Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

114. smá'es ülés áprilig 29. 1885. 147 kiadott rendelet a házasság után való hadmentesség beállását és miért nem vette föl kedvezményül a házasság előtt való munkaképtelenség vagy özvegység esetét is ? Nem vette föl tudniillik a házasság előtti viszonyt azért, mert az illető egyetlen vő idegen volt és családtagnak csakis akkor volt tekinthető, midőn már házasság útján a házhoz jutott. Ennek következtében én, miután a t. honvédelmi minister ur az 1868 :XL. törvényczikk 17. §-ának erre vonatkozó pontjáról tökéletesen helyesen mutatta ki, hogy az ugyanazon törvény 40. §-ával szoros összefüggésben van, a magam részéről más intézkedés alá tartozó dolgot nem látok, mint azt, mit Pulszky képviselőtársam felhozott. Ennek törvényhozási úton való megoldására pedig a kérvénynek a honvédelmi ministerhez való utasítását elegendőnek tartom, miért is a kérvényi bizottság határozati javaslatát pártolva, ajánlom azt a t. háznak elfogadás végett. (Élénk helyeslés jöbhfélöl.) Madarász József.' T. ház! Én az előttem szólott t. képviselőtársammal ellenkező véleményben vagyok. Én azt állítom, hogy az én t. barátom, Irányi képviselő ur nem emberiségi szempontból, hanem egyedül és tisztán a világos * törvény szempontjából adta be határozati javaslatát. Az 1868-iki törvény igenis emberiségi szempontból szabta meg az egyetlen fiu és vő keresetképtelensége esetében az ideiglenes hadmentességet. Hogy azután ezen törvénynek emberiségi bzempontja ellenére az 1870-ben kiadott ministeri rendelet szabályozza azokat, miket szükségesnek vél kisimítani a magyar véderő törvény és az osztrák véderő törvény közt, az valószínű; s én legalább e tekintetben nem csatlakozhatom Irányi t. barátom véleményéhez, ki nem teszi fel a magyar honvédelmi minister részéről, hogy 1870-iki rendeletét ebből a szempontból adta volna ki. Én erre semmi más okot nem találhatok, mint hogy eltérő lévén a magyar véderő törvény e tekintetben az Ausztriában meghozott védtörvénytől, rendelettel kellett kisimítani azt, mit a honvédelmi minister ur is előhozott. És én elismerem, hogy az illető törvényben benne foglaltatik azon rendelkezés, hogy a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg intézkedik. Természetes volt tehát, hogy nem lévén meg ezen kedvezmény, ha mindjárt az 1868. törvény megadta is Magyarországnak s ha mindjárt 1869-ben igy értelmeztetett is, már í870-ben kellett egy bizonyos rendeletet kiadni, melyről természetesen nem tudhatott a nemzet semmit, hogy azzal — a mennyire lehetséges — az Ausztria vagy a birodalmi tanácsban képviselt országok véderő törvénye ós Magyarország véderő törvénye közt fennálló különbség elsimittassék, minthogy oda át e kedvezmény nem létezik. (He lyeslés a a esélsö baloldalon.) A t. túloldal, igy előttem szólott t. barátom is, nem látnak a rendeletben törvénysértést. Azonban én ugy veszem észre, hogy igen sokan a mi pártunkból, de a t. ellenzék részéről is tiszta, valóságos, határozott törvénysértést látnak ebben. Mit mondanak t. barátaim a mérsékelt ellen zéken és mit mond Irányit, barátom? Azt mondják, hogy ha a többség nem fogadja el azt a határozati javaslatot, melyet Irányi t. barátom azért adott be, mert a törvény a többi kivétel között nem hozza fel azon kivételeket, miket at. honvédelmiminister ur a házasság előttről és házasság utánról felhozott — erről a törvény mitsem szól — tehát előttünk a törvénysértés világos; de ha nem világos önök előtt, hát akkor a mi második kérésünk az, hogy adassék ki a kérvény a jogügyi bizottságnak, azzal, hogy az még egyszer megfontolván az ügyet, jogi tekintetben is adjon róla véleményt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát mi gátolja a kormánypártot, a t. többséget ennek elfogadásában? Hiszen a jogügyi bízottságban is többsége van a kormánynak; ha tehát még a megnyugvást sem akarják e tekintetben az ellenzéknek megadni, habár meglehet, hogy az én véleményem akkor sem változik, de meglehet, hogy sokan mégis felvilágosittatnának s nem lehetetlen, hogy én felvilágosittatnäm, tehát ha a jogügyi bizottsághoz való visszautasítás teljes megnyugvást szülhetne, azt pedig nem tagadhatják önök, hogy a jogügyi bizottságnak még egyszeri megfontolása az ügynek csak nagyobb felderítésére szolgálna, akkor lehetetlen, hogy kérésünkre rá ne álljanak, hiszen maga az, a mit Vizsolyi t. képviselőtársain, a kérvényi bizottság elnöke kinyilatkoztatott, hogy egy csekély részben, abban, a mit Pulszky Ágost t. képviselőtársam felhozott, szükséges, hogy intézkedés történjék, már ez maga mutatja, hogy nem állhat meg azon merev szempont, mely a kérvényi bizottság javaslata szerint fennállana, ha tudniillik a kérvény egyszerűen áttétetnék a honvédelmi ministerhez. Már most maga Vizsolyi igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ha a kérvény kiadatik a ministernek, az majd intézkedik azon esetre nézve is, melyet Pulszky Ágost t. képviselőtársam felhozott. Igaza lehet t. képviselőtársamnak, de igazunk lehet nekünk is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Önöknek is a túlsó oldalon igazuk lehet; de hát adják meg az alkalmat, hogy meggyőződhessünk a felől, vájjon a jogügyi bizottság önöknek ad-e igazat, vagy talán azt fogja mondani, hogy részben és nagy részben nekünk van igazunk. Én tehát első sorban azt óhajtanám, hogy fogadtassák el Irányi t. képviselőtársam javaslata; ha azonban az nem fogadtatnék el, akkor kérem, 19*