Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

8 108. országos ülés április 22 1885. elfogadni, iiogy e párt kötelezettséget vállalt az eredeti javaslatban lefektetett elvek megvalósí­tására, abban az esetben, hogy ha elejétől fogva azon álláspontot foglalta volna el a t. mérsékelt ellenzék, melyet ma fogad el. Azt hallottuk, legalább a vita ezen második felében, hogy a ház minden pártárnyalata egyet­értett abban, (Halljuk!) hogy egy vagy más módon a főrendiházat új elemekkel kell felfrissí­teni és hogy ezen új elemeket különféleképen terveztük, de mindannyian a reform lényeges sarkpontját abban találtuk, hogy új elemek fog­nak a házba bejönni, a melyek azt összekötte­tésbe hozzák a modern idők áramlatával. T. ház! Ha az ellenzék részéről annak ide­jén épen igy állíttatott volna fel a kérdés, akkor érteném ezen vádat. De annak idején mi monda­tott? Midőn részünkről a kinevezettek nagyobb számát azzal indokoltuk, hogy ez utón akarjuk behozni a főrendiházba azon elemeket, melyek azt az új idővel összeköttetésbe hozzák, akkor nem csak az mondatott, hogy ezen intézkedés már azért is helytelen, mert minél nagyobb a kinevezettek száma, annál kevésbé lehet a jó erőket kiválasztani, annál kevésbé lehet elérni, hogy jó elemek fognak odajutni, hanem egye­nesen tagadtatott, hogy a kinevezés, a mint azt mi contempláljuk, alkalmas volna arra, hogy democraticus elemek jöjjenek a főrendiházba. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam mondta azt, hogy a ki ezen az utón a democratiát véli be­hozni a házba, az csalódik, ő mondta, hogy a ki a democratiát a királyi hatalom tutelája alá helyezi, megfosztja a democratiát legszebb gyü­mölcseitől és erényeitől; és t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert ur volt az, a ki midőn bizonyítottuk, hogy a javaslatnak ezen intéz­kedésével a democratiát akarjuk behozni, azt állította, hogy a mit igy fogunk behozni, az illegitim gyermek, az önkény és hatalmi fékte­lenség; és végre kevesebb poézissal talán, de még merevebben Pulszky Ágost t. barátom egye­nesen tagadta, hogy a kinevezés útján democra­tieus elemek jöhetnének a házba. Akkor a vita első szakában, tehát t. ház, a törekvésekre nézve, melyeket a főrendiháznak ezen új bővítése által akartunk elérni, a solida­ritás legkisebb érzete sem mutatkozott az ellen­zék közt és köztünk. Egyenesen ugy állították oda, hogy a mit mi akarunk egészen eltér azon czéi­tól, melyre ők törekednek, sőt egyenesen ugy állíttatott oda a kérdés, hogy a mit a többség ezen a téren elérni szándékozik, nem egyéb, mint pusztán hatalmi kérdés. T. ház! A fisiologia azt tanítja, hogy a tárgyak szerint, a mint a látószervek különbö­zők, egészen különböző alakban jelentkeznek az illetők előtt. Azt hiszem, hogy a politikai tempe­ramentumok különféleségére az ép ugy vonat­kozik. Hogy a különféle individuumok más és más tekintetben mást látnak. Ép azért értem azt, hogy a t. mérsékelt ellenzék ezen kérdésben nem látott mást, mint hatalmi kérdést. De ha részérői mindent elkövetett javaslatunk disereditá­lására, ha azt olyannak tüntette fel, mint a mely nem a democratiának, hanem a hatalmi fókte­lenségnek fog eőnyére válni, akkor nem mond­hatja, hogy azért, mert nem értük el czélun­kát, egyedül mi volnánk felelősek. Ha nem sike­rült mindazt elérni, a mit óhajtottunk, ebben nagy része van azon agitatiónak, melyet a t. mérsékelt ellen; ék különösen ezen intézkedés ellen kifejtett, (Bálijuk!) És ha Pulszky Ágost t. barátom tegnap azt mondta, hogy bizonyára lesznek a szabadelvű pártban többen olyanok, a kik a szabadelvű eszmék hivei és a kik épen azért sajnálják ma már, hogy nem voltak annakidején a választási elv mellett, mert ugy valószínűleg többet értünk volna el, mint különben, legyen szabad őt figyelmeztetnem, hogy az beszél leghamarabb, kinek a háza ég. Megengedem, hogy ma at. ellenzéken ülő libe­rális gondolkozású férfiak talán jobban szeretnék, ha az eredeti javaslat ment volna keresztül. Csanády Sándor: Én nem! Láng Lajos előadó: Én csak a liberáliso­kat értem. (Derültség a jobboldalon.) Megengedem, hogy azok ma ugy gondolkoz­nak, hogy habár az, a mit mi annak idején aján­lottunk, nem is volt a legjobb, mégis a liberalis­mus szempontjából több előnyt nyújtott, mint az, a mit elértünk. De azok azután ne emeljenek vádat ellenünk, hogy nem tudtuk elérni azt, a mit óhajtottunk s a mit ma már talán ők is óhaj­tanát. Mert ők voltak azok, kik mindent elkövet­tek arra nézve, hogy ez intézkedésünket a köz­vélemény és a főrendiház előtt discreditálják. (Helyeslés jobhfélől.) Akkor, midőn egy intézkedés ugy állíttatik oda, hogy az pusztán személyes kér­dés, az eljárásnak eredményeért a felelősség, ha illethet valakit, csak részben illethet bennünket, de részben pedig az ellenzék mérsékelt árnyalatát. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondják t. ház, hogy ezen eljárás által, mely e részben követtetett, vétettünk a parlament ellen. Nem tudom, t. ház, vájjon vétkezünk-e a par­lament tekintélye ellen, ha akkor, midőn egy egyenjogú törvényhozási factorral állunk szem­ben, tekintetbe veszszük annak is törekvéseit, nézeteit, kívánságait, különösen midőn az ellenzék t. szónokai maguk is elismerték azt, hogy a fő­rendiház a képviselőházzal e tekintetben egyen­rangú factor. De ha egyáltalában arról vau szó, hogy ki az, a ki a ház tekintélye ellen vétett, en­gedjék meg nekem, hogy azt a kérdést intézzem a t. házhoz; vájjon, a ki itt nyilt ülésben felszólí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom