Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

114. ©rsBágoä ülés április 29. 1S85. 141 A pénzügyminister ur például, midőn az j adó behajtásáról van szó, nem törődik azzal, hogy mi úton-módon szedetik be az adó, csak szedessék beakár micsoda helytelen módon és nem gondolja meg, hogy épen ez által, hogy igy szigorítja a végrehajtást, megnehezíti a honvédelmi bizottság eljárását, mert a család nem rendelkezvén anyagi jóléttel, tönkremegy és nem állíthat ép, egészséges embert. Más részről meg a honvédelmi minister, mikor arról van szó, hogy szedje be az ujonczokat, nem respectálja az ipát, a család fentartóját, hanem szigorúan ragaszkodik a rendelethez, nem gondolja meg azt, hogy ezen eljárása által megnehezíti a pénzügyminister eljárását — nem lévén családfentartó, a család nem birja fizetni adóját. (Derültség a jobbóldalon. Igaz! TJgg van! abal- és szélső baloldal különböző padjain.) De különösen azt ajánlom a honvédelmi minister ur figyelmébe és azért ragaszkodva az Irányi t. képviselő ur határozati javaslatához, minthogy annak elfogadása által, azt hiszem, elérjük azt, hogy a család anyagi jólétének előmozdításával több alkalmas hadköteles lesz kiállítható, mint volt eddig. Ezek az indokok, melyek engem Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslatának elfogadására birtak. B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! Nagyon kérem a t. házat, hogy az Irányi képviselő ur részéről benyújtott határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni. Ezen kérésemet a következőkkel vagyok bátor indokolni. (Halljuk!) A szóban levő rendelet, a mint méltóztatnak tudni s a mint az előadó ur is említette, nem új intézkedés. E rendelet még boldogult Szende Béla volt honvédelmi minister idejében, sőt még korábban, 1870-ben jelent meg. 1869-ben a \édtörvény életbe léptettetvén, azt hiszem, mindenki nagyon természetesnek fogja találni, hogy ily nagyszabású, nagy horderejű törvény végrehajtási utasításai nem lehettek mindjárt kezdetben minden részleteikben tökéletesek; de természetes dolog, hogy később a tapasztalat arra indította a ministeriumot, hogy az érvényben levő intézkedéseket rendeletekkel pótolja, illetőleg azokat kiegészítse, így keletkezett ezen 30,000. számú rendelet, melynek 20-ik pontjában foglaltatik a most szóban levő intézkedés. Ha mi egy szervezetes egészből egyes szakaszokat kiszakítunk, természetes, hogy azoknak oly értelmet adhatunk, mely értelem a törvényben a törvény alkotásakor nem igy volt provideálva, hanem egybe kell vetni ezen szakaszt a rokon természetű többi szakaszokkal. Méltóztatott felolvasni a 17. §-t, mely igenis szól azon esetekről, midőn az egyetlen vő felmenthető; de ezen 17. §. szoros kapcsolatban áll a 44. §-sal, mely a nősülési engedélyről szól. Tudvalevő dolog, hogy a hadköteles, mielőtt még a harmadik korszakból ki nem lépett, vagy a harmadik korosztályon belül is hadi szolgálatra egyáltalán alkalmatlannak találtatott, nem nősülhet szabadon, hanem nősülése a ministerialis engedélyhez van kötve. Ezen 44. §. második bekezdése következőleg hangzik (olvassa) : „Különös tekintetet érdemlő körülmények közt kivételes nősülési engedély adására a honvédelmi magyar királyi ministerium van jogosítva, de ezen engedély az illetőt a hadseregbe, haditengerészetbe, vagy honvédségbe lépés kötelezettségétol fel nem menti". Ha tehát valaki megnősül, mielőtt még felavattatott volna, akkor ezen kathegoriába esik és a honvédelmi minister az adott nősülési engedélylyel együtt a hadkötelezettség alóli felmentést nem adhatja meg az illető védkötelesnek. A honvédelmi minister igen is megadja az időelőtti nősülési engedélyt, de azért nem adja meg a felmentési igényt. (Helyeslés jobbról. Félkiáltások balfelóí: A törvény adja meg!) A törvény intentiója csak az volt, hogy ha valaki besoroztatik és besoroztatása után áll be az az eset, hogy ipa, kinek egyetlen veje az illető, keresetképtelenné válik, vagy az anyósa gyámolításra szorui, akkor igenis bekövetkezett a véderőtörvény 17. §-ának esete. Arról tehát, hogy a ministerium e részben nem szorosan a törvény keretében intézkedett volna, hogy a mint méltóztatott mondani, törvényellenes rendeleteket bocsátott volna ki a ministerium, az én felfogásom szerint szó nem lehet, (ügy van! jobbfelől.) Nem terjeszkedem ki a többire, a hadügyminister befolyását, az Ausztria felé való gravitálásról mondottakra. Ezek oly jelszavak, melyekre én nem adok semmit. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hogy a közös hadügyministernek kell bizonyos befolyást engedni a védsereg dolgában, az világos törvényes határozmány, a mennyiben a védtörvény 59. §-a azt mondja: „A honvédelmi minister megbizatik, hogy a jelen törvény életbeléptetésére vonatkozó intézkedéseket a közös hadügyministerrel egyetértőleg tegye meg". Ennélfogva kell, hogy a hadügyministerrel egyetértőleg eszközölje a honvédelmi minister az intézkedéseket (ügy van! jobbfelől) és nem lehet arról szó, hogy egyoldalulag járjon el. Midőn a hadsereg érdekéről van szó, a hadügyministert meghallgatni törvényes kötelességem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én tehát a mondottak alapján kérem a t. képviselőházat, hogy Irányi Dániel t képviselő ur határozati javaslatát elfogadni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Pulszky Ágoston: T. ház ! Azok után, a milyeket a t. honvédelmi minister ur elmondott. a kérdés kétségkivül valamivel világosabban áll előttünk és értjük azon indokolást, a melylyel a