Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-114
140 114. országos ülés április 29. 1885. kell hogy fentartassék, más meg : meglehet, hogy azok a szegény fiuk, a kiket a sorozó bizottság elé állítottak, nem igen tudják a törvényt, de abban biztak, hogy az a bizottság, mely tekintélyes emberekből áll, jobban tudja mint ők és annálfogva, ha netalán sérelem követtetik is el rajtuk, nem tesznek panaszt. De az is meglehet, hogy egyik-másik, tudva a törvényt, hivatkozott is arra a bizottság előtt: de ez a rendelettel felelt neki, a ministeri rendeletet tartotta szem előtt és ennélfogva elutasította. Meglehet, hogy az illető azután tovább nem folyamodott a honvédelmi misteriumhoz, nekem legalább ilyesmiről nincs tudomásom; a t. honvédelmi minister inkább tudhatja mint én, bár hivatalba lépése későbbi időkből származik. De az, hogy 14 év óta áll fenn a rendelet, nem bizonyít semmit, csak azt bizonyítja, hogy a kormány 14 éren keresztül nem tartotta meg a világos törvényt. (Igaz! a szélsőbalon.) Kormánynak, ministernek a törvény ellen elévülési joga nincsen. Még ha nem 14, hanem 24—34 év óta igy volna is, igy folyna a gyakorlat, ha e gyakorlat a világos törvénynyel ellenkezik, azt szentesíteni, helybenhagyni nem lehet. Ugyanazért arra kérem a t, házat, hogy ezen tények megismerése, valamint a törvénynek a rendelettel való Összehasonlítása után méltóztassék kimondani, hogy azon rendelet nem [egyezik meg az 1869Ó törvény idézett szakaszával. De hogy ne feszélyezzem a többséget, mely tán nem akarja a kormányt erősebb módon desauoválni, nem akarja talán világosan arra szorítani, hogy e rendeletet mint törvénytelent visszavonja: a legenyhébb módját választottam a határozati javaslatnak, melyet csak kigondolhattam. Engedje meg a t. ház, hogy ezek után a határozati javaslatot felolvassam, kijelentve egyébiránt, hogy azon esetre, ha a t. ház ma rögtön e kérdésben érdemileg nem kívánna dönteni, méltóztassék ezen kérvényt a legilletékesebb bizottsághoz: a jogügyi bizottsághoz véleményadás végett utasítani. A határozati javaslat, illetőleg ellenindítvány a bizottság véleményével szemben igy szól: Az 1668 : XL. t.-cz. 17. szakaszának első pontja értelmében a keresetképtelen apának vagy özvegy anyának egyetlen fia, vagy ennek nem létében egyetlen veje ideiglenesen mentes lévén a hadsereg, hadi tengerészet, vagy honvédség kötelékébe való belépés kötelezettsége alól és az ugyanazon szakaszban tovább felsorolt feltételek közt nem foglaltatván az, mely szerint a vőt illetőleg a mentesség csak azon esetben áll be, ha a házasság az ipa keresetképtelensége, illetőleg az anyósnak özvegységre jutása előtt köttetett, a honvédelmi minister oda utasittatik, hogy a törvényt ily értelemben alkalmazza. Azon esetre, ha a t. ház ezen indítványt nem fogadná el, kérem, méltóztassék a kérvényt az igazságügyi bizottsághoz véleményadás végett utasítani. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Komlóssy Ferencz: T. ház! Azok után, miket Irányi Dániel t. képviselőtársam jogi szempontból hozott fel ezen kérvény mellett, én inkább csak méltányossági szempontból akarok e kérvényre reflectálni s a következőket előadni. Beismerem, hogy az államnak érdekében van gondoskodni azon erőről, mely a hazát megvédje, a katonaságról, de ép oly természetes az államnak azon kötelessége is, hogy gondoskodjék az államot fentartó polgárairól, a családfőkről. A kérdésben levő rendelet, a mely 1870-ben adatott ki, egyrészt a főldmívelő osztálynak, másrészt az iparos osztálynak érdekeit sérti. Mert hiszen, ha arról van szó t. ház, hogy valami útatmódot találjunk arra, hogyan lehessen az intelligens osztálynak kibúvni a katonai kötelezettség alól, erre akárhány szakasz van a törvényben, mig a szegény iparos, földmíves számára alig van olyan, hacsak ez nem, a mint hogy a minister ur indokolta ezen eljárást. Tehát valóban csak igen kevés eset lehet, melyet ezen speciális rendelet érint. Mert vájjon van-e törvény, mely alól nem lehetne kibúvni, ha már kibúvni akar az ember V Igy kérdem a t. minister urat, hogy hány zsidó búvik ki mindenféle úton-módon a katonai kötelezettség terhe alól? Azért is ajánlom a t. minister ur szíves figyelmébe, hogy hozzon ez irányban szigorú rendeletet, ezzel csakugyan ki fogja pótolhatni azoknak számát, kiket mint vöket akar besoroztatni a katonasághoz. A másik ok, melyért felszólalok az, hogy felhívjam a t. minister ur figyelmét, hogy hozzon más rendeletet is, például a belügy minister úrral egyetértőleg egészségügyi törvényeket, hogy népünk katonaképes legyen. Mert azt láttuk a legutóbbi sorozás alkalmával is, hogy épen egészségi szempontból, hogy nyomor miatt, melyben népünk szenved, azon kivül a szeszes italok túlságos használata folytán.sokan katonaképtelenekké váltak. Ezek azon rendeletek, melyek útján igen sok elemet lehetne behozni a katonaságba. Azonkívül csak gondoljon a t. ministerelnök ur azon pusztulásra, melyet előidéz azon körülmény, hogy ha a családnak nincsen feje; a törvény, mely kivette a vőt minden kivétel nélkül a katona kötelezettség alól, respectálta a családnak boldogságát, respectálta azonkívül a család anyagi jólétét és ennek előmozdítását. Ezen rendelet pedig illustrálja azt, hogy kormányrendszerünkben nincs egyöntetűség, hogy a kormány eljárásában nincs semmi rendszer. Állításomat illustrálom a következőkkel.
