Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

108. országos ül nem, hogy mi a kinevezettek számának 30-as le­számításában saját programmunk megvalósítását nem látjuk. Hát t. ház, mi volt — engedtessék meg rövi­den emlékezetükbe visszalővni — mi volt az a reform, melyet mi innen javasoltunk és mint el­engedhetién feltételét a reformnak felállítottunk? Annak lényege abban állott, hogy a főrendiház rendi elemei kamara bírására gyengék és alkal­matlanok ; hogy a kiegészítés jogának nem egyedül a koronára kell visszaszállania, de vissza kell szállania a nemzetre, a melyre azon közterhek nagy része visszament, melyek kiváltságukkal össze­forva, a főrendek keletkezésekor azokra sulyo­sodtak, mely nemzet egyetemének kell követei által benn ülnie a főrendiházban. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezt méltóztatott 1 előadó ur figyelmen kivül hagyni. A 30-as számnak mi nem azt a rendeltetést adtuk, a melyet az előadó ur, a ministerelnök ur és a kormány javaslata ad. Mi ezen elemben, a politikai kitűnőségeket akartuk behozni, azokat, kiket egy kormány egy párt, sem ignorálhat épen egyéni súlyok miatt. Mi nem az előszobán át akartuk a nemzet többi osztályait, a democratiát behozni a főrendiházba; mi tudtuk, hogy ennek a nemzetnek ereje a demoeratia ere­jében, a képviseleti elvben van. (Ugy van! TJqy van! halfelöl.) A ki a demoeratia nevében oda be akar jönni, jöjjön be megbízással, politikai fele­lősséggel és kötelességgel (Élénk tetszés halfelöl.) A ministerelnök ur és pártja mindent elköve tett arra, hogy a demoeratia érvényesülésének ezt az egyedül helyes, egyedül nyilt, egyedül megfelelő nemét hitelétől megfoszsza és lehetetlenné tegye. Ese törekvésük legfőbb kifejezését abban nyerte, hogy midőn azon megfoghatatlan lényt, melyet a ministerelnök ur önmaga iránti túlságos udvarias­ságból önön elveinek nevez, (Derültség balfelől) kerestük: arról értesültünk, hogy egyik elve a javaslatnak abban állott, hogy a főrendi házba vá­lasztottelemek ne jöjjenek be. Azaz Magyarország szabadelvű pártja és szabadelvű pártjának vezére elvileg és a limine bezárta a demoeratia előtt a helyes érvényesülés kapuját, bezárta és most ide állnak és nekünk vetik szemünkre, hogy nem pár­toljuk őket a kapu bezárásánál. (Hosszantartó he­lyeslés balfelől) Azt állítottam, hogy azaz álláspont, melyet a második kamara szervezetében a főrendiház elfog­lalt : visszaesése alkotmányunk fejlődésének; azaz a rendiség, azaz 1847. Vájjon t. ház, túlzás van-e ez állításban ? Az előadó ur és a t. ministerelnök ur is egyik múltkori beszédéhen olyan indignatióval kérdezte, miért nevezzük a főrendiház e reformját olygarchieusnak ? Ha kíváncsiak rá, felvilágosítom. (Halljuk! Halljuk!) Az aristocratia mabir egy oly privilégiummal, mely a régi rendi korszak marad­ványa.Olyannal, mely sem valóságos súlyának, sem ! április 22. 1885. 1 \ a kötelességek azon részének, melyet visel nem felel rneg\ És ha arra méltóztatnak hivatkozni, hogy az 1848 iki változás érintetlenül hagyta e kiváltságot: ne felejtsék el ama két okot, a miért ez történt. Az egyik ok abban áll, mert alkotmá­nyunknak azon rohamos átalakítására csakhamar jött egy vérben, dicsőségben és nemzeti lelkese­désben gazdag küzdelem, de a mely az alkotmány­reformnak kiépítését megakadályozta. És ne ho­mályosítsák el az 1848 emlé'cét azzal, hogy az ezen intézményt beillőnek, fentíirtandónak tartotta alkotmányunk keretében. (Ugy van! balfelől.) Második oka pedig abban áll, mert alkotmá • nyunk intézményei közt abban a felgerjedt, abban a demoeraticus törekvések ellenállhatlan erejével bíró korszakban, a legártatlanabbnak, legjelenték­telenebbnek épen a főrendiház látszott, a melynek reformja sürgős szükséget nem involvált magában. Ha tehát abból akarnak okoskodni, hogy 1848 érintetlenül tartotta fenn a főrendiházat, ne azt következtessék ebből, mintha 1848 beillőnek tartotta volna azt alkotmányunkba, hanem ezen érintetlenül hagyást vigyék vissza annak termé­szetes okaira. De hát mit nevezünk olygarchiának ? Mi tör­ténik tényleg ezen javaslattal? Az aristocratiá­nak privilégiuma, hogy az országgyűlés egyik há­zát birja tényleg, ha nem is névben kizárólag, ez az egész privilégium érintetlenül marad. Ez nem illik be a jelen alkotmányba. Ez oly kornak és oly hatalmi viszonyoknak maradványa, mely kor és hatalmi viszonyok rég letűntek. De már most, midőn az egész privilégium érintetlenül marad, annak gyakorlását az aristocratiának egy kisebb­sége veszi át. És midőn ezen kisebbség azzal kü­lönbözteti meg magát a többi nristocratiától, hogy vagyonosabb — ezt a világon mindenütt olygarchiá­nak nevezik. (Élénk helyeslés balfelől.) És az olygarchieus szempont abban a máso­dik tényben is jelentkezik, hogy midőn kiegészítés­képen, múló endszabályként átmenetileg átvettek egy elemet maguk mellé a kimaradók sorából, bár ezt szükségesnek látták, még sem bizták azon ele­meknek kijelölését a kimaradókra magukra, hanem döntő befolyást engedtek ezek kiválasztásában azon elemeknek, a kik bennmaradnak. Ez a má­sodik olygarchieus vonás. E reform csak egy ele­met rekesztett ki, csak egy befolyást zárt el a fő­rendiházból és ez a befolyás az volt, a melyet mi itt ezen padokról a legnyomatékosabban és legter­mészetesebb formában sürgettünk: a nemzet egye térnének, minden többi osztályainak befolyása és részére, (ügy van ! balfeló'l.) Ezt a tényt — hogy visszatérjünk a rendi­séghez, az 1847 iki állapotokhoz—ebben a reform­ban semmivel szépíteni, semmivel eltagadni nem lehet. És nincs is t. ház, ily reformra példa sehol Európában. Tessék nyugatra menni bármely or­: • - /<&' <r&

Next

/
Oldalképek
Tartalom