Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

146 114. orseégos ülés április 29. 1S85. tóztatnak említeni, megjegyzem, hogy igenis az j 1882: XXXIX. törvényczikk 12. §-a intézkedik i arról, a mikor beáll az az eset, a mely az 1868: I XL. törvényczikk 17. §-ában foglaltatik, vagyis ha ezen eset akkor áll be, ha már az illető megnősült. Ilyenkor az illető, mint mondám, elbocsátva lesz. (Felkiáltások szélső bal felől: Ezt akarju,k mi is!) Ez tehát nem módosítja, hanem érvényben tartja az 1868: XL. törvényczikk 17. §-át. (Helyeslés jobbról. Nagy zaj a bal- és szélső balfelőL) B. Lipthay Béla: Azt hiszem, a t. minister ur tévedésben van, ha azt tartja, hogy azok, kik nyilatkoznak, abból a felfogásból indultak ki, mintha zokon vennék, vagy helytelenítenék azt, hogy az illetőkkel a honvédelmi ministerium részéről nem eléggé kegyelmesen bánnak. Itt nem tekintetről, nem kegyelmes eljárásról, hanem törvények megtartásáról van szó s ezt kell megvizsgálni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balfélől.) Azt méltóztatik a t. honvédelmi minister ur mondani, hogy eljárása tökéletesen törvényes, mert csak két szakaszt kell összefoglalni s azonnal meg fogjuk érteni, hogy az intézkedés helyes. Némi elismeréssel kell viseltetnem irányában, hogy a nagy közönség irányában nem kívánta azt, hogy két szakaszt olvassanak el, hanem a két szakasz intézkedéseit egy pont alatt egyszerre tisztázza. Nem tudom, hogy ebben helyesen vagy helytelenül cselekedett-e ? Csak beismerem készségét, hogy e tekintetben ő a nagy közönségnek szolgálatára kívánt lenni. De hogy ha az ő felfogása helyes, akkor kérdem, mi által lehet indokolni azt, hogy ő rendeletileg intézkedik saját felfogása ellenére? Mert vagy áll az, a mi a 44. §-ban foglaltatik, a mi felől különben kétely nem lehet, akkor nem lehetett kivételt tenni az iránt, hogy vájjon azon bizonyos szegénységi eset a nősülés után vagy előtt következett-e be? mert akkor okvetlenül kellett volna, hogy tisztán a törvényre hivatkozva, ne tegyen kivételt az iránt, hogy a mint rendeletében mondva van, szabályszerííleg igazoltassék, hogy az ipának munkaképtelensége, hogy az anyósnak özvegysége, vagy általában a felmentés czíme a nősülés után következett-e be ? Már most kérdem, ki jogosította fel a minbiert — nem ;i jelenlegi ministert értem — hogy különbséget tegyen a kettő között, hogy a jelzett nősülési idő után vagy a nősiilési idő előtt intézkedhessek e tekintetben akként, mint ő maga mondta, hogy intézkedni akar. Nem azt akarom, hogy valami rendkívüli, valami törvényellenes vagy tán szívének sugallatából kegyelmes eljárást kövessen. Nem, én szigorúan a törvényt akarom megtartani. Elfogadom az ő nyilatkozatát: össze akarta foglalni a két szakaszt s ennek értelme nem lehet más, minthogy ily esetskben, midőn az illetőnek házassága bizonyos tekintetekből, melyek a 44. §-ban foglalvák, megengedtetett, az nem lehet ok arra, hogy ha a 17. §-nak esetei beállanak, az illető fel ne mentessék. Elfogadom a kiindulást, de akkor ne tegyen különböztetést az iránt, vájjon a szegénységi állapot a házasság előtt vagy után következett-e be ? Mert vagy törvényes vagy törvénytelen a felfogás. Ha törvényen alapszik, hogy nem bocsátható el, akkor minden körülmények közt ezt kell követni, akár házasság előtt vagy után áll be ezen eset, mert a 44. §. világosan kimondja, hogy a házassági engedély a katonai kötelezettség alóli felmentés iránt semmi jogkövetkezménynyel nincsen. Tehát méltóztatik átlátni t. ház, hogy még akkor is, ha azon álláspontra állunk, a melyre a honvédelmi minister lép, még akkor is helytelen a rendelet felfogása. Mert ez ellenmondás saját álláspontjával, már pedig, hogy annak kiderítése, vájjon saját álláspontjával ellenmondásba jő-e rendeletében, legalább is kívánatos és ez ellen talán a túloldalon sem lehet kifogás. Ez iránt csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához, mely nem czéloz mást, mint az eszmék tisztázását. [Helyeslés a baloldalon?} Yizsolyi Gusztáv: T. ház! Én teljesen értem azon álláspontot, melyet Irányi képviselőtársam c kérdésben elfoglal. A ki humanisticus szempontból indulva ki, az egyetlen vőnek általában minden körülmények közti hadmentességét vitatja. Ha valaki a véderőről szóló törvényt ily humanisticus intézménynek fogja fel, akkor nagyon természetes ez álláspontjának minden érvekkel való megvédése. Én azonban azt gondolom, hogy az 1868 :XL. törvényczikk általánosságban mindenkire nézve a hadkötelezettség terhét rótta ki s e kötelezettség alól csak bizonyos kivételeket tett, mely kivételek •— nem lehet tagadni — különösen azok, melyek családi tekintetből vétettek fel, humanistieue szempontok alá esnek, de főleg államiak azon tekintetek, melyek e kedvezményeknél mérvadók; és soha szem elől nem téveszthető, hogy az ideiglenesen felmentettek helyébe mások rovatnak meg a katonai kötelezettség terhével, kik másként kedvezőbb eljárásban részesültek volna. Én szerintem az egyetlen vőnek esete azon körülményen fordul meg, hogy az egyetlen vő azon család tagjává házasság ténye által leendvén, a házasság előtti viszonyok, legyenek azok akár terhelők, akár előnyt nyújtók, reá nézve nem vonatkozhatnak. Ez — gondolom — feleletül szolgálhat közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam, báró ! Lipthay Béla urnak, a ki azt kérdezte, hogy ' vájjon micsoda jogon állapította meg az 1870-ben