Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

134 U4. országos ü](> az egész teherforgalom, a mennyire lehetséges, tőle eltereltessék, de ezt ma még eszközölni nem lehet, mert ludaknak hijján vagyunk és Budapest fekvésénél fogva lehetetlei! követelni, hogy például a pesti Al-Dunáról kiinduló kocsi a Margithidon át kerülje meg a várost és ugy jöjjön vissza Tabánba. Fenn kellett tartani azon lehetőséget, hogy e hidon át is közlekedhessenek a terheskocsik, de a pénzügyminister a díjak szabályozása által oda kivánt hatni, hogy a kocsik legnagyobb része a Margithidat használja, mely e czélra alkalmasabb. A pénzügyi bizottság mindkét eszmét pártolja és elfogadásra ajánlja. A mi a tarifa pénzügyi következményeit illeti, kétségtelen, hogy ha az új tételeket alkalmazzuk az 1884. évi gyalog és kocsi közlekedők számára, ebből 175,000 forintnyi hiány támad. De e hiány tetemesen alá fog szállíttatni a következők által. Először azon 24,000 frt által, melyről a törvényjavaslat is említést tesz és a melylyel a fővárosi hatóság pénztára fog járulni a leszállításhoz, a mennyiben az őt megillető 400,000 frt évi 6%-os kamatairól örök időkre lemond. Másodszor leszállítja ama hiányt az, hogy a lánczhid-szabadalom megváltásával kapcsolatban más jövedelmek is léteznek, igy az összekötő hid, a közúti vaspálya, révjövedelem, melyek 1884-ben 184,993 forintra rúgtak. E jövedelmek a forgalom természetes és folytonos fokozása folytán tetemesen emelkedni fognak. De harmadszor a hiány tetemesen alá fog szállíttatni az által, hogy, mint a 10 évi statistikai tapasztalat mutatja, a hidakon való forgalom ez idő alatt csaknem 33%-kal emelkedett. Valószínű, hogy a város fejlődése és haladásával, ha tán nem is teljesen ily mérvben, de a forgalom ezentúl is fokozódni fog. A pénzügyi következményeket tehát a pénzügyi bizottság a maga részéről nem tartja oly súlyosaknak, hogy azokat el ne fogadná szemben azon nagy előnynyel, mely a közlekedésnek és forgalomnak e hiány által biztosíttatik. Végül még három dolgot kell megemlítenem. A törvényjavaslatban kifejezést nyer először az, hogy a lánczbid elsőbbségi kötvényeinek zálogjoga ezentúl is fentartatik. Ez igen természetes; ez átvállalt kötelessége az államnak. De teljesen ki is elégítő, mert az elsőbbségi kötvények évenkinti kamatoztatása és törlesztési hányada éven kint csak 98,500 forintot vesz igénybe, holott magának a lánezhidnak jövedelme az új tarifa szerint is meghahdja a 300,000 forintot. Tehát meg van adva a teljes biztosíték az illető kötvények birtokosai számára. A második az, hogy a pénzügyi kormány az 1884-ben elért 650,000 forintnyi bevételt vévén kiindulási pontul, szándékozik azon jövedelmet, mely a jövőben ez összeget meghaladólag be fog folyni, i április 2D 18-S5. egy annak idején építendő 4-ík híd költségei fedezésére szolgáló alapra fordítani. Ez által a pénzügyi kormány pillanatnyira, vagy a legközelebbi jövőben bizonyos jövedelemekről lemond ugyan, a pénzügyi bizottság nézete szerint ez igen helyesen teszi. Mert a lánczhid szabadalma nem üzérkedés! és nem nyereség szempontjából lett megváltva, hanem épen azért, hogy a közlekedés és forgalomnak a szükséghez képest bizonyos könnyebbítések engedtessenek. Végre a harmadik szempont, melyet fel kívánok említeni, hogy ideiglenesen az alsó vasúti összekötő hidon, a hol lehetséges a gyalog-közlekedés, az ideiglenesen ingyen engedtessék meg. Ezt annyival inkább pártolja a bizottság, mert épen a legszegényebb sorsúak azok, kik ezen kedvezményben részesittetnek és mert ezen indirect átkelés kétségkívül igen sokáig fog tartatni, azon időig, midőn alkalmasint valamennyi hidakra nézve iijabb határozatok fognak e tekintetben keletkezni, melyek kétségkívül a többi államhidakon is még olcsóbbá fogják tenni a közlekedést. Mindezek alapján a pénzügyi bizottság névé ben bártorkodomat. háznak ajánlani magát a törvényi avaslatot és kérem, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Darányi Ignácz: T. ház! Azok után, miket t. barátom az előadó ur felhozott, feleslegesnek tartom, hogy a törvényjavaslat részleteivel behatólag foglalkozzam; méltóztassék azonban kegyesen megengedni, hogy általánosságban mégis egy pár megjegyzést tegyek. Én részemről, t. ház, azt tartom, hogy a vagyoni emelkedés azon forrásai, melyek a magyar közgazdaság rendelkezésére állanak, teljes mértékben megnyittatni és kihasználtatni csak akkor fognak, ha az ország minden részében egyaránt a forgalom és közlekedés akár mesterséges, akár természetes akadályai lehetőleg elháritíatnak. Ez vezette a törvényhozást is, mert csak a napokban történt, hogy a felső Duna szabályozására milliókat szavaztunk meg; csak nemrég történt, hogy egy oly törvényjavaslat fogadtatott el, melynek czélja az volt, hogy a Nagyszombatnál az osztrák-magyar államvasút vonalán lévő mesterséges háromszög elkerültessék és legközelebb szőnyegre kerülend a Vaskapu szabályozása is, megint a végből, hogy a forgalomnak egy nagy akadálya elhárittassék. Ha ez mindenütt fontos, akkor nézetem szerint kétszeresen fontos a fővárosban, az ország szivében, hol a forgalom és közlekedés erei természetes góczpontjiikat találják. Én a hidakat nem ugy fogom fel, mint oly eszközöket, melyek a két városrészt kötik csak össze és a helyi forgalmat közvetítik, hanem ugy fogom fel, mint természetes országutakat, melyek