Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-117

117. országos ölés május 6. 1885. Í89 De ha összehasonlítjuk a honvéd egészségügyi kar létszámát, rangfokozatait és illeték tételeit a többi honvédségi karokkal, akkor kitűnik az a nagy mostohaság, melyben az egészségügyi kar a honvédségnél eddig van. A hadbiztosi kar — melynek pedig szolgálata épen nem oly magas és nem olyan veszedelmeknek kitett, mint az orvosi karé — áll 25 egyénből, ebből 14 bir törzstiszti fokozattal és díj osztályzattal és csakis 11-en vannak közülök első osztályú századosi díjfokozatban ; kisebb rangban egy sincs. Azon kivül a hadbiztosok özvegyei kivétel nélkül nyugdíjban részesülnek, a mi az orvosoknál és a többi tiszteknél sincs meg, hajói vagyok értesülve. A hadbírói kar jelenleg 25 egyénből áll, ebből 8 törzstiszt. A honvéd-orvosi kar eddig állt 66 emberből, ebből volt 8 törzstiszt. A törvényjavaslat szerint fog állani 106 orvosból és ebből lesz 10 törzstiszt. Ha összehasonlítjuk e viszonyt, a mint 25 aránylik a 14-hezés 25: a8-hoz, a honvéd-orvosi karnál csík ugy aránylik 106 a 10-hez. Tehát még az új rendesés szerint is épen nem mondhatni, hogy valami különös kedvezményben részesülne az orvosi kar, sőt előmenetelét illetőleg a többi speciális karokhoz képest mostohán gondoskodik róla a törvényhozás. De, mondom, megelégszem egyelőre e rendezési módszerrel, legalább, mig a szolgálat igényei mást fognak kívánni. Igaz, hogy midőn a honvéd-orvosi kar tényleges állományát 66-ról 106-ra, tehát 40, nagy részben századosi, kisebb részben főorvosi, vagyis főhadnagyi orvos helye lesz betöltendő, ez jelentékeny kinevezésekkel jár. Ezekre nézve felkeli kérnem a minister urat, épen a honvédség érdekében arra, méltóztassék az állomások betöltésénél a már már hagyományossá vált protectionális rendszerrel egyszer valahára szakítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem vádolom ezzel csupán őt, hanem az egész kormányt, melynek egyik tagja sem kivétel ezen rendszer alól. Kérem, méltóztassék a kinevezéseknél főleg arra fordítani figyelmét, hogy ezen 40 állomás az orvosi tudomány szakban jártas s főleg fiatal egyénekkel töltessék be, a kik évtizedek során használhassanak a honvédségnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kik képesek legyenek mozgósítás esetében a táborozás fáradalmait kiállani és phisicailagis képesek legyenek a teendők elvégzésére. (Helyeslés a szélsó baloldalon.) Ezért hangsúlyozom a fiatalkort, de a kincstár érdeke szempontjából is, mert ezek később kerülnek nyugdíjba. A bizottság jelentésében hangsúlyozva van. hogy a honvéd-orvosi szolgálat katonai ismereteket tételez fel. Ezt részemről is elismerem, valamint azt is, hogy az orvosnak, a mennyiben katonai ranggal bir, csak oly katonai fegyelem alatt kell állania, mint a tisztikar egyéb részeinek. En ugyanis a honvédséget mindenképen fegyelmezett csapatnak óhajtom és miután a többi csapatoknál és a 48-iki honvédségnél is ugy volt, ott is kívánom, hogy az orvosoknál a

1 katonai fegyelemre nézve ne tegyünk kivételt. Eddig is hiba volt a polgári átalányos orvosok intézménye, a mennyiben oly csekély volt az átalány, hogy — tisztelet a kivételeknek — az orvosi kar dísze, virága oda nem igen kívánkozott, hanem fel kellett fogadni olyanokat, a kik épen ajánlkoztak. E körülmény előidézte, hogy például táborozások alkalmával az orvos nem tudott, vagy nem akart kivonulni, nem tudott, mert például a lovas-csap áthoz volt beosztva és igy nem birt lovagolni, vagy pedig polgári betegeit nem akarta elhagyni, szóval a honvédek egészségügyi szolgálatában a gyakorlatoknál és nagyobb megerőltetést igénylő táborozások alkalmával volt leginkább hiány. S De van egy körülmény és ezt én igen lényegesnek tartom s erre felkérem a t. ház figyelmét, mert egy legközelebbi sajnos ténynyel is összefügg. A minister ur sem fogja tagadni, mert hisz a viszonyokat nálam jobban ismeri, hogy nemcsak a jelzett, hanem egyéb okok is bírhatták őt arra, hogy ezen általános rendszerrel az orvosi karnál szakítson és a honvéd-orvosi szolgálatot életfeladatokul tekintő rendes fizetéssel h, ranggal bíró egyéneket hozzon javaslatba. Értem az ujonczozási eljárást. Eddig a honvédség a tényleges orvosok csekély számánál fogva nem volt azon helyzetben, bogy minden sorozó bizottsághoz megbízható orvosokat küldjön, értem különösen a sorozási szolgálat szakértelmét, de egyéb tekintetben is — tisztelet mindenütt a kivételeknek. Azonban épen a honvédelmi ministeriumnál a régibb években sűrűbben, de még most is előfordulnak a sorozásnál figyelemreméltó visszaélési esetek és ennek kulcsát nem tudom, jó helyen keresem-e, több kulcsa is van, de egyik összeköttetésben áll azon eddig nagyon is alacsony átalányozási rendszerrel és azon átalányos orvosokkal, kik a honvéd-csapatoknál, itt-ott az ujonczozásnál is alkalmazva egyébéként gondoltak anyagi viszonyaikon segíthetni, oly módon, a mely ha nem tűnik fel, jó, ha pedig feltűnik, akkor a büntető törvényt hívja fel, mirei fájdalom, nem egy eset volt. Tagadhatlan t. ház, hogy az orvosi szolgálat, az orvosi kar képzettsége és lelkiismeretessége az ujonczozással bensőleg összefügg. Engedtessék meg tehát nekem a tárgy szoros összefüggésénél fogva az ép most befejezett ujonczozásról egyetmást elmondani, illetőleg a t. minister urat nyilatkozatra felkérni, Interpellatio alakjában is tehetném ezt, de azt hiszem a jelen törvény tárgyalása erre épen alkalmas s azért nem akarom a t. házat