Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

108. országos ülés április 22. 1885. í e törvényjavaslatban egyéb nagy és nevezetes intézkedések is foglaltatnak; benne foglaltatik a censusra vonatkozó intézkedés, benne foglaltatnak az indigenákra, a protestáns felekezetek főrendi * képviseletére vonatkozó intézkedések. És én kérdem t. ház, midőn e törvényjavaslat oly intézményt, mint a főrendiház változtat meg oly gyökeresen, hogy jelenlegi tagjainak több mint háromnegyede ebből a házból jövőre hiányozni fog; midőn egy oly intézményen, mely századok óta változatlanul állott fenn, melyet érintetlenül hagyott a forradalom vihara, melyhez nem nyúlt a liberalismus a maga legkedvezőbb áramlatai közt. (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások: A forradalom!) Hátén nagyon sajnálom, hogy félre méltóztatnak magyarázni azt a szót, én a forradalom szóban semmi rosszat nem látok. Tehát mondom, midőn egy oly intézményen, mely változatlanul maradt a legnagyobb politikai átalakulások közepette, oly mélyre menő változtatásokat teszünk oly időben, a melyet én sem tudok kedvezőnek arra, de a mely időt ép erről az oldalról állítanak oda sokkal sötétebb és feketébb színekben ; ha ily intézményen, mely annyi vészszel és viharral szemben változatlanul megállott, ily időben mint a mai, ily gyökeres átalakításokat teszünk : akkor nem lehet azt mondani, hogy e reformnak egyáltalában semmi értéke nines és hogy azon javaslat, mely most előttünk fekszik, teljesen ellenkezője annak, melyet eredetileg a háznak ajánlani szerencsém volt. T. ház! Midőn a módosításokat, melyek most a törvényjavaslaton foganatosítattak, megismertem és midőn magamban fontolgattam azon esélyeket, melyek a törvényjavaslat parlamenti elfogadása iránt tekintetbe jöhetnek, semmi illusióban nem ringattam magamat az iránt, hogy ezen módosított javaslatot a t. ellenzéknek árnyalatai ép oly kevésbé fogják elfogadni, mint az előbbit. És ezen eljárást részükről teljesen jogosnak tartom. Teljesen jogosnak tartom azt, ha az igen t. függetlenségi párt azt mondja, hogy a módosított javaslat ép oly kevéssé foglalja magában a választási elvet, mint az eredeti javaslat, hogy ezen módosított javaslatban változatlanul meg van a census elve és habár változva is, a kinevezés elve. De ha sem a censust, sem a kinevezési elvet nem akarta elfogadni és ha ennek következtében ezen intézkedést sem fogadja el, ezt teljesen értem. Hasonlóan értem, ha a t. mérsékelt ellenzék azt mondja, hogy a javaslatban nem foglaltatik a választás azon módon, a mint ő kívánta s ennek következtében szintén nem teszi magáévá a javaslatot. Eddig teljesen egyetértek az igen t. ellenzéki árnyalatok magatartásával. De az, a mit — bocsánatot kérek — nem értek, azon szemrehányás, melyet eljárásunk ellen támasztanak és a következetlenség azon vádja, melylyel eljárásunkat illetik. Mert igaz, t. ház, hogy ezen módosítások az eredeti szerkezettől, melylyel annak idején a ház elé léptünk, eltérnek, de ezen módosításoknak egyik legnevezetesebb pontja olyan, melynek eszméje a t. mérsékelt ellenzék padjain keletkezett; a kinevezettek azon csekélyebb száma, mely a mi javaslatunkban foglaltatik, minden esetre a mérsékelt ellenzék padjairól származik, jól tudom, hogy nem önállóan, hanem kapcsolatban más eszmékkel, nevezetesen kapcsolatban a választás elvével. És ha én ennek alapján azt követelném a t. mérsékelt ellenzék tagjaitól, hogy már most ők javaslatunkat fogadják el, azért mert részben közelebb áll hozzájok ezen módosított javaslat mint az eredeti, akkor helytelent követelnék. De ha azon részleges módosítás miatt, mely által közelebb áll a javaslat az övékhez, mint az eredeti javaslat állott, ha épen ezen módosításért is a következetlenség vádjával illetnek, ez az, a mit nem tartok helyesnek. Megmondom miért? Mert értem azt, ha valaki következetességet kivan, de következetességet kívánni csak az van feljogosítva, ki maga is következetes marad. Az az eljárás pedig, azt hiszem, nem tarthat következetességre igényt, mely hibáztat valakit azért, mert elejt egy intézkedést, melyet ő rossznak vélt és elfogad egy intézkedést — bármi okból — melyet ugyanazon párt helyesnek vallott. Ez esetben t. ház, a következetlenség vádja igen kétélű fegyver és a következetlenség vádja nem emelhető a nélkül, hogy azok, kik e vádat emelik, maguk is a következetlenség hibájába ne essenek, (ügy van! ügy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Ertem, t. ház, habár nem tudom helyeselni, hogy az ellenzéki árnyalatok bizalmatlansággal viseltetnek a többségnek minden tette, eljárása iránt és ha hibáztatják bármely intézkedését és javaslatát. De a bizalmatlanságnak azon fokát, mely hibáztatja a vele szemben állót még azért is, midőn oly módosítást fogad el, melyet eredetileg ő ajánlott, a bizalmatlanságnak ezen fokát nem értem, mert e bizalmatlanságnál azután kérdéses, vájjon mi nagyobb: az ellenfél iránt táplált bizalmatlanság-e vagy a saját maga iránt táplált bizalmatlanság ? (Tetszés a jobboldalon.) De azt mondják, t. ház, hogy mi itt e házban ünnepélyes ígéretet tettünk, hogy a reformot azon alakban, a mint jónak tartottuk, keresztül fogjuk vinni. Soha sem vagyok barátja annak, ha nagy politikai actióküál szólamokkal élünk, melyek mindig alkalmasak arra, hogy más gondolatot is ébreszszenek, mint a mi eredetileg tervezve volt. De bizonyos feltételek mellett hajlandó volnék