egy pár havi vagy heti kísérlet után el kell őket küldeni. Hogy tehát ne csak a számok figuráljanak, hanem fegyvert fogható, kardforgató egyének jussanak a honvédségbe: ismételve felkérem a t. honvédelmi minister urat, iparkodjék befolyásával illetékes helyen odahatni, hogy a közös hadsereg sorozó bizottságának közegei ne kövessék tovább is azon eljárást, melyet a mostani és a tavalyi sorozás alkalmával is követtek, mert ennek a honvédség issza megi a levét: majd nem lesz szükségünk honvédelmi ministerre, mert nem lesz honvédség. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezek előre bocsátása után, mint már beszédem elején jeleztem, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! A törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban igyekeztem lehetőleg részletesen előadni azon indokokat, melyek engem arra birtak, hogy e törvényjavaslatot benyújtsam. Hivatkozom tehát az indokolásban előadottakra, hivatkozom a t. előadó ur és részben a Thaly Kálmán t. képviselő ur által elmondottakra, constatálrán, hogy at. ház a törvényjavaslat szükséges voltát elismeri és azt megszavazni hajlandó. Csak egy momentumot akarok röviden kiemelni: tudniillik azt. hogy törvényszabta kötelességemnek ismerem a honvédségnek minden irányban való fejlesztését és igy a honvéd-orvosi tiszti kar, illetőleg az egészségügyi szolgálat fejlesztését is. Minthogy a szolgálatnak ugy mozgósítás, mint béke idején való teljesítéséről gondoskodni kell, minden katonai, illetőleg honvédségi szervezet csak akkor felel meg feladatának, ha a mozgósítási szervezet összevág a béke idején való szervezettel. Mint az indokolásban említem, mozgósítás alkalmával rendelkezünk orvosokkal, kik gyógykezelnek, de nem rendelkezünk oly orvosokkal, a kik a katonai szolgálatot ismernék. Ennélfogva kötelességemnek tartom gondoskodni arról, hogy mozgósítás esetében minden csapatnál orvosi főnökül oly egyén álljon rendelkezésemre, a ki béke idején a honvéd katonai orvosi szolgálatban oktatást nyert. Azok, a kik béke idején tettleges állományban alkalmaztat Lak, mozgósítás esetében majdnem kivétel nélkül orvosfőnöki minőségben fognak a csapatoknál alkalmaztatni. Hogy mennyire szükséges, hogy béke idején minden egyes csapatnál tettleges állományú orvos álljon rendelkezésemre, ezt nem szükséges bővebbenindokolnom, mert eléggé indokolva van ez az indokolásban és az előadó ur előterjesztésében. Minthogy azonban Thaly Kálmán képviselő ur egyes kérdéseket intézett hozzám, leszek bátor ezekre, habár nem tartoznak is szorosan a szőnyegen levő törvényjavaslat keretébe, nyomban válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur felhozta, hogy sujíólag hatott eddigelé a honvéd-orvosi tiszti karra az, hogy az előmenetelről nem volt kellőleg gondoskodva. Elismerem, hogy az előléptetésről való méltányos gondoskodás a szolgálat iránti buzgóságot ébreszti
