Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

8 108. országos ülés április 22 1885. elfogadni, iiogy e párt kötelezettséget vállalt az eredeti javaslatban lefektetett elvek megvalósítására, abban az esetben, hogy ha elejétől fogva azon álláspontot foglalta volna el a t. mérsékelt ellenzék, melyet ma fogad el. Azt hallottuk, legalább a vita ezen második felében, hogy a ház minden pártárnyalata egyetértett abban, (Halljuk!) hogy egy vagy más módon a főrendiházat új elemekkel kell felfrissíteni és hogy ezen új elemeket különféleképen terveztük, de mindannyian a reform lényeges sarkpontját abban találtuk, hogy új elemek fognak a házba bejönni, a melyek azt összeköttetésbe hozzák a modern idők áramlatával. T. ház! Ha az ellenzék részéről annak idején épen igy állíttatott volna fel a kérdés, akkor érteném ezen vádat. De annak idején mi mondatott? Midőn részünkről a kinevezettek nagyobb számát azzal indokoltuk, hogy ez utón akarjuk behozni a főrendiházba azon elemeket, melyek azt az új idővel összeköttetésbe hozzák, akkor nem csak az mondatott, hogy ezen intézkedés már azért is helytelen, mert minél nagyobb a kinevezettek száma, annál kevésbé lehet a jó erőket kiválasztani, annál kevésbé lehet elérni, hogy jó elemek fognak odajutni, hanem egyenesen tagadtatott, hogy a kinevezés, a mint azt mi contempláljuk, alkalmas volna arra, hogy democraticus elemek jöjjenek a főrendiházba. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam mondta azt, hogy a ki ezen az utón a democratiát véli behozni a házba, az csalódik, ő mondta, hogy a ki a democratiát a királyi hatalom tutelája alá helyezi, megfosztja a democratiát legszebb gyümölcseitől és erényeitől; és t. képviselőtársam gróf Apponyi Albert ur volt az, a ki midőn bizonyítottuk, hogy a javaslatnak ezen intézkedésével a democratiát akarjuk behozni, azt állította, hogy a mit igy fogunk behozni, az illegitim gyermek, az önkény és hatalmi féktelenség; és végre kevesebb poézissal talán, de még merevebben Pulszky Ágost t. barátom egyenesen tagadta, hogy a kinevezés útján democratieus elemek jöhetnének a házba. Akkor a vita első szakában, tehát t. ház, a törekvésekre nézve, melyeket a főrendiháznak ezen új bővítése által akartunk elérni, a solidaritás legkisebb érzete sem mutatkozott az ellenzék közt és köztünk. Egyenesen ugy állították oda, hogy a mit mi akarunk egészen eltér azon czéitól, melyre ők törekednek, sőt egyenesen ugy állíttatott oda a kérdés, hogy a mit a többség ezen a téren elérni szándékozik, nem egyéb, mint pusztán hatalmi kérdés. T. ház! A fisiologia azt tanítja, hogy a tárgyak szerint, a mint a látószervek különbözők, egészen különböző alakban jelentkeznek az illetők előtt. Azt hiszem, hogy a politikai temperamentumok különféleségére az ép ugy vonatkozik. Hogy a különféle individuumok más és más tekintetben mást látnak. Ép azért értem azt, hogy a t. mérsékelt ellenzék ezen kérdésben nem látott mást, mint hatalmi kérdést. De ha részérői mindent elkövetett javaslatunk disereditálására, ha azt olyannak tüntette fel, mint a mely nem a democratiának, hanem a hatalmi fóktelenségnek fog eőnyére válni, akkor nem mondhatja, hogy azért, mert nem értük el czélunkát, egyedül mi volnánk felelősek. Ha nem sikerült mindazt elérni, a mit óhajtottunk, ebben nagy része van azon agitatiónak, melyet a t. mérsékelt ellen; ék különösen ezen intézkedés ellen kifejtett, (Bálijuk!) És ha Pulszky Ágost t. barátom tegnap azt mondta, hogy bizonyára lesznek a szabadelvű pártban többen olyanok, a kik a szabadelvű eszmék hivei és a kik épen azért sajnálják ma már, hogy nem voltak annakidején a választási elv mellett, mert ugy valószínűleg többet értünk volna el, mint különben, legyen szabad őt figyelmeztetnem, hogy az beszél leghamarabb, kinek a háza ég. Megengedem, hogy ma at. ellenzéken ülő liberális gondolkozású férfiak talán jobban szeretnék, ha az eredeti javaslat ment volna keresztül. Csanády Sándor: Én nem! Láng Lajos előadó: Én csak a liberálisokat értem. (Derültség a jobboldalon.) Megengedem, hogy azok ma ugy gondolkoznak, hogy habár az, a mit mi annak idején ajánlottunk, nem is volt a legjobb, mégis a liberalismus szempontjából több előnyt nyújtott, mint az, a mit elértünk. De azok azután ne emeljenek vádat ellenünk, hogy nem tudtuk elérni azt, a mit óhajtottunk s a mit ma már talán ők is óhajtanát. Mert ők voltak azok, kik mindent elkövettek arra nézve, hogy ez intézkedésünket a közvélemény és a főrendiház előtt discreditálják. (Helyeslés jobhfélől.) Akkor, midőn egy intézkedés ugy állíttatik oda, hogy az pusztán személyes kérdés, az eljárásnak eredményeért a felelősség, ha illethet valakit, csak részben illethet bennünket, de részben pedig az ellenzék mérsékelt árnyalatát. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondják t. ház, hogy ezen eljárás által, mely e részben követtetett, vétettünk a parlament ellen. Nem tudom, t. ház, vájjon vétkezünk-e a parlament tekintélye ellen, ha akkor, midőn egy egyenjogú törvényhozási factorral állunk szemben, tekintetbe veszszük annak is törekvéseit, nézeteit, kívánságait, különösen midőn az ellenzék t. szónokai maguk is elismerték azt, hogy a főrendiház a képviselőházzal e tekintetben egyenrangú factor. De ha egyáltalában arról vau szó, hogy ki az, a ki a ház tekintélye ellen vétett, engedjék meg nekem, hogy azt a kérdést intézzem a t. házhoz; vájjon, a ki itt nyilt ülésben felszólí-