Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

136 114. országos ülés ;;piilis 29. 1885. Ezek után ismételve kérem a pénzügyminister urat, ne méltóztassék az ügyet ezen törvényjavaslattal befejezettnek tekinteni, hanem méltóztassék folyton kézben tartani a dolgot és méltóztassék oda hatni, hogy a főváros hozzájárulása mellett ezen egy krajezárnyi gyaíogvám is mielőbb eltörültessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzgyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen törvényjavaslat némely intézkedései föltétlenül szükségesek voltak, mert azt hiszem, mindenki, aki a ma fennálló állami hidtarifát kezébe veszi és látja, hogy olyan fuvaros kocsinemek vannak ott elősorolva, melyek ma már nem is léteznek, hanem azon időkből származnak, a midőn még vasúti közlekedés nem volt és a fuvarosok az ország, valamint a külföld minden vidékéről erre jártak, ismétlem, a ki ezen tarifát kezébe veszi, meg fog győződni arról, hogy ezen tarifa többé fenn nem tartható és ha fentartatnék, csak igen visszás magyarázóiakra s esetleg számos visszaélésre adhatna alkalmat. Ez volt az egyik ok, a melyet figyelembe kellett venni. Á másik ok azon, felfogásom szerint, eddig is méltánytalan eljárás volt, hogy a szeszes folyadékokra nézve azon vámtétel tartatott fenn, amely előbb fennállott, midőn Buda és Pest külön városokat képeztek és mindegyik a városi fogyasztási adót a hidvámmal együtt szedte. Ezen szeszes folyadékok után a hidvám fejében aránylag igen magas tételt fizetnek eddig, ugy hogy, mint az előadó ur is említette, egy kocsira két forintnál is több esik. Ezt tehát tovább fentartani semmikép sem lenne méltán3"os. Egy másik tekintet az, hogy a lánczhidrói a teherforgalom eltereltessék a Margithidra és pedig először azért, hogy a lánczhid megkíméltessék a nagy és súlyos teherforgalomtól, másodszor pedig, hogy a közlekedés a lánczhidon, mely leginkább könnyű kocsiknak és átkelőknek van fentartva, a teherforgalom által ne akadályoztassák. Ennek elérése azonban csak ugy lehetséges, ha a teherforgalomra nézve a Margithidon olcsóbb tarifa állapittatik meg. De hogy ezen intézkedésnek eredménye is legyen, szükséges továbbá a közlekedésnek azon másik akadályát elhárítani, melyet a budai oldalon levő hegy képez, a melyen csak eJőfogatokkal lehet átjutni. Erre nézve a fővárosi közmunka-tanácscsal egyetértőleg meg fognak tétetni a kellő intézkedések és igy a margithidi tarifának a kocsikra való ntigyobb leszállítása, valamint az említett hegynek elkerülése által a teherforgalom kétségkívül nagy lendületet fog venni. A jelen törvényjavaslat azonban még ezen föltétlenül szükséges és méltányos intézkedéseken is túlmegy és a forgalomra nézve minden irányban könnyítéseket tesz, így felfogásom szerint, lényeges könnyítést tesz a gyalogosok tekintetében; mert csakugyan egy munkásra nagy különbség az, hogy egy esztendőn át jóval kevesebbet kell fizetnie, mint a mennyit hidvám czímén eddig fizetett. Azonfelül lényegesen \eszállítja a javaslat a kocsifuvar várnát is, a minels. ily mértékben való leszállítása épen nem luxusra vonatkozik; mert igen sok ember kénytelen kocsin átkelni, vagy foglalatossága miatt vagy időnyerés végett. De továbbmenni azon intézkedéseken, melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak és az államra egy fennálló jövedelemforrásban még nagyobb visszamaradást okozni, helyfelen lett volna. Különösen nekem, de a t. háznak is figyelemmel kell lenni az ország pénzügyi viszonyaira és azért nem mertem volna továbbmenő leszállítást előterjeszteni. Ez csak akkor lett volna lehetséges, ha a főváros részéről tetemesen nagyobb áldozat hozatott volna, e nélkül továbbmenni az állam megterheltetésében nem volt lehetséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Vájjon ezzel be vannak-e fejezve a lehető intézkedések vagy lehet-e még tovább menni, az a körülmények fejlődésétől függ; függ attól, hogy ezen tarifa mellett mily mértékben fog a hidak, jövedelme növekedni és főleg attól, ha a főváros igen nagymérvű áldozattal lesz hajlandó hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelól) Hogy ez törvényalkotás nélkül lehetséges -e, arra nézve véleményein az, hogy ezen intézkedés semmi összeköttetésben nincs azon szakaszszal, melyet Darányi t. képviselő ur felemlített, hogy a jövedelemben a 650,000 frt eléressék az új tarifa mellett. Ez összefüggésben áll a negyedik hid kérdésével, amennyiben, ha később haladnák meg a 650,000 frtnyi jövedelmet az állami hidak akkor a negyedik hid kiépítése későbbi időre elodáztatnék. De, felfogásom szerint, ez igenis összeköttetésben van az első szakaszszal, a mely felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a hidak tarifáját ő állapítsa meg; összeköttetésben van azzal, hogy a tarifa-változásokat, ugy mint a pénzügyi bizottságban bejelentettem és a jelentésben is benfoglaltatik, hogy a tarifa-változások, mint ez a dolog természetében fekszik, a költségvetés alkalmával a törvényhozásnak bejelentendők és igy a törvényhozásnak módja lesz hozzászólni, a pénzügy minister eljárását helyeselni vagy hely telíteni. Nem tartom tehát lehetetlennek, hogy az ügy ezen irányban továbbfejlesztessék, de kénytelen vagyok előre kijelenteni, hogy ez csak ugy lesz lehetséges, hogy ha a főváros igen nagy mértékben fog áldozatokkal hozzájárulni. Ennek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Steinacker Ödön: T. ház! Teljes örömmel elfogadom e törvényjavaslatot, nemcsak tárgyi szempontból, hanem azért is, mert némi reményem van arra, hogy e javaslat forduló pontot fog képezni