Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

142 114. országos ülés április 29. 1885. honvédelmi ministerium által kibocsátott rendel­kezés részben igazolható, de csakis részben; és szerintem igen helyesen jegyezte meg a hon­védelmi minister ur, hogy természetes, hogy mikor 1870-ben a törvény végrehajtására vonatkozó uta­sítások kiadattak, még nem volt az a bő gyakor­lat, nem volt az a teljes tapasztalat, mely a ren­deleteknek minden részben való megállapíthatását előidézte volna. A kérdés felfogásom szerint gyakorlatilag sokkal szűkebb keretekre mutatkozik szorítkozni, mint a minőnek első látszatra jelentkezik, Hogy áll a dolog? Azon esetre, midőn a munkaképtelenség a házasság után következett be, a ministeri utasí­tások is elismerik a felmentés jogát; ha a munka­képtelenség a házasság előtt következett be, két különböző esetet kell megkülönböztetni: Az egyik eset az, miszerint a házasság a harmadik korosz­tály előtt köttetett, mikor a házasság érvényesen csak a honvédelmi minister engedélye mellett köt­tethetik meg. Ezen esetben a törvény szavai sze­rint világos, hogy az, a ki azon kedvezményt meg­nyeri, hogy idő előtt házasságot köthessen,az még nem birja azon másik kedvezményt, hogy a szol­gálat alól felmentessék. Hátramarad a másik eset, a mely, azt hiszem, igen csekély mértékben bírhat fontosságggal, de bizonyos fontossággal mégis bir és erre akarom a t. honvédelmi minister ur figyel­mét felhívni. Azon esetben, midőn az illető a har­madik korosztályon, tehát a tényleges szolgálati időn túl van ós azután, mikor a tényleges szol­gálatot kitöltötte, elveszi egy keresetképtelen apá­nak vagy anyának a leányát, tehát családfentartó vővé válik, akkor törvény értelmében a további hadkötelezettségre nézve, melyet a tartalékban tölt, ideiglenes hadmentességgel bir. De csakis ezen egy eset az, melyben a kérdés gyakorlativá válik, tudniillik mikor az illető a harmadik korosz­tályon túl engedély nélkül jogosan nősül meg. Ezen ritka esetekre látszik legalább előttem szük­ségesnek a kibocsátott rendelet módosítása. Igaz, hogy ezen eset ritkábban következik be, hanem a törvényszöveg szerint azt hiszem, hogy erre kétségkívül joga van az illetőnek és én kérem a t. honvédelmi minister urat, hogy ezen esetre nézve, a mi, gondolom, nehézséget nem fog okozni, a rendelet szövegét módosítani méltóztas­sék. (Helyeslés halfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Meglehet, hogy az a benyomás, melyet én az imént előadott első előadásból nyertem, nem tökéletesen helyes. De megvallom, most meggyőződésem az, hogy a képviselőház ezen ügyben csak akkor jár el helyes utón, ha, Irányi képviselő ur javaslatát egyik vagy másik alakban elfogadja: vagy abban az alakban, melyben a honvédelmi ministert egyenesen arra utasítja, hogy minden magyarázat nélkül a tör­vényt alkalmazza, vagy a mennyiben a képviselő­ház előtt a törvény alkalmazására nézve kételyek mutatkoznának, a kérdést általános megnyugtatás végett az illetékes közeghez, a jogügyi bizottság hoz utasítja. Mert t. ház, a most itt felhozottak azon részéhez, melyek a honvédelmi minister által — nem a jelenlegi minister, hanem a ministerium által — 1870-ben kibocsátott rendeletet érdemileg bírálgatják, egyáltalán szólni nem akarok ós az abban foglalt intézkedések czélszerű, vagy nem czélszerű voltának vitatásába nem bocsátkozom. Itt az a kérdés, vájjon ez a rendelet meg­egyezik-e a törvénynyel, vagy sem. Es ha arra az eredményre jutunk, a melyen én eddigi in­formatióim alapján még mindig állok, hogy tudni­illik ezen rendelet nem egyeztethető meg a tör­vénynyel : akkor nem is vitatom, hogy azon in­tézkedés érdemileg czélszerű-e, vagy nem. Mert ha czélszerű, ha azok a visszaélések, melyekre a honvédelmi minister ur czéloz és melyek e rendeletnek indokául szolgáltak, csakugyan lé­teznek és ha azok a törvény szövegének meg­szorításokkal való alkalmazásában állnak, nagyon egyszerű a módja, hogy ezen segítsünk: akkor a törvény illető szakaszának megváltoztatására novellát kell beterjeszteni (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) s akkor azután a t. ház tagjai hozzászólhatnak, talán magam is hozzá fogok szólni az intézkedés czélszerű vagy czélszerűtlen voltához s az egész ügy a törvényhozás minden stádiumán keresztül mehet 8 nap alatt, (ügy van! a haloldalon) ugy hogy itt valóban az a szükségjog, mely néha feljogosíthatja a kor­mányt arra, hogy saját felelősségére a törvényt módosító rendeletet kibocsásson, ez esetben, hol a törvény utján való segítés oly könnyű és semmi nehézségekbe sem ütközik, nem forog fenn. (Ugy van! balfelől) Én tehát, mint mondám, a kérdés czélszerű­ségének oldalát sem a hadsereg érdekei, sem a humanlsmus szempontjából vitatni nem fogom. Előttem csak az a kérdés: vájjon kétségtelenül megegyeztethető-e a honvédelmi minister ur rende­lete a törvénynyel? S erre a kérdésre kénytelen vagyok azt mondani, hogy szerintem nem. Mert a törvény minden meghatározás, minden megszorítás nélkül mondja azt, a mit Irányi t. képviselőtársam annak szövegéből felolvasott: hogy a keresetkép­telen ipának vagy özvegy nőnek veje fiú nem lété­ben élvezi a hadmentességet. Ezzel szemben a t. honvédelmi minister ur hivatkozik a 44. §-ra, melyben a nősülési engedély megadása a hon­védelmi ministerre van bizva. Megvallom, t. ház, én á kettő közt az össze­függést nem látom. Ha a honvédelmi minister ur a nősülési engedélyt megadja, igaz, hogy ezzel nem adja meg egyúttal az illetőnek a hadkötelezettség alól a felmentést; de nincs is neki reá szüksége, hogy ezt a honvédelmi minister ur részéről nyerje,

Next

/
Oldalképek
Tartalom