Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

114 országos ülés április 29. 1SS5. 135 az országnak a Duna által kettéválasztott részeit | is összekötik. Ha már most azon kérdést vetem fel magamnak, hogy a beadott törvényjavaslat a szem előtt tartott czélnak mennyiben felel meg, akkor meg kell mondanom őszintén, hogy ezen törvényjavaslattal egészen és teljesen egyik fél sincsen kielégítve. Ezen törvényjavaslat ugyanis hosszas tárgyalásoknak eredményét képezi. Én szerencsés voltam mindjárt kezdetben, mikor báró Lipthay t. képviselőtársam és a főváros többi országgyűlési képviselői — még pedig pártkülönbség nélkül — megindították ezen mozgalmat, a tárgyalásokban részt vehetni és mondhatom, hogy \ legjobb akaratunk mellett, az ügy ezen stádiumában csak ezen compromissum volt elérhető. És ezen compromissum ugyanazon természettel bir, mint minden más compromissum: hogy tudniillik a nézetekből itt is ott is engedni kellett, hogy a megegyezés létesülhessen. En tehát ezek előrebocsátása után, t. ház, üdvözlöm ezen törvényjavaslatot, mint első lépést, de azon reményben és feltevésben, hogy azután a második lépés is következzék; értem ez alatt, hogy a gyalogosokra nézve fentartott egy krajezár hidvám is eltörültessék. (Kösbessólások a baloldalon : Most! Egy hang halról: Ezt nem mondotta!)~EiZt megmondottam a főváros által kiküldött nagy bizottságban, hangsúlyozni kívánom itt is; azt jól tudom, hogy ennek eltörlése nem mehet egyoldalúlag az államkincstár terhére, hanem az csak a fővárossal egyetértőleg és annak hozzájárulása mellett történhetik meg. ( Ez az egy krajczár a legtöbb embernél nem képez terhet, de azon legszegényebb emberekre nézve, a kik átjárnak napszámba dolgozni a pesti oldalra s a kik kénytelenek a budai oldalon lakni, mert a pestin oly közel olcsó lakáshoz nem juthatnak, igenis terhet képez, mert ha például egy családból hárman járnak át dolgozni naponkint kétszer, az egy krajczáros vám évente 43 forint 80 krajczárra megy. Már most, midőn ] a kormány oly eleven érzéket tanúsított ezen szegény emberek sorsa iránt, hogy nemcsak a végrehajtások alóli mentességet a legszükségesebb munkaeszközökre, legszükségesebb ruházati és élelmi szerekre kiterjesztette, de különösen maga a pénzügyminister volt az, a ki a napszámosok adójának eltörlését hozta javaslatba és a t. ház azt el is fogadta: akkor azt hiszem, méltányos, hogy ezen egy krajczár már ezen szempontból is eltörültessék. (Helyeslés.) De van egy másik szempont is. A vagyonosabb osztályok szempontja. Megengedem, hogy a vagyonosabb emberekre nézve egy krajczár egyáltalában nem képez megterkeltetést, de hiszen ä azoknál két krajczár sem képez kérdést, azoknál í csak alkalmatlanság az egy krajezárnyi hidvám. Mert méltóztassanak elhinni, hogy — nem nyáron jó időben — hanem tél idején, mikor erős szelek járnak és fagy, a lánczhidon kigombolkozni, azt az egy krajczárt kikeresni és a jegyet az egész hidon keresztül kézben tartani, ez nem nagyon kellemes dolog. Más szóval, ez az alkalmatlanság aránytalanul nagyobb, mint azon előny, mely az egy krajczár vámból előáll. Ezek előrebocsátása után t. ház, igen rövid lehetek. Meg vagyok győződve, hogy a 165,000 forintnyi évi veszteség, mely a törvényjavaslat első mellékletében mutattatik ki, inkább névleges lesz. A tarifák leszállítása, s a főváros fejlődése folytán a hidak jövedelme évről évre emelkedni fog. Én csak arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ezen emelkedést, mely, remélem, a tények által igazoltatni fog, olykép méltóztassék felhasználni, esetleg a többi tarifákat olykép méltóztassék módosítani, hogy ezen egy krajezárnyi gyalogvám is minél előbb eltörültessék. (Általános helyeslés.) A törvényjavaslat ü-ik szakaszának második bekezdése azt mondja, hogy ha a tiszta jövedelem 650,000 forintot meghalad, a többlet egy negyedik hid építési költségeinek fedezésére szolgálandó tőke alapítására fordittassék. Igen helyes rendelkezés, de azt nem szeretném, hogy ezen rendelkezés, mely szerint a hidak több jövedelme már előre is bizonyos ezélra fordíttatni határoztatik, az egy krajczár gyalogvám eltörlését akadályozza és ezért kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék kijelenteni a t. ház előtt, hogy ezen rendelkezést nem ugy értelmezi, hogy azzal a kormány vagy a törvényhozás önmagának praejudicál, nem ugy értelmezi, hogy azon egy krajezárnyi gyalogvámot ne lehessen törvényhozási intézkedés nélkül is megszüntetni, hanem akként értelmezi, a mint én értelmezem és a mint remélem, mások is értelmeztetni kívánják, hogy tudniillik ezen szakasz második bekezdése nem zárja ki azt, hogy a pénzügyminister ur Budapest főváros közönségének hozzájárulásával a gyalogosok vámdíját törvényhozási intézkedés nélkül is eltörülhesse. Csanády Sándor? Önkényesen! Darányi Ignácz: Ez, t. ház, nem lesz önkény, mint Csanády Sándor t. képviselő ur megjegyezni méltóztatott. Ha megolvassa a képviselő ur ugyanazon törvényjavaslat í-ső szakaszát, abban a pénzügyminister minden megszorítás nélkül a törvényhozás által felhatalmaztatik, hogy a tarifákon változtatásokat tehessen. Ha tehát a törvényhozás adott erre felhatalmazást és a ininister azzal fog élni az általam jelzett irányban is, hogy ebben micsoda önkény lesz, azt parlamentaris felfogással belátni nem tudom. (Helyeslés joblfelől.)