Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

10 lüS orszáyo- iilts április 22 1885. szenvtől sem ellenszenvtől, sem pillanatnyi felhevüléstől nem vezetteti magát. (Ugy van 1 ügy van! jobboldalon. Mozgása bal- és szélső baloldalon) hanem bir azon nyugodt elfogulatlansággal, mely a helyes politikai ítéletnek és a mások bizalmának alapját képezi. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha a kérdést igy állítjuk fel: akkor nagyon természetesnek fogja találni mindenki, hogy mi a ház ez oldalán jelen alkalommal is követni fogjuk azon férfiút, kiről meggyőződtünk, hogy minél nagyobb viharokon keresztül vezette pártját, az ugy külterjileg számban., mintbelterjileg bizalomban megerősödve került ki a küzdelemből. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ismétlem, nem tartom szükségesnek a jelen törvényjavaslat alkalmával a kérdésnek ilyen felállítását, mert meg vagyok győződve, hogy jönni fog egy elfogulatlan utókor, mely igazolni fogja, eljárásunkat, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon) mely el fogja ismerni, hogy a mit mi alkottunk, nem kicsinyes alkotás, hanem sok tekintetben mélyreható jelentékeny míí, mely jelentőségében még nyerni fog az idők teltével. És fog jönni egy utókor, mely elismeréssel lesz irántunk azért is, hogy tudtunk lemondani arról, mit jónak tartottunk, hogy elérjük azt az eredményt, a mit koczkáztatni hajlandók nem valánk. Ezen felfogásban ajánlom a t. háznak a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Ha javaslat felett, mint a minő a szőnyegen levő, ily tüzetes, beható vita folyt, akkor fölment a t. ház engem attól, hogy a t. előadó ur azon érvelésével, melyre az ellenzéki oldalról annyi fényes beszédben újra meg újra megfeleltek, tüzetesen foglalkozzam. Én, a t. előadó ur azon érvelésében, melyben fölvetette azt, a mi már elmondatott, megengedem, kötelességszerű — de bocsásson meg érette — gyenge kísérletet látok arra, vájjon a nemzet szemére ezen reform lényege iránt lehetséges-e még a hályogot felrakni. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha az előadó ur én élésének összegét tekintem, egy, de egy nagy szempontot ajánlok, mely megmutatja azt a mély ürt, a mely azon pártnak és az ő saját álláspontját az első vitában elválasztja attól, a mit jelenleg elfoglal. (Halljuk! Halljuk!) Mikor az első vita volt a kormány javaslata felett, miből állott az, elkezdve t. képviselőtársunktól és végezve egészen Jókai és Hegedűs t. képviselőtársamig, miből állott érveléseiknek lényege? Érveléseik lényege abból állott, hogy a főrendiházba a democratiát kell behozni. És miből állott ma a t. előadó ur érveléseinek lényege ? Nem az ő találmánya, nem is ama párt szónokaié, a kik eddig bár gyér számban felszólaltak, nem is a ministerelnök uré, mert itt a főrendiház többségének érvelését láttuk igen gyengén újra előadva. (Ugy van! balfelől.) > Ezekből az argumentumokból csak egy hiányzott és tünt;el, ugy hogy még csak nyomát sem lehet megtalálni és ez az egy véletlenül az, a mi az első vitát betöltötte: a democratia érvényesülésének kifejezése. (Ugy van! balfelől.) Ha a t. előadó ur ezen kísérletében nem aratott eredményt: ez bizonyára nem az ő érdemén, nem az ő talentumán múlott. Miben állott a kérdés lényege ? Elég azt hosszas vitatkozás helyett egyszerűen ismételni: reformálni akartuk a törvényhozásnak egyik házát, ezen ház reformjára nézve a kétkamara-rendszer szempontjait akartuk alkalmazni és nem volt különbség az országgyűlés pártjai közt arra nézve, hogy a főrendiház a második kamara feladatainak megoldására teljesen alkalmatlan. Nem volt különbség az okokra sem. Az egyik negatív volt s abban állott, hogy a mai főrendiház — s ennek legélesebben a jelen üzenetet pártoló gróf Keglevich képviselőm' adott kifejezést — rendi elemei nem elegendők arra, hogy a törvényhozásnak és ellenőrzésnek müvét, mi feladata azon kamarának, teljesítse. De volt ennél egy jóval nagyobb ok és ez az ok abból állott, hogy a főrendiházat az 1848-iki alkotmánynyal kellett összhangzóvá tenni. Ennek pedig egy feltétele van, de ez eiengedhetlen s ez az, hogy az újra szervezendő felső kamarában a nemzet egyeteme is jelentkezzék a maga képviselői által. Ezen elv nélkül nincs főrendiházi reform. Ezen elv keresztülvitele nélkül nincs oly reform, a mely a második kamara feladataira képesítené a felsőházat (Ugy van! balfelől.) És ha ma erről megfeledkeztek, a Jegszégyenítőbb oka ennek az, hogy saját érveiket, saját álláspontjukat ott kellett hagyni, hogy kölcsön vegyék az érveket a felsőháztól. (Ugy van ! balfelől.) A főrendiháznak vezéreszméje más volt. A főrendiház lényegében a 47-es álláspontra akarta visszavinni a reformot és vissza is vitte abba az irányba. Hogy ennek következményei elől a t. előadó ur kitérjen, arra a luminosus felfedezésre jött, hogy a kétkamara-rendszernél a felső kamara reformjának súlypontja nem a felső kamara reformjában, hanem azon elemekben van, a melyek kizáratnak és a társadalommal összeköttetésbe hozatnak. Nem az a lényege ezen reformnak, hogy minő elemek töltik meg a második kamarát és a felsőházat, hanem hogy kiket utasítanak ki onnan és hová mennek azok. (Élénk derültség balfelöl.) Ezen felfedezés után természetesen még azon a kísérleten sem csudálkozom, hogy még egyszer elhomályosítani törekedett azt az álláspontot, a melyet az ellenzék ott, (a szélső balra mutat) a melyet az ellenzék itt ebben a kérdésben elfoglalt. T. képviselőtársam, az igen t. előadó ur azt mondta, hogy ő mindent fel tud fogni, csak azt az egyet