Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-117
190 117. oreságM ülés május 6. 1885. ez ügyben egy külön interpellatióval fárasztani. (Malijuk!) Az idei újonczozás eredménye felől a szakkörökben már az újonezozás kezdetén megdöbbentő adatok keltek szárnyra. Figyelemmel kisértem a dolgot az ország különböző vidékein; ma, midőn az újonezozás be van fejezve, az eredmény — ha jól vagyok értesülve — oly sajnos, hogy legtöbb helyütt a sorhadjutalék sem telt ki és igy a honvédségnek tömérdek oly zászlóalja lesz, mely egyetlen egy újonezot sem kap, vagy legalább is csak nagyon keveset. Ha tehát ez évről évre igy marad, a honvédség ájonczok hiányában el fog sorvadni. Mig gróf Ráday ministersége idejében 19—20 ezer egyén soroztatott a honvédségbe közvetlenül, nem hiszem, hogy az idén ezek száma 4—5 ezerre rúgna. Egyébiránt a t. nrinister ur illetékes e tekintetben nyilatkozni. Csak egynéhány példával szolgálok. A hires 39. számú Dom Miguel ezrednél, mely Debreczen városából újonczoz, az első korosztályba tartozó 386 hadkötelesből bevétetett a sorhadba 37, a honvédségbe egy sem. Esztergom városában, mely a Mihály nagyherczeg ezredébe újonczoz, az első korosztálybeli 180 hadkötelesből bevált ,8. Kétségbeejtő, megdöbbentő szám. Csak e két példát emeltem ki, a hol a magyarság lakik, de az ország minden részében igy van, sőt a gyengébb északnyugoti tót megyékben hihetőleg még rosszabbul. E megdöbbentő jelenségtől önkénytelenül gondolkodóba esett a hírlapirodalom és a satnya nemzedékben és generatio elcsenevészedésében keresték a bajt. De kérdés t. ház, hogy valóban itt rejlik-e a baj. Igaz, hogy például a pálinkaivás, mely hazánkban, fájdalom, a köznépnél mindinkább terjed, a fajt csakugyan nevezetesen satnyítja és különösen a fajnak kifejlődését gátolja, ugy hogy a befejezett 19. év azon vidéken, hol a pálinkaivás nagy mértékben divatos, korántsem jelenti a testi kifejlettség évét, azonban mégis megdöbbentő és elszomorító volna, különösen a magyar fajra, ha egy év alatt, mert tavaly is 8—9 ezer újoncza volt a honvédségnek a sorhadjutalék kitelésén kivül, ennyire satnyulna a faj, hogy ép felére apadt volna le a számarány. Én a bajokat másutt keresem s ebben nem állok egyedül, Feltűnt e kérdés a törvényhatóságnak is és készen lehet reá a t. ház. hogy ma-holnap felterjesztéseket fog kapni nemcsak a t. ház, hanem a t. minister ur is a törvényhatóságok egynémelyikétől, melyek a hadképességi aránynyal és a sorolás eredményével foglalkoznak. Igy például Hevesmegye most április 27-én és következő napokon tartott gyűlésén egy bizottságot küldött ki, kinyomozandó speciális okait azon sajnos tüneménynek, mely szerint több kerületben, a hol eddig bőven kitelt az újonczok szükséges száma, az idén a besorozandó újoncz-contingens nem került ki, bár a negyedik korosztály is behivatott. Hevesmegye megtette ez ügyben a nyomozást és ennek eredményéről azt hiszem értesülni fogunk ? A kérdés t. ház nagyon komoly, előle menekülni nem lehet, szembe kell néznünk azzal, jobb előbb megtudni ennek okát, mint később. (Helyeslés a széls'ó haloldalon) Én elismerem azt, hogy egyes vidékeken fajdegenerálás mutatkozik, de nem ismerhetem el azt, hogy ez általánosan és oly rohamosan történjék, mint azt az idei sorozások esedménye mutatja. Visszaélések sem követtetnek el oly nagy mértékben, hogy ezek okoznák azt, ellenkezőleg concedálom azt, hogy e tekintetben az újabb időben czélszerű intézkedések történvén, javulás állott be, hanem másutt van a baj. Már a 70-es évek elején is megtörtént az, hogy a honvédség alig kapott újonczokat. Akkor sok kutatás után nyomára jöttek annak, hogy a baj oka Bécsben volt, a baj onnan ered, nem pedig a satnyulásból és én alig ha tévedek, hogy most is ott kell keresnünk a bajt. Igaz, hogy nem a jelenlegi hadügyminister, hanem annak előde bocsátott ki egy utasítást a sorhadbeli sorozó bizottságokhoz, hogy nagyon megválogassák a besorozandó újonczokat és a mennyire lehet az első korosztálybeliekből a nagyrészt, hacsak óriásilag ki nem fejlettek, egy évre vessék vissza és válogassák a hiányzó részt a második korosztályból, tekintet nélkül arra, hogy a honvédség számára marad-e újoncz vagy nem. Ez a zárpont nem volt ugyan felvéve az utasításba, de az intentio ez volt. Nem tagadom, hogy minden hadügyminister a legerősebbeket akarja kiválogatni, a kik minden fáradalmat kibírnak, hogy kevesebben jussanak az ispotályokba; azt megengedem, de a túlságig vinni ezt sem szabad és épen féltett nemzeti honvéd intézményünk kárára nem szabad. {Igazi Ugy van! a ssélsb' baloldalon) Nem tudom, van-e jelenleg ilyen utasítás, de gyanakszom, hogy van és igen jól lesz, ha a t. minister ur összes befolyását oda méltóztatik irányítani, hogy a sorozások alkalmával eddig követett eljárástól álljanak el; mert ha ezt az eljárást továbbra is követik, a honvédség néhány év alatt el fog sorvadni és a 90. gyalog-zászlóalj 70—60-ra a 10 lovasezred 5-re fog leapadni. Adja Isten, hogy rossz próféta legyek és én mindent meg fogok mozgatni, hogy ez be ne következzék és azért mutatok reá most a baj forrására. Előbbi állításom mellett szilárdul megállok, azt be tudom bizonyítani, hogy az előbbi hadügyminister idejében adatott ki ily utasítás és reá tudom igazítani a t. minister urat, hogy hol keresse a bajokat. A jelenlegi hadügyministerről nem állítom, hogy adott volna ilyen utasítást, hanem gyanakszom, hogy fennáll még a régi, mert számos
